Tarjával valahogy felemás a viszonyom, ugyanis annak ellenére, hogy nagyon szeretem a hangját, és túlnyomórészt a Nightwishsel készített lemezeit is, szóló-cuccai sajnos sosem kaptak el igazán. Az aktuális The Shadow Selffel is próbálkoztam becsülettel, de igazán ezzel sem győzött meg. Élőben azonban ennek ellenére bármikor vevő vagyok rá, így nem is volt kérdés, hogy ezúttal is itt a helyem. Február elsejét ugyanakkor borzasztó sűrűre sikerült összeszerveznem, így az is kérdéses volt, hogy eljutok-e egyáltalán Tarja budapesti koncertjére, mely a The Shadow Shows turné nyitánya is volt egyben. A Barba Negrába végül megérkeztem ugyan, viszont pont Tarja első nótájának kezdetekor estem be, így sajnos mindkét előzenekar, azaz az AnVicion és a Devilfire műsoráról is lecsúsztam.
