A Halford zenekar müncheni koncertje előtt alig egy órával léphettem be annak az embernek az öltözőjébe, aki számomra immáron 17 éve a metal első számú énekese és frontembere. Rob békésnek, kiegyensúlyozottnak tűnt, s mint az hamarosan kiderült, egy valóban nyugodt, még mindig kölykös mosolyú és hihetetlenül közvetlen, emberszabású sztárnak tehettem fel kérdéseimet.
Devin Townsend nem az az ücsörgős fajta. Dől belőle a zene, ilyen-olyan formációkban, legutóbb éppen saját neve alatt adott ki új lemezt, Physicist címmel. Ennek kapcsán beszélgettünk, íme:
Sokadszorra konstatálhatom, hogy hihetetlenül megpezsdült mostanság a hazai zenei élet! Sorra jönnek a koncertek és szóljon, aki nem talált közöttük kedvére valót! (Amikor ezeket írtam, még előttünk állt egy gigantikus nemzetközi doom fesztivál a gödöllői Trafóban és az E-klubos Metalium-akció...)
Jó ideig csönd honolt a Testimony körül, sőt, terjengtek a pletykák a feloszlásról is. Hogy mi történt az elmúlt egy évben, arról Forray Tamás basszusgitárost kérdeztük meg:
Kétségtelen tény, hogy az egyik legtöbbet koncertező banda a budapesti Bomber. Tavaly és '98-ban is közel 80 koncertet zavartak le, ám a lemezkiadásnál valahogy elhagyta a hadiszerencse a Papp Tibor-ének, Magasvári Viktor-gitár, Tölgyesi Gyula-basszusgitár, Hortobágyi Gábor-dob felállású legénységet. 
Chris Barnes és bandája a '90-es évek eleje óta a death metal meghatározó jelensége. De ha egy magában is szinte élő legendákból álló csapat egy olyan témát választ, mint amit most ők tettek, akkor garantált a siker. 
Nem kis meglepetést okozott a Theatre of Tragedy utolsó albuma, mellyel átnyergeltek a popos, rádióbarát zenék táborába. A váltásról nem, viszont több érdekes dologról faggattam ki a csapat billentyűsét, Lorentz Aspent.
Bár a Hooligans egyre inkább elrugaszkodik zenei gyökereitől, nem hinném, hogy cserbenhagynák rockzeneszerető közönségüket. Széles palettán mozgó slágeres funky-rock, rock n' roll muzsikájukat nemrég felfedezte a kereskedelmi szféra, így ma már minden esélyük megvan a nagyobb népszerűségre. 
A kétezres év albuma sokak számára a Dead Heart In A Dead World. Nekem is. Ezek után nem is kell magyaráznom, hogy miért voltam besózva, mikor maga Warrel Dane hívott fel Seattle-ből egy kis csevelyre…
Eredetileg ugyan Anneke lett volna a "páciens", sajnos ez nem jött össze, de, hogy a kérdések kárba ne menjenek, a billentyűs Frank Boeijen szakított időt két zenekari próba között, hogy válaszoljon. Így legalább a zenekarból mást is megismerhettek egy kicsit közelebbről:
Mintha csak a MIR űrállomásról hívott volna Bruce Franklin, annyira recsegett-ropogott a vonal, pedig csak a tengeren túlról csörgött rám, hogy kifaggathassam a Supershine-ról. 
Ötödik lemezével jelentkezett legutóbb a progresszív rock egyik legigényesebb zenekara, a Spock's Beard. Szakmailag és a fanatikusok körében is elismertek, talán ezzel az interjúval néhány érdeklődővel többet tudhatnak magukénak. A csapat dobosa, a rendkívül barátságos Nick D'Virgilio vezetett be a történelmükbe.
Ha a Carmen neve valahányszor szóba kerül nagyon sok rocker emlékezetében a klasszikus slágerré vált Green Jelly "Három kismalacának" szabad szájú átirata ugrik be. Nem véletlenül, hiszen a zenekar talán legnépszerűbb-legjobban sikerült daláról van szó, amivel elég nagy ismeretségre tettek szert. Ez a népszerűség azonban csak két lemez erejéig szól...
Az utóbbi hónapok legnépszerűbb amerikai bandáját ma már senkinek nem kell bemutatni. A 9 tagú Slipknot legénysége túljutott az egymillió lemezes álomhatáron, így akár tetszik akár nem Amerikától kezdve Európáig a nagyhatalmú médiának be kellett hódolnia egy metal bandának!
Az idei Pepsi Szigeten a május után ismét Budapestre látogató Therapy?-ból Martin McKeegan basszusgitárossal és Graham Hopkins dobossal beszélgettem a zenekar elképzeléseiről, terveiről.
Az idei Sziget egyik sztárvendége, a Guano Apes Open Your Eyes című albumát már bemutatta a '99-es Szigeten. Idén visszatértek, hogy az ez évi termést is színpadra vigyék és megosszák a magyar közönséggel. A koncert előtti sajtótájékoztató után személyesen is sikerül Dennis Poschwatta dobost elkapnom egy rövid interjúra.
Eredetileg maga a főnök, Peter Tägtgren válaszolt volna számos hozzá íródott kérdésemre, ám az interjú időpontjában a dobos, Lars Szőke szólt bele a kagylóba. Ezzel azonban még nem ért véget számomra aznapra a meglepetések sora, de ne szaladjunk előre, legyen a szó Larsé.
Mint azt a minőségi death metal rajongói jól tudják, Bill Steer a Carcass szerencsétlenül végződött multikiadós próbálkozása után otthagyta a zenekart, majd nyomtalanul felszívódott, és bár hallhattunk pletykákat különböző stoner rock projectjeiről, a visszatérésre mégis öt hosszú évet kellett várnunk.
Ezért érdemes rockújságírónak lenni. Nem rossz persze kritikát és koncertbeszámolót írni, a telefoninterjúknak is megvan a maguk varázsa, de azért mégiscsak ez az igazi, mikor itt állok a Sziget sajtó számára elkerített, őrzött területének bejárata előtt, nyakamba akasztom a PRESS feliratú passt, aztán lazán besétálok a sátorba,
Ebéd ürügyén szökünk ki munkahelyünkről, hogy a Nyugati téri óránál találkozzunk a szűkszavú menedzserrel
(az akkor éppen szűkszavú menedzserrel - VSz),
aki az interjú alatt szinte végig megelégszik a megfigyelő szerepkörével.
Hamarosan befut Machat Zsolt is, a legendás dobos és tetkóművész, méghozzá egy olyan kétüléses sportkocsin, amivel simán át l...
Bár már három éve létezik a győri Cothurnus, nevük mégis csak az utóbbi pár hónapban vált ismertté. Első albumukkal nem kegyelmeznek senkinek, kíméletlen death metal muzsikájukkal tépik szét a hallgató idegeit. A zenekar alapvető gondolatairól, ismertetőjéről Mészáros Iván gitáros számolt be.
Az első album kiadásakor talán a zenekar sem gondolta volna, hogy ekkora siker övezi majd a muzsikájukat. Az európai tradicionális metal reneszánsz óriási ugródeszka volt a Metalium számára is, ám ehhez legnagyobb szükség persze jó nótákra és karizmatikus zenészekre volt. 
Nemrég megjelent egy igen sajátos hangzású lemez: stoner rock, power metal énekkel... Bizarr kombináció, kétségkívül, de működik, ráadásul az albumot elkövető zenekart az első hírek Joacim Cans (a Hammerfall énekese) projectjeként emlegették. 
Ha azt hallod: Gothenburg, akkor biztosan az elsők között beugrik a Dark Tranquillity neve. Sokan alapműként tisztelik egyes lemezeiket, de még a kevésbé fanatikusok is elismerik, hogy a csapat dallamos doom/death metal (vagy nevezzük akárhogy) egyik stabil és egyéniséggel rendelkező képviselője.
Egykori kedvenc underground zenekarom, a miskolci Infected “romjain” alakult meg a Neural Booster. A banda a legkellemesebb grindcore-os éveimbe visz vissza. Elég régóta nem volt szerencsém külföldi színvonalú hazai grind brigádhoz, úgyhogy iszonyúan örültem a CD-jüknek.
Az interjút Mester Robival, a dobos sráccal készítettem.
Nem hiszem, hogy az Eidolon név túl sokat mondana itthon bárkinek is, a kanadai csapat ugyanis csak most került nagyobb kiadóhoz, ahol sorrendben a harmadik lemezük jött ki Nightmare World címmel.
Egyelőre nem sokat lehetett még hallani az Amnezia zenekarról, ám amit eddig tudunk róluk az máris csak pozitívum.
Facebook
Twitter