Shock!

október 16.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Yngwie Malmsteen: World On Fire

yngwiemalmsteen_cCsakazértsem fogom azzal a – leginkább gitárosok körében elterjedt – közhellyel indítani ezt a KRITIKÁT, hogy „régen még szerettem Malmsteent", hiszen a gitárfenomén muzsikája gyakorlatilag SEMMIT sem változott az elmúlt cirka harminc esztendőben, s e tény ismeretében elvileg még ma is ugyanúgy kellene szeretnem, mint a kezdetek kezdetén. Yngwie-től egyébként is szimpla ostobaság lenne elvárni, hogy csak úgy átforduljon valami egészen szokatlan zenei stílusba, pláne 53 évesen, amikor az ember már szinte minden komoly és meghatározó dologról múltidőben kénytelen beszélni. Mégis roppant nehéz szó nélkül elmenni azon csúcs- és mélypontok mellett, amelyek annyira jellemzőek erre a legendásan öntörvényű, svéd őstehetségre.

megjelenés:
2016
kiadó:
King Records
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

A csúcspontokról ugye felesleges is hosszan értekezni, hisz minden rockzenét szerető ember ismeri a pofátlanul fiatal, virtuóz csodagyerek történetét, akit rekordidő alatt neveztek ki a neoklasszikus metal egyik legnagyobb stílusteremtőjének ,és akiről rogyásig lehetne sorolni a szuperlatívuszokat mind egyedi játékával, mind pedig generációkra gyakorolt hatásával kapcsolatban. De sajnos ezekről az erényekről egyre inkább múlt időben kell beszélnünk. Akárhogy is nézzük, Yngwie legutolsó maximális, tíz pontot érdemlő lemeze az immár huszonkét (!) éve megjelent The Seventh Sign volt, ami zeneileg abszolút csúcspontnak és mérföldkőnek tekinthető. Aztán volt ott még egy Magnum Opus, egy kitűnően sikerült feldolgozásalbum (Inspirations) és egy ezt követő, szintén erős Facing The Animal, majd a dalok és a produkciók színvonala egyszer csak süllyedni kezdett. És ez a tendencia sajnos a mai napig sem állt meg.

Malmsteennél persze keresve sem találnánk önzőbb és egoistább gitárost. Elég csak a Satrianival és Steve Vai-jal közös G3-ba belekukkantani és rögtön kiderül, hogy az alázat nem éppen Yngwie erőssége, de ezt nem hibaként rovom fel neki, hiszen ördögi tehetsége csak ilyen drasztikus keretek között tud tökéletesen érvényesülni, és ezt mind a szakma, mind a közönség elfogadta már. A zenei tartalmat sem lehet más gitárosokéhoz hasonlítani, mert Malmsteen gyakorlatilag – MÉG MINDIG – azt próbálja bebizonyítani, hogy ő a világ leggyorsabb kezű húrnyűvője, hiszen ha nem így lenne, akkor egy instrumentális darab nem „csupán" a füstölgő és eljátszhatatlan skálázásokról szólna. Amikor például egy Vai a Ballerina számcímet adja az egyik dalának, vagy egy Steve Morse a Sleepet (még a Dixie Dregs-időkben), akkor bizony a zenei mondanivalóval is ezt próbálják kifejezni, Malmsteen esetében viszont bármi lehet a dal címe, alapvetően mindegyik instru tétel az ő félelmetesen gyors játékáról szól. Ritka pillanat, amikor visszafogja magát, és rögtönzés helyett inkább a tartalomra koncentrál. Persze így van ez jól, így szeretjük őt, csak hát az a fránya megszólalás...

Itt van például ez az új lemez, a World On Fire, ami gyakorlatilag 1985-ben is megjelenhetett volna, mondjuk a bemutatkozó Rising Force és az azt követő Marching Out között, s ha valóban így is alakult volna, egyetlen rossz szavam és megjegyzésem sem lenne, hiszen az akkori technikai és anyagi háttérben, valamint a korszellemben egyértelműen benne lett volna a válasz a miértekre is. Na de 2016-ban – és itt érkeztünk el az orbitálisan nagy kérdőjelünkhöz – egyszerűen nem tudom hová tenni, miként volt képes ilyen karrierrel és munkássággal a háta mögött – ISMÉT – a világra szabadítani egy ennyire borzalmasan megszólaló anyagot a nem éppen szűkös anyagi háttérrel rendelkező mester. Sajnos akármennyire is szeretném jó színben feltüntetni a dolgot, erre a megszólalásra valójában semmiféle mentség nincs! Ha egy Yngwie-hez hasonló emblematikus előadó képes megtenni ilyet, csak arra tudok asszociálni, hogy ez az anyag – ezzel a hozzáállással – elsősorban az illegális letöltőknek készült, hiszen ha egy rajongó ezért a produkcióért pénzt ad, joggal érezheti magát átverve. Rejtély, hogy mi járhatott Yngwie fejében, amikor a potmétereket tekergette a keverőpultnál, de a végeredmény inkább tűnik összecsapottnak (már megint), mintsem maximalista hozzáállással elvégzett munkának. És a szomorú az, hogy ez így megy már évek, lassan évtizedek (!) óta.

Pluttyogó, vödörhangzású, hátrakevert pergő, maszatos, élettelen, porszívó-sounddal megszólaló ritmusgitár... Komolyan, mintha valami próbatermi demót hallgatnék! De hagyjuk is a fenébe az egészet, nincs értelme ezen rágódni, hiszen már megszokhattuk, hogy ez van. Mindenesetre szomorú látni-hallani, amikor egy zseni lesüllyed egy csökönyös szamár szintjére, és nem képes hozzáértő segítséget bevonni a közös munkába. Szerencsére azért a dalok most egy fokkal erősebbre sikerültek, mint a legutóbbi pár év termése, és valójában ez, illetve a senkihez sem hasonlítható szólók mentik meg az egész produkciót a feledés homályától. Bár az Odyssey vagy éppen a The Seventh Sign nótáihoz ezúttal sem érnek fel, és hősünk énekteljesítménye sem mérhető Mike Vesceráéhoz vagy JLT-éhez, mégis a kevés énekes szám mindegyike működik Yngwie hangjával is (World On Fire, Lost In The Machine, Soldier) és a szokásos Paganini-, Bach- és Vivaldi-ihlette instru-darabok sem okoznak csalódást (Largo Ebm, Nacht Musik, Sorcery, Abandon). Sőt, a sokadszorra megtörténő rácsodálkozás sem marad el az olyan tételek hallatán, mint például a végletekig bugyborékoló, arpeggio-gyilkos Top Down, Foot Down. És persze a fent említett negatív észrevételek ellenére az augusztus 4-i székesfehérvári koncert is mindenképpen kötelező! Ha máshol nem is, ott biztosan megfeledkezik az ember az utóbbi stúdiólemezek hangzásának minőségéről!

 

Hozzászólások 

 
-1 #15 dreambarker 2016-07-21 20:26
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - purpendicular:
A lemezt még nem hallottam, de most a kritika elolvasása után rákattintottam a koncertbeszámol ókra, és erre a gyöngyszemre akadtam Vincétől a 2005-ös írás végén: "Legközelebb majd belépőt szednek dedikálásnál is vagy mi az ördög???"
És azóta megjelentek a VIP vagy Meet and Greet jegyek baromi drágán... Nem tudom, a menedzsmentek olvassák-e a Shock-ot, de NE ADJATOK NEKIK ILYEN ÖTLETEKET!!! :)



Az egy jó koncert volt :) Bang Your Head 2008 már minősíthetetlen , hiába volt Ripper. Yngwie gyakorlatilag végighisztizte a kamu Marshall hegyek lábánál. Jó, ha nettó 4-5 nótát elnyomtak.
Tavaly ráakadtam vmi új koncertlemezre, hát azt végighallgatni is képtelen voltam. A basszer énekelt, nem rosszul, de nem is túl jól és túlsúlyban voltak a szarabb instru nóták. Kicsit fázok is a bulitól, de legyünk optimisták.


Szemeim előtt a FEZEN fellépés: a Mester gitározik és közben leénekli a csillagokat az égről. A háttérben, mint anno Alice Coopernél egy elbújtatott session zenekar tolja a szólók-alávalót. :)
Idézet
 
 
-1 #14 Palinkas Vince 2016-07-21 09:27
Idézet - purpendicular:
A lemezt még nem hallottam, de most a kritika elolvasása után rákattintottam a koncertbeszámol ókra, és erre a gyöngyszemre akadtam Vincétől a 2005-ös írás végén: "Legközelebb majd belépőt szednek dedikálásnál is vagy mi az ördög???"
És azóta megjelentek a VIP vagy Meet and Greet jegyek baromi drágán... Nem tudom, a menedzsmentek olvassák-e a Shock-ot, de NE ADJATOK NEKIK ILYEN ÖTLETEKET!!! :)



Az egy jó koncert volt :) Bang Your Head 2008 már minősíthetetlen , hiába volt Ripper. Yngwie gyakorlatilag végighisztizte a kamu Marshall hegyek lábánál. Jó, ha nettó 4-5 nótát elnyomtak.
Tavaly ráakadtam vmi új koncertlemezre, hát azt végighallgatni is képtelen voltam. A basszer énekelt, nem rosszul, de nem is túl jól és túlsúlyban voltak a szarabb instru nóták. Kicsit fázok is a bulitól, de legyünk optimisták.
Idézet
 
 
#13 hangyászsün 2016-07-21 09:21
A Fezenre teljes zenekari felállással jön, énekes minden, vagy csak instrumentális koncert lesz??
Idézet
 
 
+5 #12 notreadam 2016-07-21 07:06
Nekem valahogy ez a tekerjük hülyére a gitárt stílus nem jön be,noha zseni a fickó,és ezt mindenki tudja róla vehetné egyszerűbbre a figurát,dallamk özpontúbb és fülbemászóbb dalokkal no meg persze rengeteg feelingel,mert ez így számomra csak öncélú és rideg zene.Na ezért hallgatok inkább Satrianit!
Idézet
 
 
+2 #11 purpendicular 2016-07-20 23:35
A lemezt még nem hallottam, de most a kritika elolvasása után rákattintottam a koncertbeszámol ókra, és erre a gyöngyszemre akadtam Vincétől a 2005-ös írás végén: "Legközelebb majd belépőt szednek dedikálásnál is vagy mi az ördög???"
És azóta megjelentek a VIP vagy Meet and Greet jegyek baromi drágán... Nem tudom, a menedzsmentek olvassák-e a Shock-ot, de NE ADJATOK NEKIK ILYEN ÖTLETEKET!!! :)
Idézet
 
 
#10 dreambarker 2016-07-20 21:30
Idézet - Cseke Feri:
Idézet - dreambarker:
Szar hangzás. Ja!
De a Seventh Sign óta nem készült ennyire jó lemez. Ha a hangzást félreteszed, akkor kapsz egy állató jó Malmsteen albumot. Magam is meg vagyok lepődve, de szeretem a WOF-t.


A dalokat senki nem kritizálta, sőt! Ezért is érdemeltek volna meg egy jobb megszólalást... Ez így nem sokal jobb, mint a vacak mobiltelefonos video/hang felvételek.:/


Nem is akartam ellent mondani az írásnak. :)
Simán leírtam a véleményem és hogy mit érzek a lemezzel kapcsolatban. Csak az első 2-3 hallgatásig volt zavaró a hangzás. Most már számomra ez így a lemez része. És nem gondolom, hogy jóra hallgattam.
Idézet
 
 
-1 #9 Cseke Feri 2016-07-20 16:41
Idézet - dreambarker:
Szar hangzás. Ja!
De a Seventh Sign óta nem készült ennyire jó lemez. Ha a hangzást félreteszed, akkor kapsz egy állató jó Malmsteen albumot. Magam is meg vagyok lepődve, de szeretem a WOF-t.


A dalokat senki nem kritizálta, sőt! Ezért is érdemeltek volna meg egy jobb megszólalást... Ez így nem sokal jobb, mint a vacak mobiltelefonos video/hang felvételek.:/
Idézet
 
 
+1 #8 dreambarker 2016-07-20 15:31
Szar hangzás. Ja!
De a Seventh Sign óta nem készült ennyire jó lemez. Ha a hangzást félreteszed, akkor kapsz egy állató jó Malmsteen albumot. Magam is meg vagyok lepődve, de szeretem a WOF-t.
Idézet
 
 
+9 #7 Doktorúr 2016-07-20 14:23
Mekkora csapás, hogy szegény Jason Becker virágkorában bénult le! Bár egészséges lenne és turnézhatna, lemezeket vehetne fel, őt nézhetnénk, hallgathatnánk, mint fő gitáristent és nem ezt a cezaromán, öntelt faszt...
Idézet
 
 
+2 #6 Afrikaaner 2016-07-20 12:48
A Mester élő fellépéseihez azért egy kicsit óvatosan kell közelíteni - különösen a mostani Megadeth-ügy fényében. Aki volt a két Pecsás koncertjén az Attack, illetve az Unleash turnékon, még emlékezhet rá, hogy míg az első zseniális volt, addig a második lényegében viccnek is rossz volt. Gyakorlatilag káoszba fulladt az egész és a mai napig nem érti senki, hogy miért. Szóval, ha Yngwie miatt mész Fehérvárra, akkor készülj fel mindenre...
Idézet
 
 
#5 2016-07-20 12:27
Van egy másik WOF album is...
Az egy 'kicsit' élvezhetőbb!
Idézet
 
 
+1 #4 Kpkg 2016-07-20 12:09
Két számon végigszenvedtem magam, az is kár volt. Felőlem a csillagokat is legitározhatja az égről, ha maga a zene ilyen semmitmondó, érdektelen, műanyag erőlködés. Azt hiszem, itt érvényes a kevesebb több elv.
Idézet
 
 
+5 #3 ezrrl 2016-07-20 11:52
Megértem a csalódást...de Yngwievel kapcsolatban a hangzáson én már rég túlléptem,egysz erűen csak a zenére vagyok kíváncsi.Mondjuk én az arpeggiokat pont nem sz.rom le...és egy Largot hallgatva,sokad szorra lúdbőröz a hátam.Szóval változni már úgy sem fog,elfogadtam, önző...szerintem ezt már észre sem veszi...bár Vai nyilatkozta a fentebb említett G3 turné után,hogy ő nagyon kellemesen csalódott Malmsteenben.

Próbatermi demó hangzású album,de számomra abszolút értékelhető pillanatokkal.
Idézet
 
 
+2 #2 Codename333 2016-07-20 11:27
Az a gond h ez az ember szerintem már nem csak minden zenészt hanem minden producert,hangm érnököt,szakemb ert elüldözött maga mellől.Valóban szomorú h egy ilyen tehetség ennyire tehetségtelen ha a megszólalásról van szó.Már nem azért de a Motörhead Overkillje se szólt valami jól de az ugye kicsit öregebb anyag :D ez meg majdnem h még annál is szarabbul szól.Pont olyan lett a lemez amit vártam. Nálam 3/10....üres,céltalan.Mintha egy haladó-Mester gitárképzést hallgatnék.....ennyi és ugye ez az igazán nagy baj.Nem tud ez az ember tovább lépni a saját korlátain...
Idézet
 
 
+1 #1 Carrast 2016-07-20 11:25
belehallgattam, ilyen szarul szóló lemezt rég hallottam :D az arpeggiokat meg leszarom, 10 perc után élvezhetetlen az album. Viszont a kedvencem az a folyamatosan sistergő cintányér, ami miatt olyan érzésem van, mintha egy rossz rádióból hallgatnám az egészet! mivel ilyen egyedi cinhangzást sikerült elérni 2/10!! :D
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.