Aki esetleg még nem tudná, elárulom, létezik a Shock! rockmagazin mellett egy rádióműsorunk is, amelyet sajnos csak Debrecenben lehet fogni, a Szóla Rádió frekvenciáján. 


A Hollandiából származó God Dethroned stabil pontja a melodikus death metalnak. Idei lemezükkel, a Ravenous-szal egy kicsit visszakanyarodtak a gyökerek felé, gyorsabb, direktebb és kevesebb dallamot tartalmaz a lemez, mint elődje. A tavalyi Japán turnén ráadásul a dobosuk is faképnél hagyta őket, ezért az idei albumot vendégdobossal volta...
A Halford zenekar müncheni koncertje előtt alig egy órával léphettem be annak az embernek az öltözőjébe, aki számomra immáron 17 éve a metal első számú énekese és frontembere. Rob békésnek, kiegyensúlyozottnak tűnt, s mint az hamarosan kiderült, egy valóban nyugodt, még mindig kölykös mosolyú és hihetetlenül közvetlen, emberszabású sztárnak tehette...
Kétségtelen tény, hogy az egyik legtöbbet koncertező banda a budapesti Bomber. Tavaly és '98-ban is közel 80 koncertet zavartak le, ám a lemezkiadásnál valahogy elhagyta a hadiszerencse a Papp Tibor-ének, Magasvári Viktor-gitár, Tölgyesi Gyula-basszusgitár, Hortobágyi Gábor-dob felállású legénységet.
Ötödik lemezével jelentkezett legutóbb a progresszív rock egyik legigényesebb zenekara, a Spock's Beard. Szakmailag és a fanatikusok körében is elismertek, talán ezzel az interjúval néhány érdeklődővel többet tudhatnak magukénak. A csapat dobosa, a rendkívül barátságos Nick D'Virgilio vezetett be a történelmükbe.
Ha a Carmen neve valahányszor szóba kerül nagyon sok rocker emlékezetében a klasszikus slágerré vált Green Jelly "Három kismalacának" szabad szájú átirata ugrik be. Nem véletlenül, hiszen a zenekar talán legnépszerűbb-legjobban sikerült daláról van szó, amivel elég nagy ismeretségre tettek szert. Ez a népszerűség azonban csak két lemez erejéig szól...
Az idei Sziget egyik sztárvendége, a Guano Apes Open Your Eyes című albumát már bemutatta a '99-es Szigeten. Idén visszatértek, hogy az ez évi termést is színpadra vigyék és megosszák a magyar közönséggel. A koncert előtti sajtótájékoztató után személyesen is sikerül Dennis Poschwatta dobost elkapnom egy rövid interjúra.
Mint azt a minőségi death metal rajongói jól tudják, Bill Steer a Carcass szerencsétlenül végződött multikiadós próbálkozása után otthagyta a zenekart, majd nyomtalanul felszívódott, és bár hallhattunk pletykákat különböző stoner rock projectjeiről, a visszatérésre mégis öt hosszú évet kellett várnunk.
Ezért érdemes rockújságírónak lenni. Nem rossz persze kritikát és koncertbeszámolót írni, a telefoninterjúknak is megvan a maguk varázsa, de azért mégiscsak ez az igazi, mikor itt állok a Sziget sajtó számára elkerített, őrzött területének bejárata előtt, nyakamba akasztom a PRESS feliratú passt, aztán lazán besétálok a sátorba,
Ebéd ürügyén szökünk ki munkahelyünkről, hogy a Nyugati téri óránál találkozzunk a szűkszavú menedzserrel
(az akkor éppen szűkszavú menedzserrel - VSz),
aki az interjú alatt szinte végig megelégszik a megfigyelő szerepkörével.
Hamarosan befut Machat Zsolt is, a legendás dobos és tetkóművész, méghozzá egy olyan kétüléses sportkocsin, amivel simán át l...