Számomra mindig is megfejthetetlen rejtélynek bizonyult a kaliforniai hard rocker Tesla valószínűtlen '80-as évekbeli sikerszériája. Visszatekintve az ötös pályájára, teljesen egyértelmű, hogy rosszkor voltak rossz helyen, és szinte minden ellenük szólt annak idején.

Egy tekintetben biztosan megérdemli az elismerést a Linkin Park: a két, viszonylag kaptafa slágerbomba-anyagot követően hirtelen színvonalzuhanást hozó Minutes To Midnight után próbáltak nem a bevált formulákhoz ragaszkodni, és volt bátorságuk egészen más irányokba elindulni. Más kérdés, hogy a 2010-es A Thousand Suns on eközben sikerült olyan szinten ...

A német Mekong Delta negyedik lemezét, a Dances Of Death -t mai napig a legnagyobb kedvenceim között tartom számon. Hogy a legjobb tízbe, húszba vagy épp ötvenbe fér be, az tulajdonképpen mindegy is, a fontos úgyis az, hogy valami olyasmit adott nekem az a korong, amit csak igen kevés alkotástól kaptam meg. Izgalom, hangulat, keménység, dallamok, tec...

Marty Friedman olyannyira élvezi a szabadságot, amelyet saját magának alakított ki, hogy mára teljesen kiszámíthatatlanná vált, a következő lemezén vajon melyik irányból közelíti meg a metált (metalt), azt a műfajt, amelyet kis híján maga is nagyon messze akart elkerülni. A japán popkultúrából ugyan jócskán merített azóta, és pár szerzeményével pró...

Önkéntelenül is elmorzsolok egy nosztalgiakönnycseppet, ha meghallom a Body Count nevét, mint ahogy alighanem elég sokan ugyanígy vannak ezzel, akik hozzám hasonlóan a '90-es évek első felében szerezték legalapvetőbb rockzenei tapasztalataikat. Ice-T legendás punk-crossover-rap-metal formációjának történetéről és az annak idején óriási viharokat ka...

Mi történik akkor, ha egy nagy és menő zenekar gitárosa unatkozik a nagy és menő zenekarban betöltött szerepének betöltése közben? Vagy létrehoz egy élelmiszerláncot, mint például Dave Mustaine, vagy életre hív egy kicsi, de menő zenekart, amiben inkább tud önmaga lenni. Ez utóbbira példa a Nightwish zakós manója. Emppu Vourinen valószínűleg annyir...

Kevés zenekaron lehet olyan jókat vitatkozni az utóbbi években, mint a svéd Sabatonon. Én igazság szerint azóta vélem érteni, mitől lett ekkora ez a csapat, mióta láttam őket élőben valamelyik Szigeten : épp olyan mániákus, lehengerlő koncertbandáról beszélünk, mint mondjuk a Hammerfall esetében, hogy hasonló ívású, csak egy körrel korábbi példát cit...

Nem mondhatni, hogy gyenge nyara lenne a New Orleans-i zenék szerelmeseinek, és ezt nem csak azért mondom, mert most, ahogy ezeket a szavakat pötyögöm a klaviatúrán, olyan forróság van, mint talán még Louisianában sem. Hanem inkább azért, mert nem elég, hogy megkaptuk az új Down EP-t , aztán meg a Crowbar Fekete szimmetriá ja jelentkezett be az év leme...

Amikor a '60-as, '70-es évek progresszív / pszichedelikus klasszikusainak újraértelmezése úgy igazán szembejött velem a tavalyelőtti Ulver cover albumon , meg sem fordult a fejemben, hogy a flower power revival azután évekre elegendő szórakoztatóipari táplálékot jelent majd számomra. Leírtam már akkor is, hogy ezek a hippi-korszakból megidézett, cirk...

A Korog mindig is a megdöbbentésről, a meglepő ritmusképletek és megoldások tárházáról szólt. És mégis, mi a jó franccal tudna még bárkit is meglepni egy olyan zenekar, aki próbálkozott már magyar és angol nyelvű (jobbára értelmezhetetlen) szövegekkel egyaránt, igen sokáig ördögszarvakkal fején, bemázolva lépett színpadra, illetve olyan sátáni fron...

Egyáltalán nem lepett meg, hogy a Mayhem ennyi évig kereste a választ a Rune „Blasphemer" Eriksen 2008-as kilépését követő sokkra, nevezett gitáros/zeneszerző ugyanis nemcsak helyreállította a norvég legenda státuszát, de vezéregyéniségévé is lett annak. Ennyi év távlatából lényegtelen, hogy Blasphemer pontosan miért hagyta el stabilan birtokolt po...

A Prong feltámadása az évtized elején komoly csalódást okozott számomra, hiszen két olyan albumot is leszállított a veterán New York-i hardcore/crossover/thrash/indusztriál alapbrigád, amely finoman szólva sem volt méltó a névhez. Azok után kábé semmit sem vártam már Tommy Victoréktól, aztán hirtelen megérkezett a két évvel ezelőtti Carved Into Ston...

Ha másban nem is, zenében azért szépen kezd felzárkózni Magyarország a világ fejlettebbik feléhez. Nemcsak a stílusok változatos alkalmazásával próbálják a hazai csapatok felhívni magukra a nemzetközi figyelmet, de egyre profibb kivitelezésű produkcióikkal is simán versenyre kelhetnek bármelyik külföldi zenekarral. A világunkat behálózó ötödik dime...