Shock!

április 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Dead Daisies: Radiance

thedeaddaisies_cSenki sem fogadott volna az előző lemez megjelenésekor, hogy ennyire szűkös időkereten belül érkezik a The Dead Daisies második Glenn Hughesszal készült dalcsokra. De az élet felülír mindent, illetve a már hálistennek magunk mögött tudott világjárvány, ami miatt a Holy Ground körüli tervek sem úgy alakultak, ahogy azt a zenekar tűpontos menetrendje előírta volna. Igazodni kellett az új időkhöz, így elkészült egy új lemez, aminek készültekor, illetve még megjelenése előtt a Judas Priesttel kelt útra a csapat (hozzánk is eljutottak), aztán az őszi turnét törölték is, viszont megjelent a Radiance.

Döbbenetes változásokról nem lehet és nem is tudok beszámolni, a Radiance a Holy Ground egyenesági folytatása, sőt, ha a szívedre teszed a kezed, te is úgy fogod érezni, hogy akár dupla lemezként is értékelhetnénk a kettőt. Minőségbeli különbség sincs túl sok, számomra – és hangsúlyozom, hogy számomra – az előző lemez a maga nemében etalonnak számít a zenekar történetében, nyilván azért is, mert Glenn Hughes hangja igazi varázsszer és megunhatatlan bármilyen formában. A bárhogy meg nem is kérdés, hiszen genetikai csoda, mert még így, hetven felett is kopásmentes, erős, energikus hangorkán tör elő a torkából.

megjelenés:
2022
kiadó:
Steamhammer / SPV
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 19 Szavazat )

Nem tudom tagadni azt sem, hogy a Radiance már nem hatott rám olyan elemi erővel, és igazából nem tudom eldönteni, hogy azért, mert ez már kevésbé jött a meglepetés erejével a „semmiből", vagy mert „megszoktam" a színvonalat, és nem is vártam, várok mást tőlük csak hasonló merítésű dalokat. Vagy egyszerűen azért, mert a második körre a kevésbé elementáris dalok kerültek, bár el tudom képzelni, hogy ha ezeket hallottam volna először, akkor ez a tíz szám hatott volna rám olyan erővel, mint tavaly a Holy Ground. Ha még tovább akarok merengeni a történeten, az is benne van a pakliban, hogy a tavalyi év elképesztően ingerszegény volt, az idei év meg rettentően felpörgött koncertek és lemezek tekintetében, illetve az, hogy visszatért az élet a világba. Így kevésbé tudtam annyira belemélyedni minden általam várt megjelenésbe, mint tavaly, amikor nagyrészt otthon ücsörögtem és a szokásosnál többet hallgattam zenét.

De ha félreteszem mindezt, azt valahogy mégsem tudom másképp gondolni a sokadik hallgatás után sem, hogy a Radiance-en nincsenek ANNYIRA kiugró pillanatok, őrületesen libabőröztető szerzemények, „csak" korrekt, szerethető hard rock dalok, a már megszokott stílusban. Még akár az is benne lehet a pakliban, hogy az előző lemez készítésekor „lemaradt" témákat pofozták ki (például a záró Roll On legvégén fura a lekevert kis zongorás egy másodperc, mintha ott folytatódott volna eredetileg valami), így ezért lehet egyfajta „B-side" érzésed. Az a zsigerig ható izgalom elmaradt, mint amit Unspoken vagy a mai napig csodálatosa lélekbe maró Far Away esetében érzek még mindig, mindezek ellenére azért itt is akad néhány szám, amit szívesen hallanék (máskor is) élőben. Például a címadó, mélyen karcoló, sikamlós hangulatú Radiance remélhetőleg örök élőben is műsoron maradó darab marad, de a lendületesebb Born To Fly-t is elcsíphették már a szerencsések az év végi dátumokon.

Szívem szerint a harapós, lassan építkező Cascade-et is szívesen megszellőztetném élőben a zenekar helyében, vagy a szájgitáros, ezért valamelyest Bon Jovi-ízű, lüktető Kiss The Sun szintén koncertprogramért kiált, és ne feledjük, Hughes itt is mekkorát énekel. Mint ahogy végig, a közepesebb darabokat is élettel tölti meg, ezért is mondom, hogy mágus a fickó. Például a Courageoust már hallottuk ezerféle formában a zenekartól meg tőle is, mégis kedved támad újra és újra meghallgatni. Csupán annyit érzek az album hátrányának, hogy talán picit sok a középtempó, de hát valahol érthető is, hova rohanjanak már, nem fiatalok, meg gondolni kell arra is, hogy élőben mit hogy lehet megszólaltatni, illetve adott esetben kibírni másfél órát. Mivel nagyon sok a „mi lett volna, ha..." a történetben, így egyetemes igazságot én sem tudok mondani, csupán a személyes élményeimre és pillanatnyi érzéseimre tudok hagyatkozni. Simán előfordulhat, hogy egy-két év múlva megfordul a kocka, vagy akár a két lemez legerősebb dalait összeválogatva készítek magamnak egy best ofot. A friss koncertes setlistet látva úgy tűnik, ezt a lemezt erőltetik jobban, az előzőt kevésbé, ami üzletileg érthető, de én a programban tartott négy (!) feldolgozás helyett szívesebben hallanék bármit a Holy Groundról.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy már Brian Tichy dobol náluk, Doug Aldrich szólói pedig helyenként ízesen szenzációsak, de hát ez sem meglepő tőle. A sound ezúttal csilingelősebb, kevésbé száraz, kopogós, mint az elődje, igazából az is, meg ez is jó, a kis különbségek csak különbségek, nem zavaró eltérések. Ismételni tudom magam, a Radiance jó lemez, a szokásos The Dead Daisies-színvonalon, a reveláció ezúttal elmaradt, de ez nem azt jelenti, hogy nem hallgattam/hallgatom kimondottan sokat, az év végi listámon meg nyilvánvalóan ott lesz, az pedig külön öröm, hogy nem tolták túl a játékhosszt, szűk 37 perc a Radiance, ami abszolút ideális és korrekt. Azt meg talán már említenem sem kell, hogy nagyon várom a következő élő találkozást – az idén elmaradt őszi koncertet hátha pótolják jövőre.

 

Hozzászólások 

 
#6 Eugen 2022-12-14 11:36
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Eugen:
Idézet - spitfire:
Idézet - Eugen:
Lehet, hog nem olvastam figyelmesen, de nem láttam a cikkben a mára már klassikussá érett "Lowy finanszírozó..."* fordulatot. :-)

(*lehet, hogy nem pont így volt szó szerint, de valami hasonló volt, az biztos...)


Ja tényleg, te vagy az az arc aki minden második Daisiesről szóló cikk alá kommentálja, hogy "Lowy..."


Nem én kezdtem, hanem a magazin, ezért is hiányolom a dolgot.

Azért valamikor el fogod tudni engedni ezt a témát, ha már mi elengedtük? (Előtte sem volt benne semmi rosszindulat.)


Már régóta el van engedve a dolog, és csak visszatérő poénként ("running gag") funkcionál, ahogy ezt valamelyik szerzővel, talán pont a Főnökasszonnyal tisztáztuk. Most is csak poén lett volna, ahogy a mondat végi :-) is jelezte.
Idézet
 
 
#5 bogar 2022-12-14 10:30
Érdekes! Pont fordítva vagyok, mint Szilvi. Az előző nem tetszett igazán, ez meg nagyon beakadt!
Idézet
 
 
#4 Draveczki-Ury Ádám 2022-12-13 14:47
Idézet - Eugen:
Idézet - spitfire:
Idézet - Eugen:
Lehet, hog nem olvastam figyelmesen, de nem láttam a cikkben a mára már klassikussá érett "Lowy finanszírozó..."* fordulatot. :-)

(*lehet, hogy nem pont így volt szó szerint, de valami hasonló volt, az biztos...)


Ja tényleg, te vagy az az arc aki minden második Daisiesről szóló cikk alá kommentálja, hogy "Lowy..."


Nem én kezdtem, hanem a magazin, ezért is hiányolom a dolgot.

Azért valamikor el fogod tudni engedni ezt a témát, ha már mi elengedtük? (Előtte sem volt benne semmi rosszindulat.)
Idézet
 
 
#3 Eugen 2022-12-13 14:40
Idézet - spitfire:
Idézet - Eugen:
Lehet, hog nem olvastam figyelmesen, de nem láttam a cikkben a mára már klassikussá érett "Lowy finanszírozó..."* fordulatot. :-)

(*lehet, hogy nem pont így volt szó szerint, de valami hasonló volt, az biztos...)


Ja tényleg, te vagy az az arc aki minden második Daisiesről szóló cikk alá kommentálja, hogy "Lowy..."


Nem én kezdtem, hanem a magazin, ezért is hiányolom a dolgot.
Idézet
 
 
#2 spitfire 2022-12-13 11:26
Idézet - Eugen:
Lehet, hog nem olvastam figyelmesen, de nem láttam a cikkben a mára már klassikussá érett "Lowy finanszírozó..."* fordulatot. :-)

(*lehet, hogy nem pont így volt szó szerint, de valami hasonló volt, az biztos...)


Ja tényleg, te vagy az az arc aki minden második Daisiesről szóló cikk alá kommentálja, hogy "Lowy..."
Idézet
 
 
#1 Eugen 2022-12-12 22:31
Lehet, hog nem olvastam figyelmesen, de nem láttam a cikkben a mára már klassikussá érett "Lowy finanszírozó..."* fordulatot. :-)

(*lehet, hogy nem pont így volt szó szerint, de valami hasonló volt, az biztos...)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.