A Symmetryből lett Perfect Symmetry első nagylemezét tartom a kezemben, jó néhány demó, valamint válogatásokon való szereplés után itt van az a dalcsokor, ami oly sok évet ölel át... Ha valaki esetleg még nem tudná, a zenekar a korai Queensryche és a Fates Warning bizonyos korszakainak a zenei örökségét oltotta a sajátjába, Kusinka Tamás kiválóan megírt gitártémái és élvezetes szólói a dominánsak, mellette a vokálokban gazdag ének, melyért Friskó Pétert kell dicsérni, kinek angyali hangja szöges ellentétben áll mackós megjelenésével.
Roppant aprólékosan kidolgozott zenét játszik a csapat, értve ez alatt a színes - de nem csak színesítésként használt - billentyűjátékot, a basszusgitár és a dob témáit, ezerfélét játszanak a hangszeresek, mégis kerek egésszé érik az egész minden dalban. Nincs szétjátszva egyik szám sem, a fogós, fülbemászó dalszeletkék szerves egységet alkotnak az improvizatív részekkel, ráadásul különösen szívettépő refrénekkel tudják megspékelni a dalokat (pl. Morning, Whistle Of Lain). A Turning Of My Soulban Békefi Eszter vokálozik, mondanom sem kell, hogy még egy dimenziót nyitott a nótának. Persze, nagy szavak ezek, de ehhez tényleg hallani kell a zenét, és akkor mindent megérthetsz, ha nyitott vagy rá. Mindezekhez a szövegek is igényesek, érzésekről, érzéssel írottak. A korábbiakban felsoroltakon kívül nagy kedvencem még a - szintén nem mai darab, de maivá formált - Tomorrows Out Yesterdays In, mely a leglendületesebb tétel a lemezen.
Számomra a PS inkább otthonhallgatós zene, annak ellenére, hogy Friskó Peti remek frontember, szóval azért érdemes élőben is meglesni őket, hogy teljes legyen a kép. Ha röviden kellene összefoglalnom a Perfect Symmetry zenéjét, talán annyit írnék, hogy valami fájdalmas, örökkévaló szépség árad a dalokból... Ideje volt megjelentetni...
