Vannak az életben olyan álmok, amik egyszerűen túl irreálisak ahhoz, hogy az ember egyáltalán megfogalmazza őket magában. Vagy ha fel is merülnek, egy szappanbuborék halk pukkanásával foszlanak szerteszét. Kevésbé líraian megközelítve a dolgot: Fogalmam nincs, hogy annak idején, az általános iskola hatodik-hetedik osztályában, miután egy hirtelen ö...

Ha van zenekar, amelyről elmondható, hogy szép lassan valóban önmaga karikatúrájába fordult át, a Manowar sajnos kétségkívül ilyen. Amellett, hogy első négy albumuk a tradicionális heavy metal közmegegyezéses klasszikusa, a legelvakultabb fanatikusokon kívül talán senki sem vitatkozna azzal az állítással, hogy lassan negyed évszázada nem csináltak ...

Sokat kellett várnunk az első hazai Godsmack-koncertre, ráadásul a tavaly novemberre meghirdetett fellépést sajnos halasztania is kellett a zenekarnak, miután a gitáros Tony Rombola fia váratlanul elhunyt. Roppant kevés az a pár hónap egy ilyen tragédia után, de a szekérnek haladnia kell, a szerződések kötnek, talpra kell állni és menni tovább, a z...

Megvolt hát az Accept-mentes U.D.O. magyarországi premierje. Vágjunk is a közepébe: remekül sült el, és egy pillanatig sem merült fel (bennem legalábbis, de szerintem beszélhetek az összes jelenlévő nevében is), hogy bármelyik agyonjátszott klasszikus hiányzott volna. Persze ennek a sztorinak is nagyobb volt a füstje, mint a lángja, hiszen a zeneka...

Pár évvel ezelőtt nagy port kavartak Paul Stanley és Gene Simmons azon kijelentései, melyekben azt pedzegették, hogy a jövőben akár nélkülük is működhet majd a KISS gépezete, lévén nem azt tartják elsődleges jelentőségűnek, hogy kik személyesítik meg a karaktereket, hanem a minőség és a show volumenének szinten tartását. Persze volt nagy felzúdulás...

Eljövend' 2019, és én még ma sem tudom, hogy valójában hányadán is állok a Sólstafirral. A végeredmény szempontjából ez szerencsére nem is igazán lényeges, az izlandiak neve láthatóan mit sem vesztett vonzerejéből, és még ha mostanság közel minden évben el is jutnak hozzánk, a nagyobbacska koncerttermeket minden alkalommal magabiztosan töltik meg. ...

Léteznek bizonyos branddé nőtt zenekarok, amelyek életművével szinte lehetetlenség mellélőni. Kedd este egyértelműen e jelenség megnyilvánulásának könyveltem el magamban Mike Shinoda szólóestjét, miközben battyogtam kifelé a Papp László Sportaréna épületéből. Pedig eleinte a félkör alakúra metszett nézőteret látva egy cseppet szkeptikus voltam abba...

Azt hiszem, korábban már többen is megjegyeztük (de ha mégsem, akkor is így van), mennyire jók ezek a minifesztivál-turnécsomagok, különösen ami az intenzívebb zenei stílusokat illeti. Zenekar, közönség egyaránt öregszik, nem feltétlenül van már szükség bandánként másfél órás vagy még hosszabb koncertekre, viszont két-három nagyobb banda egy-két üt...

Az idei év a szürrealitások éve lesz, az már most biztos, hiszen mindjárt itt az év elején egy hollywoodi sorozatsztár jött el hozzánk, hogy zenéljen a színészre kíváncsi szemekkel bámuló közönségnek. Más kérdés, hogy a megjelentek hány százaléka gondolta úgy az este végén, hogy érdemes a zenéjébe is egy kicsit jobban belemélyedni. Gyanítom, hogy e...

Mindig jólesik egy kis vasárnap esti metálkezelés , de bevallom, sokáig nem volt tervben, hogy az amúgy remekül sikerült hajós buli után nem sokkal ismét Brainstorm-koncertre menjek. Ennek elsődleges oka az volt, hogy bár a zenekar közismerten zseniális élőben, de valahogy a lemezeik már nem különösebben keltették fel az érdeklődésemet az utóbbi néhány...

Másfél évvel ezelőtt Brant Bjork már megmutatta , hogyan kell sivatagot varázsolni a folyóra, az A38 Hajó belsejébe. Most pedig egykori társán, John Garcián volt a sor, ám neki annyival még nehezebb volt a dolga, hogy míg Brant mindezt egy tűzforró augusztusi napon vihette végbe, a dalnoknak egy esős-borongós februári este jutott. Persze így sem vall...

Bár már jócskán elkezdődött az év, január végén jutottam el az év első koncertjére, ami magasra tette a lécet, remélhetőleg 2019 sok hasonló estét tartogat még. Sajnos vagy nem sajnos, de úgy jött ki a lépés, hogy az estét nyitó ausztrál Polarisról lemaradtam, így érdemben nem tudok nyilatkozni róluk.

Ugyan még az év elején tartunk, de már döbbenetes tempóban telítődik a koncertnaptáram, metalfronton az idei évem erősen indult: a január végi Amorphis és Soilwork kettőst kimondottan vártam. Azt csak zárójelben jegyzem meg a saját listázásmániám kedvéért, hogy az idei koncerlátogatást két nappal előtte kezdtem, méghozzá az arénás, durván teltházas...