Mikor kezdtetek úgymond koncertezni?
Vonház István: Sajnos túl korán kezdtük. Még ebben az időszakban készült el az első demónk, amit ne rendeljen meg senki, mert úgysem adjuk oda. Viszont már kapható a második, melyen multimédiás rész is van! Címe: Zavar!
Azóta mi történt veletek?
István: Bejártunk már ungot-berket, de...
Cseppentő Tibor: Én először a Fesztiválo-stock keretében léptem fel a zenekarral, amikor még a szöveget füzetből olvastam, persze ez nem érdekelt senkit, az volt a lényeg, hogy dübörgött valami. Azóta persze voltunk tehetségkutatón, amit 2-szer megnyertünk. Egyszer egy rádiós bemutatkozási lehetőséget kaptunk, egyszer meg 6000 forintot adtak. Meg is vettük belőle a vonatjegyet... Korfura.
Milyen műfaji kategóriába sorolnátok a zenéteket?
Milka Norbert: Tükörponty-hesegető... Vagy nagyon cool, nagyon tuti kis zene.
Példakép?
István: Nekem abszolút példakép a FreshFabrik. Beszélgetésbe elegyedtem velük, és semmi akadályát nem látták annak, hogy elküldjük nekik a demónkat.
Csak így látatlanban?
István: Persze. Megmutattam a dobosnak a papa-mamát a levegőben, és kihullott a szakálla...
És mi a nagy álom?
István: Elérni egy olyan szintet, hogy ne kelljen mással foglalkozni, hogy otthagyhassuk az iskolát, és ne kelljen dolgozni. Igen! Fúj tanulás! Mindenkinek van a bandában ilyen tetkója, hogy fúj iskola, fúj dógozó!
Eladott példányszámot illetően mire vágytok?
Tibi: 6 millió eladott lemez...
És Anita? Emeljük ki, hiszen kuriózum az együttesben!
István: Tudod mi van? Hogy soha nem tudunk hazajönni a koncert után, mert a hapsik állandóan körüldongják.
Már elköszönőben voltam, amikor még megállítottak a fiúk...
István: Én még hadd mondjam már el, hogy imádom Riki Csúrcsot. (hatalmas röhögés)
Tibi: Én meg hadd üzenjek anyának, hiszen engem Tibinek hívnak, és már 6 éves vagyok, és már tudok olvasni, és én is a Nők Lapját fogom olvasni.
