Ugyan nem ma kezdte a hazudozást a szegedi Real Lies zenekar, ám sok víz lefolyt a Tiszán azóta, hogy utoljára felbukkantak. Ez pedig a Tenorman elnevezésű EP volt még 2009-ből, és azóta akkora csönd honolt a tájékon, hogy – őszintén megvallva – egy kicsit már én is elfelejtettem, hogy milyen zenét is rejtettek az olyan számcímek, mint a Kamionpuszi ...

Mondják, hogy a kor nem érdem, állapot csupán. A sors fintorral vegyes kegyelmi állapota Leonard Cohent – néhány nappal 80. születésnapját követően – újfent vadonatúj dalok kiadására sarkallja. Kellett ehhez egy alkalmazott árulása és persze a főhős hallatlan bátorsága, hogy végérvényesnek szánt elvonulása után visszamerészkedjen egy olyan zenei kö...

Bizonyos körökben a Dwarves legendának számít. Olyan körökben, ahol erény a veszélyesség és a kiszámíthatatlanság, elvárt magatartásforma a nonkonformitás, és még a szexuális aberráció és obszcenitás is belefér a képbe. Az erőszak nem akadály, mint ahogy a droghasználat sem, a botrányok pedig kifejezetten részei a munkaköri leírásnak. Természetesen...

2012-ben, tizenegy hónappal a szerintem kitűnő, de a közvéleményt inkább megosztó Unseen megjelenése után a kiszámíthatatlan, öntörvényű és vélhetően igazi nehéz eset Peter Dolving úgy döntött, hogy ismét kilép a The Hauntedból. Hogy ez mennyire volt jó húzás, azt csak ő tudná megmondani, mindenesetre a zenekar új énekest kezdett keresni, ám nem sokk...

Teljesen természetes, hogy az In Flames albumai évek óta megosztják a hallgatókat. Az old school fanok bevadulnak, az engedékenyebbek válaszokat keresnek és találnak, azok pedig, akik nem a kilencvenesekben szívták magukba a metalcsecsből az alapokat, lelkesen mosolyognak, nem értve, mi a probléma.

Manapság már elég ritka az ilyesmi, de a veszprémi Krampüs zenekarra elsőként tavalyelőtti Mental Holocaust lemezük borítója miatt figyeltem fel, és a zene igazolta is a várakozásaimat. Azzal a jó hírrel tudok szolgálni, hogy a csapat a megkezdett úton haladt tovább a második teljes albumon, vagyis a játék neve alapvetően továbbra is death metal, itt...

„Én nem bántani akartam őket, csak megölni" – mondta letartóztatásakor David Berkowitz, a brooklyni sorozatgyilkos. Szemében az a fajta nyílt, drámai őszinteség volt látható, ami a floridai kannibál-legendák esetében is megfigyelhető, ha figyelmesen szemléled. Berkowitz hatszoros életfogytiglant kapott, Alex Websterék most huszonöt évnél tartanak, a...

Tegye fel a kezét, aki valaha is gondolta volna, hogy az AC/DC-ből éppen az egyik szürke eminenciás, a sokak által sokszor lesajnált dobos fog először szólólemezzel jelentkezni. És még ő is megvárta vele a hatvanadik életévének beköszöntét. Senki? Hát igen, én sem igazán hittem volna ilyesmit. Pláne, hogy az eredetileg a jól csengő és könnyen megje...

Hihetetlen, hogy szalad az idő! Világosan emlékszem rá, amikor 2002-ben először hallottam az örebroi Wolf második lemezét, a Black Wingset. Akkoriban még nem volt tele minden retro metal csapatokkal – a svéd srácok az elsők között kezdték el a '80-as évek heavy metaljának felpumpált változatát nyomatni –, muzsikájuk így hihetetlenül frissnek, de mé...

Tavaly év végén adtunk hírt a Yellow Spotsból kinőtt, kilenc tagot számláló Gutting Revue első munkájáról , és máris itt az újabb menü, igaz, ez is „csak" egy EP, azonban már nem három, hanem öt számmal. (A következő csomag akkor várhatóan már nagylemeznyi terjedelmű lehet.) A játék továbbra is a swing és a rock sajátságos keveréke, mondjuk úgy, hogy...

Amikor Slash elkezdte a saját útját járni, bevallom őszintén, nem győzött meg róla, hogy a rajongójának kellene lennem. Valahogy nem indult be a zenéje, lemezenként egy-két dal fogott csak meg, és a snakepites idők utáni produkciója szintén csak egy „ühüm"-jóváhagyást ért el nálam. Pedig igazán rokonszenves figurának tartottam mindig is, viszont na...

Nem csupán a Sólstafirt, de magát a post-rock címkét is komoly képzavarnak érzem köreinkben, más-más okokból, természetesen. Utóbbi kezelése egyéni értelmezés kérdése csupán, avagy az értelmezési kísérletekről való visszapattanás hozadéka, mindenesetre megtanultam vele együtt élni. Az izlandiakkal szintén, és be kell valljam, ez volt a nehezebb men...

A Sátán 2011. esztendejéig a Septicflesh nem volt több számomra, mint egy vagány nevű, de tucat black/death zenét játszó banda. Még azt se tudtam róluk (igaz, nem is érdekelt), hogy a zenekar hazája a metalban nem túl izmos Görögország, és hogy több mint húsz éve űzik már az ipart. Hét nagylemez után aztán kihozták azt az albumot, amely úgy mosta f...