Tavaly év végén adtunk hírt a Yellow Spotsból kinőtt, kilenc tagot számláló Gutting Revue első munkájáról , és máris itt az újabb menü, igaz, ez is „csak" egy EP, azonban már nem három, hanem öt számmal. (A következő csomag akkor várhatóan már nagylemeznyi terjedelmű lehet.) A játék továbbra is a swing és a rock sajátságos keveréke, mondjuk úgy, hogy...

Amikor Slash elkezdte a saját útját járni, bevallom őszintén, nem győzött meg róla, hogy a rajongójának kellene lennem. Valahogy nem indult be a zenéje, lemezenként egy-két dal fogott csak meg, és a snakepites idők utáni produkciója szintén csak egy „ühüm"-jóváhagyást ért el nálam. Pedig igazán rokonszenves figurának tartottam mindig is, viszont na...

Nem csupán a Sólstafirt, de magát a post-rock címkét is komoly képzavarnak érzem köreinkben, más-más okokból, természetesen. Utóbbi kezelése egyéni értelmezés kérdése csupán, avagy az értelmezési kísérletekről való visszapattanás hozadéka, mindenesetre megtanultam vele együtt élni. Az izlandiakkal szintén, és be kell valljam, ez volt a nehezebb men...

A Sátán 2011. esztendejéig a Septicflesh nem volt több számomra, mint egy vagány nevű, de tucat black/death zenét játszó banda. Még azt se tudtam róluk (igaz, nem is érdekelt), hogy a zenekar hazája a metalban nem túl izmos Görögország, és hogy több mint húsz éve űzik már az ipart. Hét nagylemez után aztán kihozták azt az albumot, amely úgy mosta f...

Nincs annál szebb egy kritikus életében, mint valami olyannal találkozni, amit hirtelen nem lehet hová tenni. Ritkán fordul elő ilyesmi, hiszen előszeretettel hasonlítgatunk mindent már meglévő tudásunk és tapasztalataink alapján felállított etalonokhoz. A könnyűzene mesterséges kasztjai és sematikussága mindezt még erősítik is, éppen ezért ér fel ...

A Cloven Hoof egy 1979-ben alakult wolverhamptoni zenekar, és ha ezen információkból arra következtetsz, hogy NWOBHM csapatról van szó, teljes mértékben igazad is van. Első aktív időszakuk 1990-ig tartott, mely során három nagylemezt hoztak össze, ezek közül pedig az első épp idén ünnepli harmincadik születésnapját. A Klasszikushockban ennek ellené...

Bevallom, egyáltalán nem tartottam annyira gyászosnak a legutóbbi Infected et, mint a Hammerfall-tábor derékhada. Igazság szerint eleve rokonszenveztem a svéd heavy metalosok azon törekvésével, hogy annyi év után végre valami mást mutassanak magukból, főleg annak fényében, hogy a megelőző két-három lemezük elég sápatagra sikeredett. Ettől még persze ...

Return Of The Reaper – avagy a Kaszás visszatér! Igen hangzatos cím, épp csak nem értem, hiszen régi cimboránk, a Halál bizony el sem ment. A Grave Digger gépezet ugyanis töretlenül dübörög immár több mint három évtizede, legutóbb pedig épp két éve jelentkeztek friss stúdióanyaggal. Szóval nem volt feloszlás vagy olyan pihenőidő, amely indokolttá t...

A hírekben nálunk is elég alaposan nyomon lehetett követni, mi minden történt az Entombed környékén az elmúlt egy évben, és hogy mi végre is szerepel a klasszikus svéd death'n'rollerek neve mögött innentől fogva az A.D. toldat, így ebbe most külön nem megyek bele, úgyis tud mindenki mindent. Illúziórombolónak persze illúzióromboló a dolog, de azt a...

Kezdjük talán azzal, hogy mit is jelentenek a címsorban látható különös idegen szavak: az Iapetus a Szaturnusz 17. holdja (hatvannál is több van neki, ez egy ilyen harácsoló bolygó), ami arról ismert, hogy az önellentmondás mintaképe is lehetne, hiszen egyik fele koromfekete, a másik pedig vakítóan hófehér. Ez volt a dolgok könnyebbik fele, és most...

Hóhérkötél leng az éjben vészjóslón egy korhadt akasztófán. Ha ennyiből, és a zenekar nevéről (egyben a lemezanyag címéről) nem jössz rá kapásból, hogy milyen zenéről is lesz szó, akkor nem sok beszélgetnivalónk van egymással. Oké, két szót segíthetek még: Gaz Jennings, de ha így sem megy, akkor tényleg nem neked való ez a vidék!

Mikor először megpillantottam az enyingi Prey debütáló albumának borítóképét, kapásból egyik kedvenc könyvemnek, Jack Kerouac Útonjának borítója (legalábbis azé a kiadásé, ami nekem is megvan) ugrott be. Ugyanaz a végtelenbe tartó, poros országút, át a sivatagon, nehéz fellegek alatt, kissé gondterhelten bár, de szabadon. Na ez, és a lemez címe már...

Természetesen Mikael barátunk sem bírta ki, hogy az új lemezt már jó előre „dallamosabb, de súlyosabbként" harangozza be, ami legalább akkora kedvencem, mint az „ez a meccs a középpályán és néhány egyéni megmozduláson fog eldőlni", vagy hogy egy másik területről is hozzak egy példát, „a mozgósításnak döntő szerepe lesz a választás kimenetele szempo...