Nekem úgy tűnik, elég jól megtalálta a helyét a színtéren a Thin Lizzyből lett Black Star Riders. Lehet, hogy így nem játszanak annyi embernek, mint előtte, de senki sem cseszegetheti őket, hogy egy legendát árusítanak ki annak tényleges megalkotója nélkül, évtizedekkel a zenekarral gyakorlatilag egyet jelentő főarc halála után. A két évvel ezelőtt...

Bűntudattól és szégyenérzettől lesütött szemekkel vagyok kénytelen bevallani, hogy a finn CMX-ről még soha életemben nem hallottam. A legújabb lemezükön hallható muzsika mellett azonban nem mehetünk csak úgy el szó nélkül, és ha még arra is vesszük a fáradságot, hogy visszatekintünk a csapat múltjára, teljességgel érthetetlenné válik, mi volt az ed...

Ismerik maguk a Mother Superiort? Azt a Los Angeles-i garázsbandát, amely hivatalosan 1993 és 2011 között tekintette magát aktívnak, de ebbe az időszakba az is simán belefért, hogy Henry Rollins mögött kábé nyolc éves időtartamra ők hárman jelentsék a „Band"-et? Nem? És ha azt mondom, hogy ennek folytán az ő játékuk hallható Rollins Bácsi Get Some ...

Jövőre lesz husznöt éve annak, hogy a death metalos Phobia romjain elindult az Enslaved, és nagyjából azóta számít kiemelt eseménynek minden egyes újabb sorlemezük megjelenése. Agyonhivatkozott klasszikusok éppúgy akadnak ezek között, mint kevésbé tökéletesre sikerült kísérletek, de annyi bizonyos, hogy az alapításkor mindössze 13 éves Ivar Bjørnso...

Na jó, akkor felteszem a kérdést századszorra is: mégis mi a fészkes fenét kellene várni a Europe-tól 2015-ben, több mint tíz évvel és öt lemezzel az újjáalakulás után? Ha valaki tényleg nem képes elfogadni, hogy elmúlt a The Final Countdown-éra, annak egyrészt ott vannak a Prisoners In Paradise-ig kiadott anyagok, másrészt ezer másik fiatal banda,...

A Tennessee-ből származó, keresztény alternatív rockban utazó Rednek nem sok oka van panaszkodni az eddigi sikereiket illetően, hiszen 2004-es megalakulásuk óta minden elképzelhető díjat és elismerést magukénak tudhatnak ebben a műfajban, a különböző listákon való előkelő szereplésekről és mindenekelőtt a közönségsikerekről nem is beszélve. Én szem...

Jó ideje nem lehetett már hallani a svéd Raised Fist tagságáról, és ebben bizonyára nem kis szerepet játszhatott az a tény is, hogy az általuk preferált stílus sem örvend már akkora népszerűségnek, mint például közel egy évtizede, amikor egyébként Luleå büszkeségei éppen fő művüket, a Sound Of The Republicot szabadították rá a metalcore mind erőseb...

Lehet-e fát vágni a mocsárban? Erre a kérdésre keresi a választ a nagykanizsai Lumberjack Commando, ráadásul második EP-jén még sokkal nagyobb elánnal, mint tette anno a The Bad Memories Lodge -on. Néhány mondattal el is lehetne intézni az újfent négy tételből álló dalfüzért (de azért nem fogjuk): az irány ugyanaz a sludge metal találkozik a Pantera-...

Ma már szinte valószínűtlennek tetszik, de a londoni Code valamikor black metal zenekarként indult, jónevű norvég és névtelen brit arcok „supergroupjaként". A helyzet úgy hozta, hogy idővel mégis a szigetországi vonal vált meghatározóvá, már ami a tagságot illeti, mert megszólalásuk északi gyökereit a mai napig nem tépték el teljesen. Legutóbbi any...

Bár az Illés nem feltétlenül Shock!-kompatibilis zenekar, mégis úgy gondolom, hogy feltétlenül helyük van az oldalon. És nemcsak azért, mert az 1990-es, Népstadionban tartott koncertjüknek köszönhetően komoly hatással voltak gyermekkorom zenei világára, hanem azért is, mert a '60-as és a '70-es évek fordulóján végzett munkásságuk igen meghatározó v...

Új műsorszámunk Swing Of Death cím alatt fut, Jorn szerepében Jorn Lande énekes, Trond Holter szerepében Teeny a Wig Wamból. Az ő nevükkel tervezi eladni ezt a produkciót a Frontiers Records, és mint az ilyen húzónevekkel árusított előadások esetében, itt is ráncoltam a homlokomat előzetesen, mert hát miért ne gyanakodjon az ember, ha sztárokkal kí...

Akárhogy csűröm-csavarom, bizony igen mostohán bántunk eddig az Angrával: három lemezismertető szinte már méltatlan egy ekkora életműhöz, pláne, hogy műfajában patinás és stílusát tekintve különleges csapatról van szó. Az persze egy dolog, hogy ők is a Helloween köpenye alól bújtak ki, de már a legelején felismerték, hogy a puszta imitáció nem lesz...

Mind az Enslaved, mind a (svéd) Shining új lemeze az idei tavasz kiemelt megjelenései közé tartoznak, ez a split pedig alapvetően ráhangolódásként értékelhető a várakozás mellé, megtoldva persze néhány kuriózum-értékű tétellel. Az Enslavednek ráadásul az Emperorral közös, 1993-as keltezésű Hordanes Land óta nem is volt hivatalos split kiadványa, mí...