Aznap a fellépők között lett volna a Phaidon is, de úgy döntöttek nem jönnek, vagy ilyesmi. A Raza Loca már színpadon volt, mikor a terembe érkeztem. A zenekar külsejéről azon nyomban lerítt, hogy kornos metalt nyomnak, és nem is tévedtem. A vokalista spanyolul lökte a szöveget, ráadásul Jonathan összes kliséjét előadta, mint ahogy a rasztás hajú, derékszögben meghajolt tréningnadrágos gitáros is levette egy az egyben a kornista "mozgást".
Shock!-os kollégám, Bakó Csaba kivitelezte ezt a nagyszabású bulit, melyen 5 hazai ász lépett fel, egyenként kb. 50 perces nyomulási lehetőséggel. Elsőként a püspökladányi Dying Wish legénysége vette magához hangszereit s bemutatták kellemesen dallamos, ugyanakkor szomorkás muzsikájukat. Monori György birtokolta a melódiákat, míg Papp Lajos szólógitá...
Óriási - és hiánypótló - ötlet volt megrendezni Pesten is egy hazai progresszív zenekarokat felkaroló rendezvényt. Az MHH (köszi Norbi!) szervezte fesztiválon 7 kiváló csapat mutatta be tudása legjavát a Viking klub színpadán. Kicsit tartottam tőle, hogy a helyszín miatt talán nem jönnek annyian, így igen kellemes meglepetésként ért az a rengeteg e...
Igazi "elmebeteg koncertnek lehettem szemtanúja ezen az éjszakán. Bevezetésnek elég is ez a mondat… A meghirdetett 7 óra kezdés helyett kb. 2 órával később jelent meg elsőnek a színpadon hazánk kultikus underground csapata, a VHK . Kedvenc dalommal, a Halló Mindenség!-gel indítottak, s erre hatalmas őrjöngés tört ki a közönség soraiban.
Ez a magyar black metal csapat annak idején világszerte rengeteg emberre volt hatással (köztük rám is). Egy szegedi és egy Lyuk-beli újkori koncert után a Wigwam színpadán alakított a legendának számító Tor-Men-Tor. Bár most már "megszaggatva" írják a zenekar nevét. A koncert közönsége nagyrészt black metalosokból állt, sűrűn felbukkantak "sötét" f...
Guano Apes
Vegyes érzelmekkel vártam a nemrégiben feltört német - immáron mondhatjuk - sztárcsapat fellépését a Nagyszínpadon. Úgy hiszem a színpad eddigi legnagyobb közönsége várt rájuk, s lassan meg is jelentek, természetesen - mint azt a gyakori szigetlátogatók megszokhatták - késéssel.
A Hajdúsági Hallgatói Önkormányzat által rendezett idei EFOTT ismét hatalmas sikernek bizonyult. A színhely ezúttal Hajdúszoboszló volt, amely pár nap erejéig kelet Mao. legmozgalmasabb helyszíne lett. Ezúttal sokkal színesebb repertoár, szervezettebb rendezés, izgalmasabb lehetőségek várták a mintegy 30.000 látogatót.
Ez a júliusi nap szakítópróbája volt a magyar undergroundnak, főleg a black metal vonulatnak. Ezen az estén tért vissza ugyanis a magyar black metal legenda, a Tor-Men-Tor. Előre kell bocsátanom, hogy még soha nem hallottam Tor-Men-Tort, úgyhogy kíváncsian álltam az est előtt. A közönség nem csak magyarokból állt, hanem még Norvégiából is idelátog...
A Metallica - és ami mögötte van... Egyszer volt, hol nem volt, még az Atlanti óceánon is túl, a 80-as évek elején egy pattanásos és roppant lelkes szőke srác úgy gondolta, hogy egy olyan zenekart hoz össze, amilyen nincs sehol máshol kerek e világon. S úgy is lett.
Elérkezett a várva várt pillanat, hogy a dobok atyaúristenének egyikét hazai deszkákon megpillanthattuk. Egy kis szépséghibával. A rengeteg plakát ellenére, egy Grip inc.-hez képest meglehetősen szellős volt a terem. Kár ezen morfondírozni, csak annyit mondhatok, hogy igazán sajnálhatja mindenki, aki nem volt ott!
Kissé késve érkeztünk a tett helyszínére, így a Korog legutolsó dalát csíphettük csak el. Ennyiből halvány képet sem kaphattam a csapatról, de hogy nem tánczenét játszottak, az biztos. A nagyérdemű láthatóan lelkesedve fogadta a műsorukat, mert hangulat, az volt rendesen.
Tény, hogy a volt Lyuk a Golgota utcában, igazi melegágya az underground megmozdulásoknak. A Shadowrunból ismert pusztulatok jutnak eszembe róla. A Keletinél már gyűltek a különböző arcok, a szokásos egy rongyos pólóban feszítő fiatal rockerhad, harci szerkóban pózoló félvikingek. Szegecses csuklóvédők, néhol arcfestés, még sodronyinges barbár harc...
Hosszú-hosszú keresgélés után találtunk rá erre a - rockklubnak enyhe túlzással sem nevezhető - helyre. Úgy tűnt, túl korán érkeztünk. A két zenekaron kívül csak a közeli ismerősök sétálgattak a folyosón. ĺgy a résztvevők a későbbi kezdés mellett döntöttek. De csak újabb és újabb ismerősök érkeztek, és szinte mindenki a Grand Jeté műsorára volt kív...
Érdekesen indult az aznapi estém, ugyanis eredetileg a Grand Canyonba indultam Cadaveresre. A helyszínen síri csönd és sötétség fogadott, így nem volt nehéz kitalálni, hogy a C.D.T. buli elmarad. Mitévő legyen ember fia/lánya így péntek este; irány a város másik fele, a Wigwam, ahol az Intense tartotta lemezbemutató koncertjét. 1/2 11-re sikerült á...
Amikor megtudtam, hogy feltámadt a pár éve nyomtalanul eltűnt Classica, azonnal elkezdtem esetleges koncertdátumok után kutatni. Március 19-én le is zajlott az első újkori fellépésük. Ez a zenekar annak idején rendkívül nagy hatással volt rám érzelemdús dallamaival és erőt adó szövegeivel. Sajnos akkor még nem tudtam őket megtekinteni élőben, túl f...
A legnagyobb meglepetést az okozta volna aznap este, ha a beígért Galactic Cowboys mégis eljut hozzánk. De nem. A miértről a Ty Tabor interjúban olvashattok. Helyettük a Nemesis mozogta be a deszkákat a királyok előtt (ennek speciel jobban örültem).
Aznap este a fellépők között szerepelt a Burn neve is, ám ők kénytelenek voltak lemondani a bulit, ráadásul nem is a hirtelen lezúdult tonnányi hó, hanem a bőgősük kényszerű távolléte miatt, akit az utolsó pillanatban mégsem engedtek el a honvédségtől. Kár, mert erősen furdalt már a kíváncsiság, hogy milyenek a friss nótáik. Utoljára '96-ban jelent...
Saját hülyeségemnek köszönhetően a Brainstorm első másfél nótájáról lemaradtam, pedig a német power metalosok irgalmatlan nagy bulit nyomtak. Azért a lényeget így is elcsíptem, szerencsére. A Vicious Rumors-, Metal Church-, brit metal-gyökerekkel rendelkező brigádról ki nem találtam volna, hogy németek, sem a zene, sem a fazon alapján.
Egy álom vált valóra, mikor végre tényleg eljutottak hozzánk a progresszív istenek. Bemelegítésként egy dobos zsenit és billentyűs társát hallhattuk, azaz a Rudess-Morgenstein Project et - mivel látni nem nagyon lehetett őket. Percekig tartott, míg lábujjhegyen állva felfedeztem kettejüket egymással szemben a színpad elején, egy hatalmas dobszerkó mö...
Kb. 10 éve vártam arra, hogy a New York-i underground legenda elsöprő erejével végre élőben is találkozhassam; s lőn. Az már csak hab volt a jó nagy, ízletes tortán, hogy a zseniális Sanctuary nem kevésbé zseniális utódja, a Nevermore is rácsatlakozott Blitzék európai turnéjára. Ez ám a szép este...
Ezt a fesztivált is csak akkor mertem elhinni, mikor már vége volt. Ekkora nagyságok egy nap! Álom...
Mély bánatomra az Eclipse-et lekéstem, a Diafragma alatt készült a Sear Bliss interjú, viszont most a teljes Testimony programot láthattam. Viszonylag hosszú intróval kezdődött a koncertjük, majd belecsaptak a húrokba a srácok. Az EP-ről ismerősként köszöntek vissza a nóták, nem tudom eleget ismételni, hogy a doomos részek nagyon ki vannak találva,...
Nem valami szerencsésen indult ez az őszi túra, ugyanis Pesttől pár km-re, Üllőn sikerült rögtön lerobbannunk. A frankó kis Barkasunknak először elszakadt a kuplungbovdenje, majd szétment a váltója. Feszültté vált egy kicsit a hangulat, mivel ezzel a géppel kellene végigjárni az országot, s már az első buli előtt problémák adódnak.
Facebook
Twitter