Akkor mondjuk ki gyorsan egy szuszra: Kyuss, Slo Burn, Unida, Hermano, Vista Chino. Ugye, hogy nem semmi sor?!? Na, e sokadalom stoner rock körökben mára vitán felül ikonikussá vált énekese döntött úgy, hogy végre eljött az ideje egy szólólemeznek is. Az ilyen dolognak pedig mindig két oldala van: egyrészt ugye egy ekkora név minden bizonnyal nem f...

Tizenhét lemez csaknem harminc év alatt, megszámlálhatatlan koncert, mindenki által pontosan ismert stílus, megkérdőjelezhetetlen hozzáállás, páratlan hitelesség és elhivatottság – nagyjából így lehet összefoglalni a sokszor New York-inak titulált, de valójában New Jersey-i Overkill karrierjét. Ebből fakadóan az egyik oldalról viszonylag egyszerű í...

„Jobb az undor, mint a harag" – írja Ady Endre Az undor óráiban című költeményében, és Földes László elmondása szerint talán éppen ez volt az a vezérmotívum, ami köré felépült ez az Ady-költeményeket megzenésítve, vagy éppen csak elszavalt/lágy zenei kísérettel előadott formában tartalmazó kiadvány (és a hozzá tartozó előadássorozat a Nemzeti Színhá...

Tisztán emlékszem, hogy amikor jó hét évvel ezelőtt először meghallgattam a Hellyeah első albumát – naná, hogy Vinnie Paul miatt –, azt gondoltam: oké, nem egy nagy durranás, de vannak erősségei, és hosszabb távon biztos lesz még ez sokkal jobb is. Hát, sajnos nem lett igazam. Rossznak nem nevezném a zenekar lemezeit, de több egyéniséget, netán karak...

A 2012-es self-titled albumnál már érezni lehetett, hogy a Whitechapel át akar lépni a deathcore láthatatlan határain. Ez sikerült is, az új irány érezhetően egy dallamosabb, némileg emészthetőbb stílust takart, meghagyva azonban mindent, amitől minőségi deathcore a minőségi deathcore. Abban az évben nagy kedvencem volt az album, gyakran hallgattam...

Nem tegnap, és nem is tegnapelőtt történt, hogy az Anathema tagjai hangulatzenék készítésére adták fejüket, és pontosan ezért van az, hogy legtöbb hívük már így tekint rájuk, art rock formációként. Annyi bizonyos, hogy a liverpooli Cavanagh testvérek nagy utat tettek meg, a kezdeti death-es, doomos szárnypróbálgatásoktól az ezredforduló környékére ...

Ez már a hatodik Goatwhore sorlemez, így legkésőbb most szögezzük le, hogy a NOLA-színtér sátánimádói időközben bizony az egyik legmeghatározóbb zenei tényezővé nőtték ki magukat a black/death metalban – annak ellenére, hogy valójában nem játszanak egyik zsáner játékszabályai szerint sem. A siker kovácsa a gitáros Sammysatan Pierre Duet, aki a Crow...

2008 nyarán jelent meg utoljára új sorlemez a Judas Priesttől, ami egyrészt rettenetesen régen volt, másrészt igen lényeges változások történtek azóta minden idők egyik legalapvetőbb heavy metal csapatának portáján. A legfontosabb ezek közül természetesen nem a búcsúturnénak nevezett valójában-persze-nem-búcsúturné volt, hanem K.K. Downing gitáros ...

A Hawaii Five-O főgonoszának nevét viselő texasi stoner/pszichedelikus/blues rock trió 2011-ben, a Noche Del Chupacabra lemezzel – két stúdióalbum után - lelt rá végképp arra a hangra, amit igazán sajátjának tekint. Olyannyira, hogy azóta – kis túlzással –nem is művelt mást, mint hogy még egyszer kiadta azt, csak épp The Black Code néven, most pedig,...

Az álmos Kentucky elsőszámú zenei exportcikke a legutóbbi, Between The Devil And The Deep Blue Sea album kommerszebb, rádiósabb megközelítésével sikeresen kivívta a déli zászlót lengető, keményvonalas southern rockerek zömének rosszallását, miközben csak annyi történt, hogy a csapat preventív módon kilépett abból a skatulyából, amibe a Folklore & ...

Hősök. Az embereknek szükségük van hősökre. Olyan személyekre, akik megcsinálják, amit mások nem, akik „bezzeg-lények": bezzeg ők, bezzeg így, bezzeg úgy. Akik kivételt jelentenek, mert nem olyanok, mint mi. Akik nem tudnak hibázni. Akikre akár még irigykedni is lehet, vagy éppen azért utálni őket, mert olyanok, amilyenek. A sokszor lesajnált mai m...

Igencsak sokat kellett várni a Voivod ex-énekese, Eric Forrest bandájának harmadik albumára, az eredetileg The Curse Of The Cunt címre hallgató anyag ugyanis hat évvel követi a kettes Modified Poisont. Bár szilárd meggyőződésem, hogy az Eric által megálmodott eredeti cím nem volt nyerő ötlet, a mai világban mégsem hiszem, hogy kiadói megváltoztatás...

Profi dögunalom – írta egy kommentelőnk, amikor az Arch Enemy közzétette az első dalt az új lemezről. Nem nagyon tudtam vitatkozni vele, de azért úgy gondoltam, adok egy esélyt a teljes albumnak is, hátha meggyőznek az ellenkezőjéről, főleg, ha már úgy alakult, hogy hosszú évek egy helyben topogása után lecserélték Angela Gossow-t Alissa White-Gluz...