Igencsak sokat kellett várni a Voivod ex-énekese, Eric Forrest bandájának harmadik albumára, az eredetileg The Curse Of The Cunt címre hallgató anyag ugyanis hat évvel követi a kettes Modified Poisont. Bár szilárd meggyőződésem, hogy az Eric által megálmodott eredeti cím nem volt nyerő ötlet, a mai világban mégsem hiszem, hogy kiadói megváltoztatásának bármi értelme lett volna. Nyilván sem a Tesco, sem a WalMart polcain nem fog ott virítani a harmadik E-Force-korong, azt meg kötve hiszem, hogy a még megmaradt maroknyi hanglemezbolt bármelyike is undorodva utasítana vissza egy, A pina átka címmel ellátott nagylemezt. Mindegy, a cím végül egyszerűsítve szerepel a bookleten, a rendkívül ízléses borító és az eredeti elképzelés maradványaként jelzésértékkel elnevezett címadó szám pedig továbbra is utal a lemez mondanivalójára, azaz a nők által gyakorolt hatalom és befolyás megmételyező hatására.
Eric Forrest mindig is azon kultikus underground figurák egyike volt, akik tűzön-vízen át mindig csak a saját fejük után mennek. Ennek eredménye, hogy a The Curse... is tántoríthatatlanul halad tovább azon az úton, amelyre Eric barátunk a 2003-as Evil Forces lemezzel lépett. Még mindig tömény, zajos thrash ez, jó sok mocsokkal és kosszal, illetve leheletnyi rock'n'rollal nyakon öntve, meg persze markáns Voivod-hangulatokkal és minden eddiginél erősebb gitárszólókkal, amelyek egy bizonyos Xav (valamint a vendégként felbukkanó Kristian Niemann, Glen Drover és Vincent Agar) keze munkáját dicsérik. Nem könnyű hallgatnivaló a The Curse, sőt, kifejezetten nehezen adja meg magát, hiszen iszonyatosan masszív, és semmiben sem könnyíti meg a hallgató dolgát. Nincsenek azonnal ható énekdallamok, fogós, emlékezetes megoldások, csak iszonyat zúzda és Eric jellegzetes üvöltése.
A lemez legnagyobb hibája pedig éppen az, hogy összefolynak a dalok: hiába hallgattam meg őket sokszor, nem tudok olyan markáns témákat kiemelni, amelyek elkülönülnének a többitől, netán valami kiugróan emlékezeteset hoznának. Kicsit olyan, mintha tizenegy különálló dal helyett egyetlen monstre hatvanperces szörnyeteget kellene hallgatnunk. A másik probléma, hogy egyértelműen túl hosszú a lemezanyag, így mire a végére jutok, minden egyes alkalommal úgy érzem magam, mintha ledaráltak volna. Persze aláírom, hogy valahol ez is lehetett a cél, de akkor is túlontúl igénybe vesz a korong hallgatása.
Persze ettől függetlenül a The Curse... egyáltalán nem rossz, sőt. Eric hangját mindig is imádtam, és most is hozza azokat a jellegzetes, néha már-már károgásba hajló üvöltéseket és minimál dallamokat, amiért például a Negatron a mai napig egyike a kedvenc lemezeimnek. Aztán persze itt vannak a Voivod-hangulatok is, amelyek nyilvánvalóan Forrest egész további pályáját is végigkísérik majd, hiszen hiába volt anno ő az új fiú a bandában, elég csak összevetni a vele készült Voivod-cuccokat a Snake-féle lemezekkel, és rögtön szembetűnő lesz, mennyire meghatározta annak idején a kultikus kanadai csapat fejlődését. Eric tehát továbbra sem tud kibújni a bőréből, ami mindenképpen jó hír. A rossz viszont az, hogy az E-Force a harmadik lemezére sem tudott igazán erős, kiugró nótákat írni.
Hozzászólások