Liam Paris Howlett találmánya, a The Prodigy ma a legeladhatóbb brandek egyike az elektronikus zenei színtéren, konstans fesztivál-headliner pozícióját valószínűleg újabb kiadványok nélkül is még évekig megtartaná – hiszen tegye fel a kezét, aki nem megy le szívesen kutyába még ma is egy Firestarterre. Na jó, biztosan vannak azért néhányan, akik ne...

Alaposan felpörögtek az utóbbi időben a stockholmi Enforcer dolgai. Negyedik lemezükkel, a 2013-as, kiválóan sikerült Death By Fire -rel egyértelműen szintet ugrottak, azaz az abszolút undergroundban töltött évek után sikerült végre kilépniük a nagyobb nyilvánosság elé is. Ez amellett, hogy egy headlinerként levezetett klubturnét jelentett Európában ...

Mindig is azt szerettem a legjobban az északír terapeutákban, hogy ők aztán tényleg jó hegyeset köptek holmi elvárásokra. Beskatulyázhatatlanok, izgalmasak, meglepő dolgokra bármikor, bármilyen körülmények között kaphatóak, és e tekintetben legutóbbi lemezeiken már szépen el is mentek a falig. Leginkább a 2012-es A Brief Crack Of Light on merengtem e...

Szellemiségét, stílusát tekintve mindig is rokonszenveztem a The Joystixszel, pláne, hogy Magyarországon pont ebben a formában senki sem játssza rajtuk kívül azt a fajta punk'n'rollos muzsikát, amit odakint leginkább a Backyard Babies, a The Hellacopters és társaik tűztek zászlóra az elmúlt tizenakárhány évben. Ennek ellenére valamit mindig hiányol...

Mostanában két olyan lemezt hallgatok a leggyakrabban, amelyeken női ének hallható: az egyik az új Nightwish, a másik pedig Karyn Crisis szólóalbuma. Annak ellenére, hogy a napnál is világosabb, melyik az igazán izgalmas, érdekes és előremutató a két anyag közül, az már sokkal kevésbé egyértelmű, hogy melyiket igazán szórakoztató hallgatni. Míg a N...

Biztos cinikus tetű vagyok, de akkor sem tudok soha másra gondolni a pár éves, látszólag teljesen értelmetlen feloszlások kapcsán, mint hogy valamiféle pénz- és/vagy adóügyi trükközés állhat a háttérben. Fogalmam sincs, miről lehetett szó a Toto esetében, de a banda 2008-as jegelése már akkoriban is totálisan érthetetlennek tűnt, ráadásul valószínű...

Nekem úgy tűnik, elég jól megtalálta a helyét a színtéren a Thin Lizzyből lett Black Star Riders. Lehet, hogy így nem játszanak annyi embernek, mint előtte, de senki sem cseszegetheti őket, hogy egy legendát árusítanak ki annak tényleges megalkotója nélkül, évtizedekkel a zenekarral gyakorlatilag egyet jelentő főarc halála után. A két évvel ezelőtt...

Bűntudattól és szégyenérzettől lesütött szemekkel vagyok kénytelen bevallani, hogy a finn CMX-ről még soha életemben nem hallottam. A legújabb lemezükön hallható muzsika mellett azonban nem mehetünk csak úgy el szó nélkül, és ha még arra is vesszük a fáradságot, hogy visszatekintünk a csapat múltjára, teljességgel érthetetlenné válik, mi volt az ed...

Ismerik maguk a Mother Superiort? Azt a Los Angeles-i garázsbandát, amely hivatalosan 1993 és 2011 között tekintette magát aktívnak, de ebbe az időszakba az is simán belefért, hogy Henry Rollins mögött kábé nyolc éves időtartamra ők hárman jelentsék a „Band"-et? Nem? És ha azt mondom, hogy ennek folytán az ő játékuk hallható Rollins Bácsi Get Some ...

Jövőre lesz husznöt éve annak, hogy a death metalos Phobia romjain elindult az Enslaved, és nagyjából azóta számít kiemelt eseménynek minden egyes újabb sorlemezük megjelenése. Agyonhivatkozott klasszikusok éppúgy akadnak ezek között, mint kevésbé tökéletesre sikerült kísérletek, de annyi bizonyos, hogy az alapításkor mindössze 13 éves Ivar Bjørnso...

Na jó, akkor felteszem a kérdést századszorra is: mégis mi a fészkes fenét kellene várni a Europe-tól 2015-ben, több mint tíz évvel és öt lemezzel az újjáalakulás után? Ha valaki tényleg nem képes elfogadni, hogy elmúlt a The Final Countdown-éra, annak egyrészt ott vannak a Prisoners In Paradise-ig kiadott anyagok, másrészt ezer másik fiatal banda,...

A Tennessee-ből származó, keresztény alternatív rockban utazó Rednek nem sok oka van panaszkodni az eddigi sikereiket illetően, hiszen 2004-es megalakulásuk óta minden elképzelhető díjat és elismerést magukénak tudhatnak ebben a műfajban, a különböző listákon való előkelő szereplésekről és mindenekelőtt a közönségsikerekről nem is beszélve. Én szem...

Jó ideje nem lehetett már hallani a svéd Raised Fist tagságáról, és ebben bizonyára nem kis szerepet játszhatott az a tény is, hogy az általuk preferált stílus sem örvend már akkora népszerűségnek, mint például közel egy évtizede, amikor egyébként Luleå büszkeségei éppen fő művüket, a Sound Of The Republicot szabadították rá a metalcore mind erőseb...