Shock!

október 31.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Immolation: Kingdom Of Conspiracy

immolation_CAz Immolation nevezetű death metal intézmény idén ünnepli alapításának 25. évfordulóját, így élek azzal a feltételezéssel, hogy ezen írás olvasói között nincs olyan, akinek be kellene mutatnom New York megátalkodott veteránjait. A kvartett háza tájékán ma is minden a szokott rendben zajlik, ezúttal újfent három év telt el sorlemez nélkül, ami az elmúlt évek ritmusába szintén egészen pontosan beleillik. A tagcserék köröket megbontó korszaka is a múltba veszni látszik, a jelenlegi négyes immár bő évtizede együtt zenél, tehát a hadtest és a hozzáállás sziklaszilárdsága felé csakis a legnagyobb tisztelettel közelítsünk. A hozzánk némiképp váratlanul újfent beeső brigád a Mardukkal közös tavalyi fellépésén is letett egy vaskos állásfoglalást aktuális kondíciójáról, mely az új lemezt felvezetése gyanánt is felfogható volt. Kilences sorszámú alkotásuk, a Kingdom Of Conspiracy, mindenekelőtt éppen az ott sokadszorra bemutatott erőnek, rutinnak, fesztelen romboló képességnek a leképezése, ezúttal album formátumban.

megjelenés:
2013
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

E zenekar hosszú története során – egy vaskos közhellyel élve – mindig is egységként teljesített a legerősebben, az általuk megteremtett atmoszféra így érvényesül a maga teljességében. Bár a függőleges irányú szólógitározás professzora, Robert „Bob" Vigna dalszerzői szerepe és jellegzetes, atonális megoldásai élvezik a bandán belüli prioritást, a szerelvény csak valamennyiük részvétele által gördül védjegyzett Immolationként. Műfajtól és koncepciótól függetlenül azt gondolom, a zeneszerzés lényege éppen ez az atmoszférateremtés kell legyen, hangsúlyosan a muzikális extrémitás olyan szélső vidékein, mint amilyen a death metal is. A teljes értékű hangszerismeretet mindehhez adottnak kell feltételeznünk, persze nem árt néhány extra képesség (esetleg további végtagok) a kiemelkedéshez. Az Immolation utóbbi tekintetben (is) vérprofi horda, ahol valamennyi zenész játéka felismerhető, ráadásul a hatalmas sörényű Ross Dolan frontember személyében egy remek underground hang és egy, a világról átfogóan gondolkodó dalszövegíró is rendelkezésükre áll.

Viszont az a fránya atmoszféra, ami a Close To A World Below és klasszikus társai esetében hibátlan, itt csorbát szenved, ami talán egyben az album egyetlen alapvető hiányossága. Dinamika, a témák erejének fokozása terén maximum egy-egy dal nyújt tökéletes közelit, a lemez egészében minőségi munkának, de meglehetősen egysíkúnak és céltalannak hat. Pedig ha pusztán a nyitó címadót és a záró, Bob-féle epikában megúsztatott All That Awaits Ust vetjük össze, jól látható a bejárt spektrum, ez azonban önmagában nem teszi könnyebben hallgathatóvá ezt a 40 percnyi hadgyakorlatot. A Kingdom Of Conspiracy egy, az előzetes ígéreteknek megfelelően kompromisszum-képtelen, agresszív, tömény zúzda, hamisítatlan Immo-iskola, néhány különösen ihletett Vigna-témával, kissé túlproducelt megszólalással. A banda másik alapköve, Ross mindehhez brutális orgánumát és okos társadalomkritikáját teszi hozzá, tehát semmi meglepetés. Ami itt hallható, az a már említett klasszikusokkal nem is veszi fel a versenyt, talán még az előd Majesty And Decay szintjét sem éri el minden tekintetben, az intenzitás és a töretlen lendület mégis kalapemelésre késztet.

A gépezet megolajozva, az Immolation igazi terepe, az élő pusztítás következhet a sorban. Bár ezúttal nem tapostak a porba, föld alatti királyságuk megingathatatlan.

 

Hozzászólások 

 
+4 #1 Takács Attila 2013-06-28 17:19
Minden tiszteletem az övék! Tényleg egyéniséget képviselnek a rengeteg death metal együttes között! Mondjuk a stílus keretei is elég szűkek! A hagyományos értelemben! Durva, kegyetlen, a lemez csak valahogy azokat a "fogós" számokat hiányolom amik a Close To A World Below lemezen megvoltak! Még az elbaxott hangzású Failures For Gods is jobban tetszik! Annyira szerettem volna egy kibaxott kemény, de eszméletlen emlékezetes lemezt hallgatni de ez sajna (szerintem) nem jött össze! Ha minden szám olyan pöpec,de emlékezetes lenne mint pl.a world agony, father you're not a father nem az év, hanem az évtized lemezét köszönthetném! De így "csak" egy jólesően durva, de emlékezetes számoktól mentes lemez született!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.