A Sick Of It All originális NYHC-ja egy különösen alattomos parasztlengő. Semmi agyalás, semmi taktikázás, semmi különös, csak egy lendületből leadott irtózatos erősségű pofon oda, ahol az a legjobban fáj. És ez így megy már közel harminc éve, az elvárt színvonalon, bárminemű csalódás és/vagy meglepetés nélkül. Hogy aztán ezt valaki primitív egyszerűségnek, vagy célirányos tömörségnek tartja-e, a lemezeket pedig egysíkú unalomgerjesztőknek hívja, vagy épp azt hangoztatja, hogy a csapat milyen hithűen menetel előre a maga által megszabott elvek szerint, voltaképpen csak ízlés és szimpátia kérdése. A magam részéről mindig is szimpatizáltam a Koller tesók által vezérelt négyessel, és bár elismerem, hogy tényleg nem álltak kétszer sorba, amikor a változatosságot osztották (pedig elsőre zárva volt a bolt), de ezt sokkal inkább az általuk kultivált stílus kontójára írom, mint az övékére.
