A hakniműfaj reneszánszát éljük immár a rockzene világában is, és bár ehhez a szóhoz szinte automatikusan tartozik valamilyen pejoratív felhang, sok esetben azért sikerül színvonalasra kihozni a végeredményt, legyen az egy eredeti zenekar nosztalgiaköre, valamelyik mutáció ráutaló produkciója, esetleg egy komolyabb tribute-show (amilyeneket tipikus...

Micsoda szerencse, hogy Hans Zimmer grandiózus világkörüli turnéival kedvet csinált más filmzeneszerzőknek is, hogy előbújjanak a stúdióból és a kottáik mögül, és színpadon is megmutassák magukat és műveiket. Tény, hogy Zimmer sok szempontból a top-kategória ebben a műfajban, és hál'istennek nálunk is járt már kétszer, így sokan megbizonyosodhattak...

Meglepő módon új album nélkül, mondhatni a remekül sikerült Frontschwein lemez bónusz turnékörében, régóta bejáratott helyszínükön, az óbudai Yukban üdvözölhettük ismét a Marduk néven üzemelő black metal ősmaradványt. Nem kell persze sokat várni a friss produkcióra sem, júniusban érkezik a Viktoria, amiről máris kaptunk két dalt hírmondónak, jelen es...

Kétszer vettem jegyet Roger Waters-koncertre korábban, és kétszer is adtam azt el. Egyszer egy barátom esküvője jött közbe, máskor egy betegség, így aztán szinte már el is könyveltem magamban, hogy a Pink Floyd egykori kreatív zsenije az én szellemzenészem, akit már akkor sem fogok élőben látni, ha a fejem tetejére állok is. Idén azonban – különösk...

Másfél hónap telt el azóta, hogy kézhez kaptam a The Dead Daisies Burn It Down albumát, a pár hete papírra vetett kritikában megfogalmazott álláspontom pedig azóta sem változott róla. A véleményemhez mérten ugyanakkor teljesen biztos voltam abban is, hogy mindez totál indifferens lesz a koncert szemszögéből, ezek az arcok ugyanis színpadon nem hibázn...

Tudom, régóta összeálltak már, szóval nem kellene erre rácsodálkozni, de azért mégis rejlik abban valami szürreális, hogy az ember 2018-ban Ugly Kid Joe-koncertre megy Budapesten. Azon is lehet elmélkedni, sőt, akár gúnyolódni is, hogy mennyire szól ez a történet a máról, illetve a tegnapról vagy a tegnapelőttről, főleg, hogy a Barba Negra Tracket ...

Túl azon, hogy – számomra is meglepő módon – mennyire nem gondolok semmit a Primordial utóbbi három-négy lemezéről, koncertjeiken sosem unatkoztam, sőt, ha visszaemlékszem legutóbbi találkozásunkra, az a szinte napra pontosan két évvel ezelőtti hangverseny még egy olyan rettentő sűrű évben is meghatározó élménnyé tudott válni, mint amilyen a 2016-os ...

Not in this lifetime? A (klasszikus felállású) Tormentor személyében egy bő negyed évszázada inaktív, legtermékenyebb éveiben is mindössze két demóig jutó, ámde maga körül így is világra szóló kultuszt kiépítő banda készült a visszatérésre. Legnevesebb alkotásuk, az Anno Domini mostanság esedékes harmincadik születésnapjának tiszteletére szól az id...

Nos, akkor újra Royal Hunt-koncerten találtam magam, mint ahogy 2016-ban is , a kiválóan sikerült 2014-es hajós buli után. Ez a kétévenkénti hozzánk látogatás úgy tűnik, már borítékolható, mint ahogy az is, hogy ezentúl mindig ott leszek, hiszen minden Royal Hunt-koncert igazi népünnepély – kár, hogy nálunk a „nép" stabil két-háromszáz embert jelent, a...

Noha több mint három hónapja elfogytak rá a jegyek, előzetesen akár kétesélyesnek is tűnhetett ez a koncert. A Machine Head új lemeze olyan mértékben osztja meg a közönséget, mint idestova két évtizede egyik albumuk sem, és Robb Flynn is egyre nyíltabban mászik bele az utóbbi években olyan témákba, amivel szintén nem éppen abba az irányba hat, hogy...

Ahogy korábban már többször is írtam és valószínűleg még fogom is: szeretem a jól összerakott, kedvező ár-érték arányú csomagokat, hiszen kimondottan jó érzés értéket kapni a pénzünkért és tartalmas programmal elkulturálódni egy estét, amely aztán minket is feltölt és kellemes emlékeket hagy bennünk. Jó borok baráti beszélgetéssel és finom vacsorá...

Igen erős összeállítást nézhetett meg a Dürer középső termének közönsége április 10-én, hiszen az est négy fellépője közül három önmagában is simán megállt volna a lábán. A Havok véleményem szerint a Vektorral holtversenyben a legérdekesebb, legjobb brigád a fiatal thrash-színtérről, a Darkest Hour már vagy két évtizede kult közönségkedvenc, a Ceph...

Olyan kort élünk Ákosországban, amikor egymást érik a jubileumok, hol valamely kerek születésnap, hol egy korábbi lemezmegjelenés kapcsán. Ünnepelni azonban mindig felemelő, különösen egy olyan házigazda esetében, akinél fel sem merül, hogy egy efféle alkalom kényszeredett vigyorgásba torzult nosztalgiahaknivá silányul. Ha valamit, azt nehezen lehe...