Shock!

augusztus 06.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Slipknot, Behemoth - Budapest, 2020. február 4.

Adott a világ egyik vezető metalcsapata, akik szinte napra pontosan öt évvel utolsó itteni bulijuk után térnek vissza a fővárosba. Mellettük ott egy underground, de a maga műfajában szintén gyakorlatilag mindent elért zenekar, meg (hivatalos infó, mielőtt még) kétszáz fő híján tízezer ember a lefedett felső karéjokkal, de maximálisra növelt küzdőtérrel operáló Arénában. Papírforma szerint egy ilyen estével nem nagyon lehet lyukra futni. Jól is éreztem magam a Slipknot negyedik – önálló fellépésként második – magyarországi koncertjén, de összességében sajnos nem tudom azt mondani, hogy maradéktalanul elégedetten távoztam a végén.

slipknot_k2019_01

időpont:
2020. február 4.
helyszín:
Budapest, Papp László Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 74 Szavazat )

Zeneileg kimondottan nagyra tartom és szívesen hallgatom a Behemoth utolsó néhány lemezét – különös tekintettel a The Satanistre, de a legutóbbi I Loved You At Your Darkestet is sokat pörgettem –, a csapat imázsa, szövegvilága és zavaros ideológiai katyvasza azonban mindig is fárasztott. Ezért aztán kicsit már alapból húztam a számat, amikor a kétoldali kivetítőkön Magyarország kontúrjaira montírozott fordított kereszt jelezte: indul a szeánsz. A közönség többségének persze ennyi is elegendőnek bizonyult az őrjöngéshez, és el kell ismerni, a színpadi show összességében már a nyitó Wolves Ov Siberia során is minden várakozásomat felülmúlta a tüzekkel, a szúrós, mégis sejtelmesen éteri fényjátékkal meg a banda szigorú kiállásával. Viszont a minimálisnál is kevesebb türelmem van a hagymázos keresztényellenességhez meg a hasonló dedós hülyeségekhez, így nem tudtam, mennyire leszek képes rájuk hangolódni. Aztán nagyjából a harmadik dal, az amúgy is nagy kedvenc Ora Pro Nobis Lucifer gonosz riffelése hallatán azon kaptam magam, hogy nem is foglalkozom ilyesmikkel, és élvezem a műsort.

behemoth_k_2019_01

A Behemoth sűrű black/death/dark-keveréke persze nem arénák színpadára való, de a zenekar ma már eljutott egy olyan szintre, hogy nem kell alapra venniük a látványt, és mindez a zenével párosulva totálisan kerek produkciót eredményezett. Pedig vékony jégen egyensúlyoztak: a tinédzseri megalapozottsággal ki-tudja-mi-ellen lázadó, szigorú arccal bepózolt negyvenes férfiak látványa roppant kínos tud lenni, Nergalék azonban szerencsére nem kizárólag erre támaszkodnak. Így a banda még azzal együtt is meggyőző volt, hogy a sima állórészen borzasztó porszívóhangzással szólt az egész program. Persze mint tudjuk, az autentikus black metal csak akkor jó, ha szar, tehát az igazi puristáknak valószínűleg tetszett volna, hogy semmit sem hallani normálisan. Ez a réteg azonban érzésem szerint már rég lemondott a Behemothról, hiszen nem kizárólag ötven beavatott hallgatja őket otthon, a mamahotelben, szóval a megjelentek vélhetően nem bánták volna, ha normálisan dörrennek meg. De elöl állítólag lényegesen élvezhetőbbnek bizonyult a sound, és a közönség azért hátrább is vette az adást: Nergal gyakorlatilag egy szót sem szólt a dalok között, de ahogy intenzíven darálták egymás után a számokat, amellett nem lehetett szó nélkül elmenni. A végén még egy elég méretes circle pit is kialakult a hátsó traktusban teljesen spontán módon, amire például a főbandánál nem volt később példa.

behemoth_k_2019_02

Nem játszottak egyébként metronómpontossággal, a szélvész ütemek néhol kicsit csúszkáltak, de a Behemoth lemezen sem valami dekompresszált egyenhangzású precíziós gépezet, hanem lélegzőbb, természetesebb soundban gondolkodnak – a magam részéről abszolút nem zavart a dolog. Hátul ótvar hangzás ide vagy oda, szerintem simán voltak olyan jók ezen az estén, hogy a napokban olyanok is rájuk keressenek mondjuk a Bartzabel vagy az Ov Fire And The Void alapján, akik korábban nem ismerték őket. Azt mondjuk nem tudom, meddig növelhető még a csapat ismertsége, hiszen ez a zene még így is túl extrém, túl szélsőséges, de a lengyelek már mostanra is sokkal többet értek el, mint valaha is bárki hitte volna róluk, szóval minden tekintetben sikersztoriról beszélünk. És nem leszek olyan jó fej, hogy ne jegyezzem meg: kíváncsi leszek, mikor látunk majd egy magyar csapatot egy ilyen szintű turné ilyen szintű nyitóbandájaként bejárni a kontinenst.

slipknot_k2019_02

Előzetesen azt hittem, hogy a Behemoth szarul szólt, de a Slipknot színpadra lépésével sajnos új értelmet nyert a rossz hangzás kifejezés. Tudom, sokak szerint sznob úri huncutság ilyesmin kötözködni, hiszen koncertre azért mész, hogy jól érezd magad, meg csinálj akkor jobbat és társaik – alapesetben én is felül tudok emelkedni azon, ha nem FLAC-minőségben szól egy buli, hiszen egy élő fellépés élményéhez a hiányosságok is hozzátartoznak, és más tényezők meg ellensúlyozzák az ilyesmit. Na, hát ez most nem ez az eset volt. Nem túlzok: életemben nem hallottam még arénaheadliner zenekartól ennyire élvezhetetlen, zajos, kásás, értelmezhetetlen masszát (arénás nyitóbandától is mindössze egyszer). Nem akarom megfejteni, mi állhatott a háttérben, különösebben nem is érdekel, de erre a gyalázatra ezen a szinten egyszerűen nincs, nem lehet mentség. Főleg, hogy elég sok emberrel beszéltem a buli után a nézőtér változatos helyeiről, és ők is szinte egyként állították: pocsékul szólt a koncert. Pedig az Arénában ez azért erősen helyfüggő is...

slipknot_k2019_03

Az ilyesmi persze egy Slipknot esetében igencsak megnehezíti a műélvezetet, hiszen egyszerűen túl sűrű ahhoz a zenéjük, hogy kásaként is átjöjjön a lényeg. Tehát valahogy úgy startolt a buli az Unsainteddel, hogy Jim Root és Mick Thomson gitárjai alulkeverten, erőtlenül dohogtak valahol a lekvár alján, Alessandro Venturella amúgy menőn világító basszusgitárja tompán, de rezonálva búgott velük összeakadva, aztán ennek tetejére jöttek még az extra ritmusok meg a samplerek. A másodikként érkező Disasterpiece-ből konkrétan akkora káosz kerekedett, hogy néhol még Jay Weinberg alapütemei is belevesztek a zajtengerbe – mindenki elképzelheti, mennyire tudtam ráhangolódni így egyik abszolút kedvenc Slipknot-dalomra... Ahogy haladt előre a műsor, azért javult persze a sound, de ebben a formában inkább a lassabb, groove-osabb dalok működtek igazán, a gyors, tekerős-zúzós-őrjöngős pusztítások pedig kevésbé.

slipknot_k2019_04

Persze ahogy következtek egymás után a nóták, a belső magnó segítségével azért csak kihoztam valamit a dohogó-gerjedő-torz kakofóniából, és képes voltam tényleg a zenekarra koncentrálni. Aztán megállapítottam, hogy a legutóbbi arénás koncerthez képest kissé megúszósabbra vették a figurát. (Sopronban nem voltam tavaly, állítólag ott is lényegesen intenzívebb buli kerekedett ennél.) Corey Taylor elnézést is kért egy ponton, mert valami vírussal küszködött – ennek ellenére mozgásban és hangilag is odatette magát, amennyire csak lehetett. Mivel a csóka vérprofi, szépen meg is oldotta a feladatot: ebben a kímélőbb üzemmódban is csak néhány dallamos résznél érződött kisebb bizonytalanság vagy hamisság, amúgy nem érhette szó a ház elejét. Viszont a színpadi akciózás a többiek részéről is feltűnően kevesebb volt az öt évvel ezelőttinél. A bizarr embermaszkban, lepelben feszítő Sid Wilson néha előrejött kísérteni, de Shawn Crahan és Craig Jones ezúttal nem igazán erőltette meg magát, mint ahogy Root, Thomson és Venturella sem. Inkább ráhagyták a show-t a rejtélyes Tortilla Manre, aki mániákus majommozgásával ötük helyett is zúzott, sőt, a Nero Forténél még előre is jött segíteni Corey-nak az ugató-ordító-szóköpködő részeknél. Utóbbi dal negyedikként, az Eeyore után érkezett, és – nem utolsósorban a tortillásnak köszönhetően – itt kezdtem először túltenni magam a borzalmas hangzáson. Főleg, hogy utána egy másik örök kedvenc, a Before I Forget következett.

slipknot_k2019_05

Mint minden esetben, a programba persze itt is biztosan bele lehetne kötni, de nem látom sok értelmét. Amikor előzetesen megnéztem a setlisteket, furcsállottam, hogy a The Gray Chapterről semmi sem szerepel a műsorban, és úgy gondoltam, ha mást nem is, hát a Custert mindenképpen hiba ignorálniuk. A körülmények ismeretében viszont már abszolút nem hiányzott, mert csak olyan fejfájdító kásahegy jött volna át belőle, mint mondjuk a New Abortionből vagy az Eyelessből. (Utóbbi azért még így is adrenalinlöket volt, legfeljebb nem prémiumkiszerelésben.) Viszont a We Are Not Your Kindról nemcsak a Nero Forte vágott oda kegyetlenül, hanem a Birth Of The Cruel és a lemez legjobb dala, a tökéletes felépítésű Solway Firth is, amely élőben is egyértelmű csúcspontnak bizonyult. Az pedig érdekes húzás, hogy a tavalyi albumra végül fel nem került All Out Life is megkapaszkodott a szettben.

slipknot_k2019_06

Hangszeres játék tekintetében egyébként – már amennyire meg lehetett állapítani – hozta az elvárhatót a csapat, a két gitárost például méltatlanul ritkán szokás emlegetni, így én most megteszem. Weinberg meg elég sokat lecsal Joey Jordison témáiból, és pontosság tekintetében sem veheti fel a versenyt elődjével, de azért nem kis teher nyomja a vállát, és nem marad alul így sem, szóval vele sem akarok kötözködni. A színpadi látvány pedig minden túlzás nélkül vadállat volt a ledekkel (amelyekből még az ütősök állványaira is jutott), az old school módon VHS-esen csíkosra vett kivetítésekkel, a sok retinaolvasztó lámpával és pirózással. A lángoló fáklyával vert hordó esete meg talán olcsó cirkuszi látványosságnak hangzik így leírva, de mindenkit biztosíthatok: élőben, a szónikus aláfestéssel minden, csak nem nevetséges. Mint ahogy egyébként az aktuális koncertmaszkok is lényegesen menőbbek, mint a friss promófotókra legyártott, gyakran kissé komikus álarcok.

slipknot_k2019_07

A közönség egyébként végig vette a lapot, a hangulatra biztosan nem lehetett panaszkodni: a Psychosocialt, a Wait And Bleedet vagy a rendes műsort záró Dualityt hatalmas együtténeklés kísérte, és érdekes, de mintha pont utóbbinál, tehát a fináléba lépve pörgött volna fel normális fordulatszámra a csapat. Ekkorra már a sound is egészen magára talált (bár a jótól azért továbbra is messze állt), így a (sic) – People = Shit – Surfacing zárás csaknem olyanra sikeredett, mint ami várható tőlük. Valljuk be, ez már csak azért sem rossz így, mert összességében kellemes szájízzel indulhatott mindenki hazafelé.

Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet minden este egyformán erős egy turnén, nem is kell túldimenzionálni az ilyesmit. A jelek szerint Budapest most egy rosszabb napot fogott ki a Slipknot esetében, megesik az ilyen, ez van. Ha az előválasztásos bohóckomédiát is tekintetbe vesszük, összességében bizonyosan nem 2020. február 4. volt Iowa történelmének legfényesebb napja, de tragédia azért nem történt.

slipknot_k2019_08

 

Hozzászólások 

 
#31 Goodbye 2020-02-08 14:59
Idézet - janomano:
Idézet - Goodbye:
Azért sajnos a Behemoth-féle keresztényellen ességnek nagyon is van aktualitása. Kiváltképpen Magyarországon. Erőszakkal akarnak lenyomni az emberek torkán egy beteg ideológiát. Nergal valószínűleg hasonló környezetben nőtt fel, ami érthető módon nyomot hagyott benne. Tehát ez nyilván elsősorban a szórakoztatásró l szól, dedósnak nevezni akkor is erős túlzás. Kívánom, hogy a cikk íróját mindig kerülje el ez az egyre komolyabb társadalmi probléma.

A keresztenysegrö l, - aminek azert böven van törtenelme, - lehet pro es kontra vitazni, de azt gondolni, hogy az egy olyan beteg "ideologia", amit le akarnak az ember torkan nyomni, nem igazan lenyeglato megjegyzes, hacsak epp nem a jelenlegi politikai helyzetre akartal utalni. Ugy a "kenyszer" reszet ertem. a nagy lazadast viszont nem. Nem teszi a keresztenyseg maga, annak letezese ezeknek az embereknek az eletet rosszabba. Nem hinnem ,hogy a Nergal, a David Vincent, vagy akar a Csihar, a közertben leszakitana a arany feszületet az öreglanyok nyakabol. Mindez csak csupan szinhaz, amire mi befizetünk, es az elöadas vegeztevel hazamegyünk, es gondolunk azt amit akarunk.

Amennyire tudom, Csihart mindig csak a zene érdekelte, így neki nyilván tökmindegy. Azért van olyan helyzet amikor konkrétan tönkreteszi az emberek életét, de ezt mégsem itt kéne megbeszélni.
Idézet
 
 
#30 Tulus 2020-02-07 19:00
Valaki kérdezte, hogy milyen Black Metal zenekarok ajánlottak a kezdőknek:

Bathory, Tormentor, Mayhem, Burzum, Emperor, Darkthrone, Satyricon, Barathrum, Bethlehem, Sear Bliss, Khold, Thy Catafalque, Myrkur, Sylvaine... ja, és egy kis Industrial Black Metal: Mysticum, Diabolicum, ...And Oceans, BlackLodge, Dodheimsgard, Thorns, Iperyt.
Idézet
 
 
#29 NOLA 2020-02-07 16:46
Mondjuk a Lazarvs példája pont ide kínálkozik.
Ha a Behemoth-nál nevetséges ez az egész lekvár, akkor mit szóljon az ember Apey-ékhoz..., basszki :-)
Az tényleg a parasztvakítás legalja.
I AM HELL..., baszod :-D
Idézet
 
 
#28 janomano 2020-02-07 15:31
Idézet - Goodbye:
Azért sajnos a Behemoth-féle keresztényellen ességnek nagyon is van aktualitása. Kiváltképpen Magyarországon. Erőszakkal akarnak lenyomni az emberek torkán egy beteg ideológiát. Nergal valószínűleg hasonló környezetben nőtt fel, ami érthető módon nyomot hagyott benne. Tehát ez nyilván elsősorban a szórakoztatásró l szól, dedósnak nevezni akkor is erős túlzás. Kívánom, hogy a cikk íróját mindig kerülje el ez az egyre komolyabb társadalmi probléma.

A keresztenysegrö l, - aminek azert böven van törtenelme, - lehet pro es kontra vitazni, de azt gondolni, hogy az egy olyan beteg "ideologia", amit le akarnak az ember torkan nyomni, nem igazan lenyeglato megjegyzes, hacsak epp nem a jelenlegi politikai helyzetre akartal utalni. Ugy a "kenyszer" reszet ertem. a nagy lazadast viszont nem. Nem teszi a keresztenyseg maga, annak letezese ezeknek az embereknek az eletet rosszabba. Nem hinnem ,hogy a Nergal, a David Vincent, vagy akar a Csihar, a közertben leszakitana a arany feszületet az öreglanyok nyakabol. Mindez csak csupan szinhaz, amire mi befizetünk, es az elöadas vegeztevel hazamegyünk, es gondolunk azt amit akarunk.
Idézet
 
 
#27 blackmagic 2020-02-07 14:08
Idézet - jns324:
Idézet - blackmagic:
Ami nagyon tetszett a cikkben: "kíváncsi leszek, mikor látunk majd egy magyar csapatot egy ilyen szintű turné ilyen szintű nyitóbandájakén t bejárni a kontinenst." Soha.


Ha az Apey& the pea meg tudja csinálni Lazarvsként külföldön azt amit itthon, akkor náluk érzek rá halvány esélyt.

Amúgy mi hiányozhat itthon, ami máshol megvan?


Na, ez egy jó kérdés...popzenében valószínűleg a jó producerek, mert ott pénz van. A rock/metalban -amennyire látom- nem ott van a pénz ahol a jó zene...emlékszem mennyi jó metal zenekar volt a 90-es évek elején országszerte. De akkor is az volt a helyzet, hogy nem volt pénz. Feró kiadója próbálkozott. De akkor is csak az maradt fenn aki....az a 4-5 név amit mindenki ismer. Bár, mondjuk a youtube korában hamar felkaphatnak valakit...
Idézet
 
 
#26 blackmagic 2020-02-07 13:52
Igen, a Lengyeleknél erősebb a bázis...de ott sem csöngetnek be vasárnap, hogy gyere templomba. Ahogy itt sem. Ez választás kérdése. Intézmény nélkül is lehet hinni. Sok emberen viszont segít, mondhatni utolsó szalmaszál a templom, a pap, a lelkész. És azért manapság jól megfér egymás mellett az egyház és a büszkeség...
Idézet
 
 
#25 blackmagic 2020-02-07 13:43
Idézet - Montsegur:
Idézet - blackmagic:
Egy mindig is létező jelenséget írt le a cikk írója. Kinek nem volt olyan, pláne tizenévesen, hogyha már sokan hallgatták ugyanazt a zenét akkor inkább elfordult tőle. Én is berágtam akkor a Metallicára a Black albumnál. A Metallica nem érezte ezt meg, pedig azt hittem...erről szól ez a pár sor. Ennyi.


Haha, ezt én is átéltem... Mikor azt hiszed, van egy zenekar, ami szinte neked írja a számait, és akkor hirtelen megjelennek a nothingelsematt erses "metálrajongók" tömegei és te próbálod nem elhányni magad...


Bezony :)) És még tudták tetézni is, jöttek, hogy milyen jó szám is a One...én meg csak néztem, hogy meghülyült a világ...ami '88-ban szar volt nekik az '91-re jóra fordult...és én azóta is átléptetem a One-t. :))) A black albumot meg nem hallgatom, akkora shock-ot kaptam tőle akkoriban...örök trauma :)))
Idézet
 
 
#24 cápaidomár 2020-02-07 13:31
Idézet - jns324:
Idézet - blackmagic:
Ami nagyon tetszett a cikkben: "kíváncsi leszek, mikor látunk majd egy magyar csapatot egy ilyen szintű turné ilyen szintű nyitóbandájakén t bejárni a kontinenst." Soha.


Ha az Apey& the pea meg tudja csinálni Lazarvsként külföldön azt amit itthon, akkor náluk érzek rá halvány esélyt.

Amúgy mi hiányozhat itthon, ami máshol megvan?

Apey& the pea - nulla eredetiség.
Idézet
 
 
#23 Thasaidon 2020-02-07 13:27
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
...pár roppant módon ráérő ember azzal szórakozott...


Haha, úristen, tényleg, ez néhány Opeth-kritika alatt nagyon jól megfigyelhető, valaki rettenetesen fájlalta, hogy a közönségnek tetszett az adott lemez. :-D
Idézet
 
 
#22 Montsegur 2020-02-07 13:21
Idézet - blackmagic:
Egy mindig is létező jelenséget írt le a cikk írója. Kinek nem volt olyan, pláne tizenévesen, hogyha már sokan hallgatták ugyanazt a zenét akkor inkább elfordult tőle. Én is berágtam akkor a Metallicára a Black albumnál. A Metallica nem érezte ezt meg, pedig azt hittem...erről szól ez a pár sor. Ennyi.


Haha, ezt én is átéltem... Mikor azt hiszed, van egy zenekar, ami szinte neked írja a számait, és akkor hirtelen megjelennek a nothingelsematt erses "metálrajongók" tömegei és te próbálod nem elhányni magad...
Idézet
 
 
#21 Draveczki-Ury Ádám 2020-02-07 13:19
Idézet - cápaidomár:
Néha sajnálom, hogy megszűnt a piros-zöld pontozási rendszer. Arról persze lemaradtam, miért...

Ugyanazért, amiért a kommenteket is előmoderálttá tettük. Mert pár roppant módon ráérő ember azzal szórakozott, hogy proxy mögül meg mindenféle egyéb módokon megkerülte a rendszerbe épített természetes korlátozásokat, és fel- meg lepontozta a kommenteket. Van olyan régi cikk, ahol minden komment -20 meg -30 környékén áll. Ennek túl sok értelmét nem láttuk így.
Idézet
 
 
#20 Thasaidon 2020-02-07 13:18
Idézet - dzsud:
Ha valaki nem tudja, merre induljon a műfajban, általában a Peste Noire-t, a Bölzert, a Mgła-t vagy a Satanic Warmastert szoktam ajánlani (nyilván Darkthrone és társai is megemlíthetőek) , magyar vonalon meg a Witchcraft jó kiindulópont. Innen már nagyjából el lehet indulni, és lehet vadászni friss anyagokat kismillió black metal blogról.


Én jó szívvel a ajánlom a VRTRA nevű amerikai formációt. Na, ők annyira trve kvlt vndergrovnd, hogy egyetlen háromszámos EP-jük van (nem kvrvvltak el a demó után :-D ), viszont az egy nagyon jó, sötét hangulatú kis darab; súlyos, de mégsem fordul öncélú káoszba. Azért ajánlom a Behemothtal összefüggésben, mert szerintem ez a banda kényelmesen beleillik a blackened death megjelölésbe, amivel a Behét is illetni szokták. Csak ez nem emelkedett branddé.

Amúgy a Behét stúdióban rettenetesen unalmasnak találtam, bár azt hiszem, csak a Satanistig hallottam tőlük bármit. Koncerten viszont nagyon gyilkosok. Az interjúkötete alapján Nergal érdekes és intelligens figura, és bár a zenéje hidegen hagy, megerősíti azt, hogy egy brand felfuttatásához kell ész, akkor is, ha a szövegvilág nem éppen szofisztikált.
Idézet
 
 
#19 Thasaidon 2020-02-07 13:10
Idézet - Goodbye:
Azért sajnos a Behemoth-féle keresztényellen ességnek nagyon is van aktualitása. Kiváltképpen Magyarországon. Erőszakkal akarnak lenyomni az emberek torkán egy beteg ideológiát.


Úgy tudom, Lengyelországba n a katolicizmusnak rendkívül erős társadalmi bázisa van, megkockáztatom, hogy erősebb, mint Magyarországon, ahol simán az államot és az erős vezetőt imádják az emberek, a kereszténység csak imázs. Szóval ez a keresztényellen esség, bár egyetértek Ádámmal abban, hogy nevetséges és gyermeteg, a lengyel kontextust tekintve mégis rendelkezhet aktualitással.

Nekem erről egyébként az jut eszembe, amit minden death metálos kedvenc Károly bácsija írt a Those Whom the Gods Detest lemez dalkommentárjai ban a Khafir! című számhoz; nevezetesen, hogy a kereszténység szapulásában nincs tét, mert az mára elpuhult vallás lett, ezért abban a dalban inkább az iszlámnak ment neki. Félreértés ne essék, a történet nyilván az intézményesítet t vallások manipulatív jellegének kritikájára irányul, nem embercsoportok szapulására. (De azért remélem, hogy ezen a fórumon nem fut félre ilyesmire a beszélgetés.)
Idézet
 
 
#18 cápaidomár 2020-02-07 13:09
Néha sajnálom, hogy megszűnt a piros-zöld pontozási rendszer. Arról persze lemaradtam, miért...
Idézet
 
 
#17 jns324 2020-02-07 12:01
Idézet - blackmagic:
Ami nagyon tetszett a cikkben: "kíváncsi leszek, mikor látunk majd egy magyar csapatot egy ilyen szintű turné ilyen szintű nyitóbandájakén t bejárni a kontinenst." Soha.


Ha az Apey& the pea meg tudja csinálni Lazarvsként külföldön azt amit itthon, akkor náluk érzek rá halvány esélyt.

Amúgy mi hiányozhat itthon, ami máshol megvan?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.