Shock!

október 26.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Anthrax: Anthems

anthrax_cEléggé vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjem el megint kifejteni a szokásosat a feldolgozáslemezek többségének feleslegességéről, de azért is kibírom, és az Anthrax esetében is igyekszem a pozitívumokra koncentrálni – pláne, hogy ha jól tudom, ez a friss EP eredetileg csak a több mint kiváló, tavalyelőtti Worship Music lemez speciális kiadásának bónusza lett volna, és menet közben kezdett el önálló életet élni. Scott Ianék egyébként régen sem idegenkedtek a feldolgozásoktól, albumra vettek ők tényleg mindent Sex Pistolstól Black Sabbathon át Ramones-ig az utóbbi három évtizedben, szóval végülis 2013-ban ugyan miért ne szórakozhatnának egy kicsit pár régi kedvencükkel, ha nincs vele vesztenivalójuk.

megjelenés:
2013
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 34 Szavazat )

A „szórakozás" és a „régi kedvenc" kifejezésekkel egyébként máris éreztettem az Anthems lényegét, az Anthrax ugyanis ezúttal biztosra ment: nem Public Enemyt vagy Refusedot nyomnak a maguk stílusában, hanem – nyilván elsősorban a saját mulatságukra – ősrégi rock/metal alapnótákat, amiken annak idején ők is nevelkedtek. Ebben az is benne van, hogy a végeredményből tényleg süt a jókedv, és jó is hallgatni, de az is, hogy összességében halálosan izgalommentes. Nyilvánvaló, hogy az AC/DC és a Rush csaknem négy évtizedes dalaiban 2013-ban legfeljebb akkor lehetne újat mutatni vagy villantani, ha teljesen átgyúrnák őket, ezt azonban Scotték sem kockáztatták meg, és megmaradtak az eredetiekhez hű utánjátszásoknál. Nem mondom, hogy szolgaian nyomják a témákat, mert a jellegzetes Anthrax hangzás és a csapat legendás feszessége, dinamikája mindvégig áthatja a végeredményt, de sehol sem rugaszkodtak el a jól ismert változatoktól. Az efféle feldolgozásoknak pedig én a magam részéről soha nem láttam különösebb értelmét.

A dalválasztásokat illetően feltűnő, hogy Charlie Benantéék alapvetően nem a fajsúlyosabb vonalról válogattak, hanem inkább a klasszikus rockként emlegetett halmazból, vagyis a letagadhatatlan korai hatások közül sem a Sabbath, a Priest, a Maiden, a Motörhead vagy a Venom életművét vették górcső alá, hanem ezeknél némileg barátságosabb hangzású bandákat. A dalválasztások közül első blikkre talán a Journey Keep On Runnin'-ja és a Boston Smokin'-ja tűnhet furcsának a bandától, hiszen ezek klasszikus amerikai jukebox tételek, FM rádiós AOR örökzöldek. Ezen azonban legfeljebb az akadhat fent, aki nem tudja, hogy Joey Belladonna már a '80-as években is elsősorban ezt a vonalat kultiválta. Ezek után nem is meglepő, hogy a derék Joey remekel e jó értelemben kommersz, dallamos rockslágerekben, a Journey dalban egyenesen frenetikusan hozza egyik fő idolját, Steve Perryt (sőt, még az azóta lelécelt stílustalan iparos, Rob Caggiano is egész meggyőző itt Neal Schonként, pedig ezt ki nem néztem volna belőle). A Smokin' is tetszetősen sikerült, bár itt a vastagabb gitárok mellett elsősorban az jelenti az érdekességet, hogy a masszív billentyűs témákat a session-legenda Fred Mandel (Alice Cooper, Elton John, Pink Floyd satöbbi) játszotta fel.

Belladonna az AC/DC T.N.T.-jében is nagyot alakít, benne van ő is, de benne van Bon Scott is, és az EP-n nyújtott teljesítménye alapján kezdem azt hinni, hogy a világ előszeretettel becsülte alá ezt a fickót az utóbbi két évtizedben. Hallhatóan állatira meg akarja mutatni, hogy számolni kell vele, és nem csak jobb híján hívták vissza a frontra, és ami a legjobb, ez bizony sikerül is neki. A Rush Anthemse elsőre kicsit mondjuk furcsa vele, de hát maga Geddy Lee sem egy hétköznapi torok. Esély aligha van rá, hogy játszani fogják, de a ritmusszekció miatt utóbbit még akár élőben is szívesen meghallgatnám tőlük. Ami a többi tételt illeti, a Thin Lizzy mindig is komoly hatás volt az Anthraxnél (hallgasd csak meg mondjuk a Think About An Endet a We've Come For You Allról), így meglepő lett volna, ha pont a Jailbreaket baltázzák el, pláne, hogy Phil Campbell szólózik benne. A Cheap Trick Big Eyes-át is igen nehéz lett volna tönkrevágni, nem is tették. Arra meg ugyan szolgáltak némi zavaros magyarázattal, hogy mit keres az EP-n feldolgozások után az utolsó lemezes Crawl, méghozzá mindjárt két verzióban is (így esetleg majd a sajátokra is felfigyelnek azok az embermilliárdok, akik az átdolgozások miatt meghallgatják az Anthemset, blablabla), de akkor sincs sok teteje itt. Még akkor sem, ha a Bush-éra hangulatát idéző, tökéletesen felépített dal egyébként önmagában maximális pontszámot érdemel, és még a zongorás, nagyzenekari hatású díszítésekkel felhizlalt remix is üt.

Kiváló zenészek játszanak kiváló örökzöldeket ezen az EP-n, de inkább párszor hallgatós exkluzív érdekesség ez, mintsem ténylegesen fontos kiadvány. Annak viszont roppantul örülök, hogy nyolc év után a nyáron végre megint jönnek Magyarországra.

 

Hozzászólások 

 
#5 Horváth Róbert 2020-09-25 10:07
Szerintem ez egy teljesen korrekt kiadvány. Akinek nem tetszik, ne hallgassa! De Joey itt sokkal jobban kiéli magát, mint eddig bármelyik albumon amin ő énekelt. Itt is hallatszik, hogy ma élő énekesek egyik legjobbja. Respect Anthrax!!!!!
Idézet
 
 
+4 #4 Metal 2013-04-06 16:18
Idézet - denpatrik:
Idézet - Sárvári Gábor:
Szerintem ez egy teljesen felesleges kiadvány. Csináltak volna inkább saját zenét ehelyett. Nem értem mi értelme eljátszani mások zenéit. Ott a Korn, na ők feldolgoznak számokat, nem eljátsszák. Átgyúrják a saját képükre.

Azért néha van értelme feldolgozásokat csinálni.Van értelme akkor ha 1 dalt jobbá tudnak tenni,ez esetben mondjuk tényleg nem sok értelme volt.De pl. ottvan a God Save the Queen vagy az Antisocial cover-jük megmég sorolhatnám a fasza Anthrax cover-eket itt:) De más előadóktól is lehetne modnani olyan cover-eket amik sokkal jobbak mint az adott eredeti dal.Pl. az Aerosmith is hogy feldobta mán a Yardbirds Train Kept A Rollin dalát,azis pöcsöm jó:)
Persze a sok jó cover mellett sajnos van sok borzasztóan szar is,olyanokat inkább nem mondanék......


Ez inkább egy tiszteletlemez lett a gyerekkori kedvenceiknek.
Kicsit öncélú, de én azért elhallgatom..:)
Idézet
 
 
+4 #3 denpatrik 2013-04-04 23:38
Idézet - Sárvári Gábor:
Szerintem ez egy teljesen felesleges kiadvány. Csináltak volna inkább saját zenét ehelyett. Nem értem mi értelme eljátszani mások zenéit. Ott a Korn, na ők feldolgoznak számokat, nem eljátsszák. Átgyúrják a saját képükre.

Azért néha van értelme feldolgozásokat csinálni.Van értelme akkor ha 1 dalt jobbá tudnak tenni,ez esetben mondjuk tényleg nem sok értelme volt.De pl. ottvan a God Save the Queen vagy az Antisocial cover-jük megmég sorolhatnám a fasza Anthrax cover-eket itt:) De más előadóktól is lehetne modnani olyan cover-eket amik sokkal jobbak mint az adott eredeti dal.Pl. az Aerosmith is hogy feldobta mán a Yardbirds Train Kept A Rollin dalát,azis pöcsöm jó:)
Persze a sok jó cover mellett sajnos van sok borzasztóan szar is,olyanokat inkább nem mondanék......
Idézet
 
 
+8 #2 denpatrik 2013-04-03 23:33
Ez a Crawl-ös dolog még mindig nemfér a fejembe,és ez kissé bosszantó számomra.Szinte akármit eltudtam volna képzelni helyettte pl. kiváncsi lettem volna egy Howling Furies-re a Fistful of Metal-ról Joey-al albumszinten,fő leg ezen koncert miatt amit,ha 100x nemláttam akkor 1x se: https://www.youtube.com/watch?v=0eN4Q2WdIO0 de még jópár dalt tudnék mondani saját dalaik közül aminek szivesen meghallgatnám egy újra rögzített verzióját pl. Raise Hell az Armed and Dangerous EP-ről.Az egy baromi jó dal és szerintem nemsokan ismerik. Ezeket leszámítva ez egy jó kis EP,szimplán jó,nem több.
Idézet
 
 
+6 #1 Sárvári Gábor 2013-04-03 23:33
Szerintem ez egy teljesen felesleges kiadvány. Csináltak volna inkább saját zenét ehelyett. Nem értem mi értelme eljátszani mások zenéit. Ott a Korn, na ők feldolgoznak számokat, nem eljátsszák. Átgyúrják a saját képükre.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.