Shock!

október 17.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Pain Of Salvation: „Arra születtünk, hogy tartalommal töltsük meg egymás életét”

Pain Of SalvationA svéd Pain of Salvation nevét ha máshonnan nem is, a Summer Rocks 2001-ről mindenki ismerheti. A tavaly nyári fellépés (és a Stonehenge tagjaival kialakult barátság) után a csapat egy lépéssel ismét közelebb került a hazai rajongókhoz. A Remedy Lane címet viselő friss konceptalbum szövegeit ugyanis Budapest ihlette! Elöljáróban csak annyit: bebizonyosodott, a fiúk az emberi érzésekről, érzelmekről éppolyan gondolatgazdag és intelligens módon tudnak írni, mint ahogy a minket körülvevő világról is fogalmaznak. A többit azonban bízzuk Daniel Gildenlöw énekes/gitárosra...

Beszélnél dióhéjban a lemez sztorijáról, a mögötte rejlő koncepcióról?

Egyértelműen ez a legszemélyesebb album, amit írtam, a legszemélyesebb koncepcióval! Sokat elmond arról a válságról, amelyen azon a nyáron átestem. Ahogy magad is észrevehetted, Magyarország szerepe igen jelentős ezen az albumon. Amikor először jártam Magyarországon, történt valami, ami elindította azt az eseménysort, amely később ehhez a válságomhoz vezetett. Ezért tűnt jó ötletnek a lemez középpontjába állítani Budapestet. Rengeteg minden történt itt, és a sztori lényegében két magyarországi utamról szól, egy rövidebb és egy hosszabb budapesti látogatásról. A fő téma az emberek közti kapcsolatok problémája, önmagad keresése. Amikor egy kapcsolat felbomlik, azzal együtt kell élned és meg kell találnod a kivezető vagy éppen visszavezető utat. Úgy gondolom, az album tele van olyan univerzális témákkal, amelyekhez tudnak kapcsolódni az emberek.

Pontosan mi is történt veled itt Budapesten?

Ó, ezt talán nem részletezném, mert túlságosan személyes, és el is venné a hallgatótól az önálló értelmezés lehetőségét. Egy időre eltávolodtam a feleségemtől, kicsit elszakadtunk egymástól. Amikor először jártam Budapesten, hirtelen ráébredtem, hogy boldog vagyok, ami rendszerint rossz előjel, ha-ha!.. Útban hazafelé még mindig ezt éreztem, de aztán teljesen kicsúsztak a dolgok a kezemből és elgondolkodtam azon, mi is okozta ezt a boldogságot. Az emberek, akikkel megismerkedtem, maga az ország, netán bennem valami? Szóval vissza kellett térnem, hogy megtaláljam, amit kerestem. Nagyjából erről szól az album és több dal azokra a különböző okokra tekint vissza, amelyek ehhez a válsághoz vezettek.

Akkor, ha úgy vesszük, ez az egész egy bonyolult szerelmi történet?

Olyasmi. A szakításnak, a szerelem végének a története és annak feldolgozása. Szerintem nagyrészt rólad is szól a lemez, mert az egyik gondolatom az volt, hogy minden, ami te magad vagy nemcsak rád, de a veled kapcsolatban állókra is épül. Ez azt jelenti, hogy te valamennyi kapcsolatodnak az alapja leszel. Azon kezdtem elmélkedni, mi lennék ezek nélkül, mi a létezésem lényege. Utoljára tizenkilenc évesen éreztem azt hogy önmagamon túl is létezem, ami nem tegnap volt, és az ember nem lehet újra tizenkilenc éves, mert fejlődnie kell! Időnként olyan helyzetbe kerülsz az életben, amikor már nem is tudod, ki vagy és ahogy próbálsz rájönni, a végére elfelejted, mit keresel: vajon a külvilágban vagy önmagadban kell-e kutatnod... Végül arra a következtetésre jutottam, hogy talán nem is rossz olyan valakinek lenni, akinek kapcsolatai vannak másokkal. Lehet, arra születtünk, hogy tartalommal töltsük meg egymás életét a kapcsolatainkkal és nem arra, hogy különálló lények maradjunk.

Azért remélem, ez a válságos időszak nem vette el a kedvedet attól, hogy valamikor visszatérj Budapestre!.. Számíthatunk rád?

Igen! Valósággal beleszerettem ebbe a városba. Szeretném azt is mondani, hogy imádom egész Magyarországot, de csak Budapestet ismerem, így egyedül Budapestet szerethetem! (nevet) Persze biztosan tetszene maga az ország is. Szeretném megismerni Budapest elővárosait, a falvakat, tehát a kisebb településeket is, nem csak a nagyvárost...

A lemezen előtárt sztori és a Summer Rocks fesztiválon meg a Szigeten kívül milyen élményeid voltak még itt?

Rengeteg embert ismertem meg és nagyon igyekeztem megtartani az egyensúlyt szex és szerelem között ebben a bizonyos kapcsolatban, amelynek iszonyú nehéz volt részese lenni és amelyet megtartani is iszonyú nehéz volt. Egészen kicsi korom óta komolyan foglalkoztat az emberi lény szexuális megközelítésből, miközben igen szigorú erkölcsi szabályok között élek: mindig törekszem a helyes döntésre és igyekszem nem megbántani senkit. Ezeket a dolgokat hoztam tehát magammal otthonról úgymond, de mindkét alkalommal nagyszerűen éreztem magam Budapesten. Sokat lógtam együtt a Stonehenge-es srácokkal.

Erről jut eszembe: mik a legfrissebb fejleményei a Pain pf Salvation és a Stonehenge között kialakult jó kapcsolatnak?

Eléggé elfoglalt vagyok egy ideje, úgyhogy csak szórványosan érintkeztünk Ádámmal (Baki Ádám - Stonehenge billentyűs). Sűrűn váltunk e-mailt egymással és a stúdióban is meglátogatott bennünket a felvételek alatt. Még Hollandiába is velünk tartott a ProgPower fesztiválra. Most meg a Dream Theater turné köt le nagyon, így marad az e-mailezés. De feltétlenül kapcsolatban maradunk és meglátjuk, mit tudunk együtt csinálni a jövőben...Pain Of Salvation - Daniel Gildenlöw

Hallhatjuk esetleg Ádám játékát is valahol a lemezen?

Nem, bár az ötlet jó lett volna. Viszont a nagyját addigra már felvettük és mivel ez egy személyes album, az utolsó cinhangig minden részletet pontosan kidolgoztunk, szóval semmi másnak nem maradt hely. Sajnos. Pedig ha korábban tudtam volna, hogy jön, biztosan összehoztunk volna valamit közösen.

Mit szólsz ahhoz, hogy most a Dream Theaterrel koncerteztek együtt. Egyszerűen egy újabb turnéként könyveled el a dolgot vagy különleges kihívásként tekintesz rá?

Érdekes lesz, mert nagyobb közönség előtt játszhatunk. Inkább az nyomaszt, hogy valóban működni fog-e minden, hiszen nehéz dolog előzenekarnak lenni. Nem ugyanazok a lehetőségeink, mint amikor főbandaként lépünk fel. Az állandó macera a fel-és lepakolással, a beállással, az tényleg idegesítő tud lenni. Zeneileg azonban beleillünk a képbe a magunk módján, így csak az a kérdés, tetszik-e a Dream rajongóknak, amit csinálunk vagy nem. Én bízom benne, hogy igen. Komoly esélyt látok arra, hogy legalábbis a többségüknek bejön majd a zenénk.

Hát szerintem minden széles látókörű rock/metal rajongónak be kell hogy jöjjön! Egyébként hallottad már az új Dream Theater albumot?

Csak párszor. A Transatlantic turnén füleltem bele, de annyi különböző zene járt már a fejemben, hogy azt már nem tudtam magamban feldolgozni.

Terveztek-e önálló turnét?

Már többen kérdezték tőlünk, nem csinálunk-e saját turnét még idén, de nem tudjuk biztosan. Tudod, a zeneipar már csak ilyen... Talán az év végén megcsináljuk. Egyelőre fogalmunk sincs, hol fogunk játszani, de próbálunk nyomást gyakorolni a kiadókra, hogy azokban az országokban is koncertezhessünk, ahol csak keveset játszottunk eddig. Magyarországon sem játszottunk túl sokat, ahogy számos kelet- és dél-európai országban sem. Szóval tényleg jó lenne, de meglátjuk, mit lépnek erre a kiadók...

Térjünk vissza a Remedy Lane albumhoz! Mit jelent a cím?

Létezik az angolban egy kifejezés, a "Memory Lane", amely azt jelenti, hogy az ember visszamegy a múltba és tesz egy afféle nosztalgiautat. Vagyis ez egy szójáték. A "Remedy Lane" annyit tesz, hogy visszamész a múltadba, csak éppen azzal a céllal, hogy gyógyírt keress valamire, hogy helyére tedd a dolgaidat.

Melyik dalt neveznéd a legszemélyesebbnek a tizenhárom közül?

A Beyond The Pale-t és a Trace Of Bloodot. Természetesen szövegileg...

Zeneileg is ezek a kedvenceid?

Talán az Undertow a kedvencem...

Nekem is! Imádom még a Rope Ends, a Trace Of Blood nótákat is!..

Király! Én az Undertow mellett azt hiszem, a Beyond The Pale-t emelném még ki. De mindegyik dalt szeretem az albumról. Az egész azon is múlik, milyen hangulatban vagyok az adott napon.

Ki készítette a borítót?

Én magam. Az összes borítókép tőlem származik.

Vagyis nemcsak a zenéhez, hanem a grafikához is ilyen nagy tehetséged van!..

A The Perfect Element album borítójához is én csináltam minden grafikát. Rengeteg időt és erőfeszítést igényel a dolog, de amikor zenét írok, számtalan kép, grafika jelenik meg az agyamban, úgyhogy elhatároztam, megpróbálom összhangba hozni a képi megjelenítést a zenével. Különösen a mostani lemez esetében, mert annyira személyes az album. A mostani borító a szerves emberi érzéseknek, érzelmeknek és a test felépítésének, működésének egyesülését ábrázolja. Kicsit olyan, mint Leonardo Da Vinci rajzai. Egy emberi kapcsolat létrejöttének, emberi érzelmeknek a vázlatrajzaként képzelheted el.Pain Of Salvation

Mi a Pain of Salvation név jelentése, a mögötte húzódó koncepció?

A Pain of Salvation nevet még 1991-ben találtam ki. Olyan zenekarnevet kerestem, amelynek jelentése van, amelyen az emberek el tudnak gondolkodni. Számomra a név leginkább a dolgok közti egyensúlyt jelképezi, amiről a Pain of Salvation zenéje is szól. Van jó és rossz, az ember pedig állandóan igyekszik megtalálni a kettő közötti egyensúlyt. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Még ha a valami rossznak látszik is, mindig ott látni a fényt az alagút végén, úgyhogy mindig mehetsz előre és harcolhatsz azért, amiben hiszel!

Igaz, hogy igen fiatalon kezdtél zenélni?

Igen ez igaz. Talán tizenegy lehettem amikor megalakítottam az első bandámat, vagyis tényleg elég korán. Ma is az az érzésem van, mintha ugyanabban a bandában játszanék, pedig változtak a társaim, változott és fejlődött a zenénk is, de sohasem álltam le. Amikor meglett az első próbatermünk, tizenhárom vagy tizennégy éves voltam. Azóta cserélődtek a próbatermek, cserélődtek a tagok, majd ugyanabban a próbateremben megszületett a Pain of Salvation. Aztán megint cserélődtek a próbatermek és a tagok... A Pain of Salvation ennek a folyamatnak a során jött létre, nehéz ezt meghatározott időhöz kötni. Egyszerűen Pain of Salvationné alakultunk. Szóval tényleg úgy érzem, tizenegy éves korom óta ugyanabban a bandában zenélek, de a banda rengeteget változott.

A családod hogyan viszonyult zenei ambícióidhoz?

Pozitívan álltak a dolgohoz. A szüleim maguk is nagyon szeretik a zenét, ezért támogattak annyira odaadóan. Soha sem volt nézeteltérés köztünk a zenélés miatt.

Ma is tart az a tendencia, hogy többé-kevésbé a Dream Theaterből, Fates Warningból és társaikból táplálkozó bandákat gyömöszölnek a "progresszív" kategóriába, eközben pedig a Pain of Salvation már régen kiépítette a saját stílusát és hangzását. Te magad mit gondolsz erről?

Nagyon remélem, hogy így van! Amikor a Dream Theater megjelent a színen, valami eredetivel rukkolt elő. Úgy tűnik, hogy egyesek, akik eredetiségre törekednek, az eredetit másolják, de az eredetiség imitálása még nem tesz senkit eredetivé! (nevet) Ez ugyanaz a történet, mint amikor némely bandák a Beatleshez hasonlóan próbálnak szólni. Nem túl szerencsés, ha az ember olyasmit utánoz, ami éppen az eredetisége miatt lett naggyá. Azzal elvész az egésznek a célja, az eszmeisége, ami elég szomorú. Én úgy tizenhat-tizenhét éves koromban már nemigen bálványoztam senkit, ami szerintem jó dolog, mert ha van egy olyan banda, amelynek egyenesen megszállottja vagy, akkor valószínűleg a te zenéd is úgy fog szólni. A Pain of Salvation valamennyi tagjának zenei ízlése igen széles skálán mozog. A legkülönbözőbb zenéket hallgatjuk, nincsenek igazi bálványaink és ez így nagyon jó.

Az előző albumotok címében ott az egyes szám: The Perfect Element I. Lesz folytatás?

Lesz, meg fogjuk csinálni a második részt. Viszont még a Dream Theater turné előtt szerettük volna kihozni az új lemezt, a The Perfect Element folytatásához viszont szükségünk lenne további zenészekre, esetleg nagyzenekarra is, így pedig nehéz lett volna az anyagot ilyen rövid idő alatt befejezni.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.