Shock!

szeptember 18.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Serj Tankian: Harakiri

Ha létezik olyan zenész, aki abszolút leírta magát – ráadásul nem is egyszer – az úgynevezett mainstream művészek közül, az Serj Tankian. Mióta a System Of A Down parkolópályára tette magát és az énekes szólólemezekkel szórakoztatja egyre fogyatkozó rajongótáborát, mintha folyamatosan potyogna ki a kezéből az a bizonyos fonal. Első próbálkozását, az Elect The Deadet még úgy-ahogy kedvelem – legalábbis néhány számtól nem kapok azonnal kiütést –, a szimfonikus változatát viszont már egészen egyszerűen elképesztően rossznak tartom. Az Imperfect Harmonies albummal pedig Serj még fokozni tudta a feszültséget: léteznek unalmas, semmitmondó és kimondottan idegesítően szar zenék, de itt sikerült zeneileg tökéletesen megtestesíteni az ősborzalmat.

megjelenés:
2012
kiadó:
Reprise / Serjical Strike / Magneoton
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 43 Szavazat )

Ennek megfelelően az égvilágon semennyire nem érdekelt, mit hoz össze új anyagán az egykor szebb napokat látott énekes, de a fontos lemezeket persze illik meghallgatni, így ez is sorra került. Aztán valahogy még egyszer és még egyszer. Utána pedig félve mertem elújságolni a shockos srácoknak, hogy bizony ez nekem tetszik. Már az első dal üti a teljes eddigi Serj Tankian szóló-életművet, noha tagadhatatlan, hogy nem kevés SOAD-ízt csempészett be a számokba, de most ezen bárki képes meglepődni? Azonban az énekdallam végre igazán ragadós, és ugyan külső kontroll híján még mindig sokszor úgy mekeg, mint egy felzaklatott hegyi kecske (nem csak itt, hanem úgy általában mindenhol a Harakirin), ám még az előcitált rosszindulatom ellenére sem tudom azt mondani, hogy ez a lemez rossz.

Persze tény az is, hogy a Harakiri elég egysíkú – mert bizonyos tekintetben valóban az –, de legalább egyszerre sóhajthat fel minden rajongó, hogy végre itt egy Serj Tankian lemez, amit jó érzéssel lehet végighallgatni, neadjisten, még kedvelni sem ciki. A Ching Time elejéről mondjuk folyton Taha Khaled és Faudel bizonyos dalai jutnak eszembe – és ezt most nem fogom megmagyarázni –, viszont az egyik legmegkapóbb refrén itt hallható. Utána kicsit leül a hangulat, a Butterfly és a címadó Harakiri némelyest semmitmondó, ám még itt is jól sikerültek a refrének. Ezzel egyidejűleg a giccsfaktor is az egekbe emelkedik, bár a cél érzésem szerint a grandiózusság volt. Mondjuk minden nézőpont kérdése: a korábbi szólóalbumokon világítótoronyként emelkedtek volna ki ezek a számok a rettenet masszájából.

Az sem megkerülendő, hogy metalosabb az összkép, mint eddig bármikor, és így a lemez felénél már azt is bárki megállapíthatja, hogy kimondottan a refrénekre gyúrt rá Tankian. Az Occupied Tears is azonnal beleragad majd a füledbe, és napok múlva a legváratlanabb pillanatokban fogod dúdolgatni. Elismerem, hogy ez a dallam elég butácska, de hatásos, és koncerten sem nézném utálkozva. Utána a Deafening Silence ki is lóg a sorból, ez inkább chill out-jellegű téma, mint rock, ám szerethető, a Forget Me Knot viszont sajnos csak sokadik a sorban. Itt még a refrén sem kiugró, és Serj itt hallhatóan nem bírta visszafogni magát, hogy ne csempésszen be egy kevés Művészkedést a zenébe. Maradjunk annyiban, hogy kár volt, viszont a szám végét valahogy mégis sikerült érdekesre kovácsolnia.

Talán senkinek nem kell elmagyaráznom, hogy a Reality TV miről szól, de erről dalt írni 2012-ben inkább ciki, mint méltányolandó, és bizony itt Serj drámai(nak szánt) áriázása is inkább a paródia-jelleget fokozza – egyértelműen a Harakiri mélypontja ez a dal. Az Uneducated Democracy megpróbálja felpörgetni a leült hangulatot, és hiába jön vissza a rock, hosszú távon abszolút hidegen hagy ez is, erőltetettnek érzem a zenei gegeket. A záró Weave On abszolút klisés témáit újra szeretni lehet – noha elfogadom, ha sokakat ki fog verni ettől a víz, és nem tudom elűzni magamtól az érzést, hogy a szám később került a lemezre, mert hangzásilag kilóg az összképből. Ez amúgy nem is meglepő, hiszen eredetileg egy Steven Stater musicalhez készült.

Nem állítom, hogy Serj Tankian az év lemezét tette le az asztalra, még az év végi Top 20-ba sem biztos, hogy be fog kerülni, de kimondottan szívesen hallgatom a Harakirit – és most megkímélek mindenkit a lemez címéről eszembe jutó kismillió fárasztó poéntól. Visszatérésnek sem merném nevezni (ugyan hová tért volna vissza...), de abban megegyezhetünk, hogy ez az első szólóalbuma, amit nem kínos a polcra rakni. Egy erős nyolcast nem mernék rá adni, de egy majdnem nyolcast simán megér.

Serj Tankiannal készült friss interjúnkat itt olvashatod.

 

Hozzászólások 

 
+2 #17 Kobold 2012-11-10 20:56
Érdekes, hogy 7,5 pont a 10-ből leszólásnak számít! :DDD
Idézet
 
 
+4 #16 Valentin Szilvia 2012-11-10 19:43
Idézet - Márk:
nem olvastam végig, mert látom hogy ze egy nagy leszólás, én nem értek egyet, nagyon jó számai vannak, a szimfonikusat meg más fajtákat nem kell hallgatni, ott van a 3 alap albuma, szerintem mind nagyszerű lett, aki nem szereti a kicsit lágyabbat az meg húzzon a f*szba, SOAD-ban is van egy halom lágyabb szám nem tudom miért nem szereti valaki Serj-t ha szereti a SOAD-ot, Scars on Broadway is nagyon jó, de ezek szerint azt is leszólbád


Lol. Ez a hónap kommentje.
Ügyvédnek azért ne menj. ;)
Idézet
 
 
-2 #15 Márk 2012-11-10 19:17
nem olvastam végig, mert látom hogy ze egy nagy leszólás, én nem értek egyet, nagyon jó számai vannak, a szimfonikusat meg más fajtákat nem kell hallgatni, ott van a 3 alap albuma, szerintem mind nagyszerű lett, aki nem szereti a kicsit lágyabbat az meg húzzon a f*szba, SOAD-ban is van egy halom lágyabb szám nem tudom miért nem szereti valaki Serj-t ha szereti a SOAD-ot, Scars on Broadway is nagyon jó, de ezek szerint azt is leszólbád
Idézet
 
 
+6 #14 JamesSmith 2012-08-11 15:23
A Beethoven vs Serj hasonlaton meg besírtam.
Ennél nagyobb baromság nem jutott eszedbe? :D
Idézet
 
 
+5 #13 JamesSmith 2012-08-11 15:21
Idézet - ehranti:
Én úgy gondolom hogy a ma élő zenészek közül az egyik legnagyobb. és pont azért művész mert kísérletezik. Ötvözi a metál, a szimfonikus zene és az elektronika sajátosságait. igen, Beethoven is művész, de szerintem ha ma élne nem klasszikus zenét csinálna hanem lehet hogy pont olyat mint Serj.


Akkor ennyi erővel Mike Shinoda is a legnagyobb kortárs művészek közt van mert nu-metal zenekarából szinti pop bandát csinált így mert kísérletezni és ötvözte a stílusokat.... :D :D :D :D :D
Idézet
 
 
-4 #12 ehranti 2012-08-10 18:52
Én úgy gondolom hogy a ma élő zenészek közül az egyik legnagyobb. és pont azért művész mert kísérletezik. Ötvözi a metál, a szimfonikus zene és az elektronika sajátosságait. igen, Beethoven is művész, de szerintem ha ma élne nem klasszikus zenét csinálna hanem lehet hogy pont olyat mint Serj.
Idézet
 
 
#11 thrillseeker 2012-08-10 18:17
Erős túlzásnak érzem azt, hogy ez a figura akkora nagy művész.
Manapság azonnal nagy lila önjelölt művész aki egy centivel is letér a jól kitaposott mainstream csapásról, vagy 4 akkordnál többet fog le egy dalban a gitáron.
Tény, hogy ez a csóka nagy tehetség, de inkább mondanám rá hogy kísérletező, sokoldalú, széles látókörű, egyedi, de hogy művész?!
Művész az Beethoven!
Idézet
 
 
-3 #10 ehranti 2012-08-10 18:06
Idézet - Valentin Szilvia:
Mutass rá, hol tartottam unalmasnak a lemezt. Bár ha még egyszer átolvasod, talán rájöhetsz, hogy tetszik a Harakiri.


Elnézést, rosszul írtam. semmitmondónak nevezted.. Teljesen értetted a szövegeket? csak mert akkor gondold át újra :)
Idézet
 
 
-1 #9 Valentin Szilvia 2012-08-09 19:55
Idézet - ehranti:
Tiszteletben tartanám a leminősítő véleményeket, de szerintem kurvára nincs igazatok. Sokat változott Serj hangképzése, de látszik ezen a CD-n, hogy nem felejtette el a SOAD-os hangját sem. az elect the dead kicsit még visszanyúlik a SOAD-hoz, sztem elképesztő jó. Az ebből készült szimfónikusleme z elképesztően művészi, ahol kiteljesedik a kreativitása. Az imperfect harmonies szerintem a címe ellentétje: tökéletesek rajta a számok. Kittyvel olyan összhangban vannak hogy az hátborzongató. A mostani Harakiri lemezt kicsit sem nevezném sablonosnak, és annak aki ezt a cikket írta csak annyit üzenek, hogy nézze meg a Harakiri című szám videóklipjét, ha unalmasnak tartja. Eddig nem vettem meg a CD-jit hanem minidg később letöltögettem, de ezt a CD-t megveszem. Nem azért mert jobban tetszene a többinél, de megérdemel ennyit ez a fantasztikus ember. Kampányol a békéért, harcol az emberi jogokért, az örmény népért, és ezeket a dolgokat TÖKÉLETESEN viszi bele a számaiba. Ennyi.


Mutass rá, hol tartottam unalmasnak a lemezt. Bár ha még egyszer átolvasod, talán rájöhetsz, hogy tetszik a Harakiri.
Idézet
 
 
+4 #8 ehranti 2012-08-09 18:00
Tiszteletben tartanám a leminősítő véleményeket, de szerintem kurvára nincs igazatok. Sokat változott Serj hangképzése, de látszik ezen a CD-n, hogy nem felejtette el a SOAD-os hangját sem. az elect the dead kicsit még visszanyúlik a SOAD-hoz, sztem elképesztő jó. Az ebből készült szimfónikusleme z elképesztően művészi, ahol kiteljesedik a kreativitása. Az imperfect harmonies szerintem a címe ellentétje: tökéletesek rajta a számok. Kittyvel olyan összhangban vannak hogy az hátborzongató. A mostani Harakiri lemezt kicsit sem nevezném sablonosnak, és annak aki ezt a cikket írta csak annyit üzenek, hogy nézze meg a Harakiri című szám videóklipjét, ha unalmasnak tartja. Eddig nem vettem meg a CD-jit hanem minidg később letöltögettem, de ezt a CD-t megveszem. Nem azért mert jobban tetszene a többinél, de megérdemel ennyit ez a fantasztikus ember. Kampányol a békéért, harcol az emberi jogokért, az örmény népért, és ezeket a dolgokat TÖKÉLETESEN viszi bele a számaiba. Ennyi.
Idézet
 
 
+1 #7 Valentin Szilvia 2012-08-08 08:46
Idézet - neal and jack and me:
kedves szilvia, erősen hiányolom az elképesztően igénytelen borító sárga földig való leminősítését ... :D


Bíztam benne, hogy a Szemfüles Olvasóink észreveszik, és legalább ezt nem kell magyarázni. ;)
Idézet
 
 
+2 #6 Syvan 2012-08-07 15:31
Idézet - Dead again:
Én a lemezeken és a youtube koncertfelvétel eken úgy veszem észre, hogy Serj hangja egyre gyengül :S

Szerintem nem gyengül, sőt, nagyon is erőteljes maradt, csak eléggé mellékvágányra terelődött a hangképzése (egyre kevesebb rekeszt használ), és nincs, aki szólna neki erről. Bár ezen a lemezen mintha már kezdene visszaállni valami...
Idézet
 
 
+3 #5 mustaine 2012-08-07 15:29
Ez a faszi egy művész, nem pedig zenész és én így viszonyulok hozzá! Mivel így teszek, nekem simán belefér bármi, a citált borító, a kézzel fogható giccs, a kifordított bundakesztű, bármi... ahogy eddig is, én akármit csinál akkor is kedvelni fogom a csókát... Imperfect Harmonies is tele van zsenialitással, szerintem, pedig azt mindenki beásta a 4-es metró alá!!!
A SOAD az más történet persze...
Nyitottság gyerekek!
Idézet
 
 
+3 #4 JamesSmith 2012-08-06 22:43
Itt is sok a 7,5 pont. Nagyon is.
Ez teljesen erőlködés és kínosan mesterkélt az egész.
Öt pontot ha ér. (Ha nem nézem a SOAD albumokat akkor 6 pont is lenne.)

Kétségtelen, hogy Serj Tankian egy tehetséges és az átlag amerikaihoz mérve nagyon művelt, olvasott ember (Nyilatkozatait és dalszövegeit nézve.) csak úgy veszem észre, hogy szólóalbumait már tökéletesre akarja csiszolni így átesik a ló másik oldalára és giccses erőlködés lesz belőle.

Úgy SOAD kellene már.
Idézet
 
 
+2 #3 wovbagger 2012-08-06 20:02
Próbálkoztam vele. Számomra idegesítően rossz. És akkor még finom voltam, és nőies.
Idézet
 
 
+3 #2 neal and jack and me 2012-08-06 11:08
kedves szilvia, erősen hiányolom az elképesztően igénytelen borító sárga földig való leminősítését ... :D
Idézet
 
 
+4 #1 Dead again 2012-08-06 09:27
Én a lemezeken és a youtube koncertfelvétel eken úgy veszem észre, hogy Serj hangja egyre gyengül :S
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.