Az egészséges mértékben lökött Mattias IA Eklundh és anarchodadaista triója, Skandinavisztán kétségtelenül egyik, ha nem a legszórakoztatóbb társulata immár nyolcadik alkalommal osztja meg a nagyérdeművel aktuális agymenését, amelyre ezúttal igencsak sokat kellett várni, hiszen már vagy másfél éve ígérgették a megjelenést. Oké, közben Eklundh kiado...

A Bloodbath koncepciója az első pillanattól kezdve zseniális volt, azt pedig különösen díjaztam, hogy amikor valakinek éppen mennie kellett, akkor sem adták soha alább. Így került a fronton az alapember Mikael Åkerfeldt helyére először Peter Tägtgren, majd most, Mikael újabb távozása után egy olyan figura, akitől aligha várta volna bárki is, hogy m...

Mi a fene, már megint van új Melvins? Ez volt a legelső kérdés, amit kinyögtem, mikor a „boltban" szembejött velem a Hold It In. És talán nem is indokolatlanul, hiszen a tavaly fennállásának harmincadik évét (!) ünneplő dilis kompánia olyan eszeveszett tempót diktál, ami még legaktívabb éveikben sem feltétlenül jellemezte őket: ez a lemez szűk két ...

A 2004-ben alakult, svéd Scar Symmetryt túl egyszerű lenne csak úgy besuvasztani a manapság már túljátszott és kifulladásban lévő hörgős/dallamos prog/power/death metal közegbe, még annak ellenére is, hogy ők is pontosan ezt a fajta stílust művelik, amely – mondjuk ki őszintén – sokunknál elérte azt a pontot, hogy egyre inkább nehezünkre esik még t...

E hasábokon is megemlékeztünk korábban róla, hogy milyen remek köröket fut mostanában a Hammerheart-korszakos Bathory örökségét ápoló Ereb Altor. Miután a svédek lemezen és élőben is meggyőztek az elmúlt években arról, hogy szakterületüket a legmagasabb fokon művelik, hajlamosak lehetünk megfeledkezni arról, hogy Crister Olsson és Daniel Bryntse er...

Úgy tűnik, ez már csak így lesz velem minden év végén, hogy két karácsonyi bejgli között, az évvégi lista előkészítése során végre sikerül időt szakítani és letudni még az új év beköszönte előtt egy-egy fontos restaciámat. Nincs ez másképp idén sem, hiszen véteknek tartanám, ha az év számomra egyik legfontosabb lemezéről nem emlékeznénk meg a Shock...

Az ungvári Castrum sokak számára talán csak egy ismerős nevet jelent a régi Hammerek Demonstráció rovatából, szóval ha esetleg hirtelen nem ugrana be, miről is van szó: a Kontros Kornél, azaz Cornelius énekes/gitáros vezette banda Kárpátalja legkitartóbb és legrégebbi, a '90-es évek derekán létrejött, de ma is aktív metalzenekara. Cornelius fanatiz...

Tegye fel a kezét, akit meglep, hogy a világ legdilinyósabb zenekara legőrültebb tagjának az egyik legkedveltebb gyermekkori meséje a szürreális képekkel dúsított humoráról elhíresült Roald Dahl főműve, a Charlie And The Chocolate Factory (nem túl meglepően magyarított címén a Karcsi és a csokoládégyár) volt. Imádta a könyvet, a belőle készült film...

Iszonyatosan nehéz lesz szavakba sűríteni a hazai The Moon And The Nightspirit formáció legújabb lemezén hallható muzsikát, ugyanis amellett, hogy a stílusában az év egyik legkülönösebb kiadványáról beszélek, még meg kell próbálnom valamelyest objektív véleményt is alkotni róla. De előre leszögezném, hogy ez nem fog sikerülni. Igen, a 2014-es év eg...

Jó egy évvel ezelőtt, Mark Lanegan korcs lemeze, az Imitations kapcsán abbéli reményeimnek adtam hangot, hogy a jó maestro részéről egyszeri elrettentés volt ez a kis kísérlet, legközelebb majd visszazökken vele a szekér a rendes kerékvágásba. Hát ez sajnos nagyon nem jött össze, ugyanis rágom már egy ideje a Phantom Radiót, de azt kell mondjam, ez b...

Személy szerint imádom az újraértelmezéseket. Amikor egy jól ismert dallamot vagy dalt másfajta zenei közegben, hangszerelésben vagy megközelítésben hallok, mindig eszembe jut, hogy a zene az élet egyik leghatalmasabb „játszótere" és egyben végtelen lehetőségek tárháza is, hisz minden művész tudja, hogy végleg befejezett alkotás valójában nem is lé...

Bármekkora vargabetűket is tett fennállása majd' negyed évszázada alatt a Harem Scarem, azzal azért nem nehéz kiegyezni, hogy a '90-es évek legfontosabb dallamos albumai közül legalább három szárad Kanada valóban kultikus melodikus rockereinek lelkén. A mai napig elérzékenyülök, amikor leveszem a polcról a hét lakat alatt őrzött, zseniális bemutatk...

Az Apey & The Pea Ördögi nektár ja számomra a tavalyi év legjobb hazai lemezét jelentette, amit azóta is igen gyakran és nagy kedvvel hallgatok. A címadás és az Antikrisztus borítóra tétele azonban egyértelműen jelezte: jó lesz vigyázni, itt bizony koncepcionálisan folyik az ördöggel cimborálás! Hát, a trió bizony még ehhez képest is bekeményítet...