Mi a fene, már megint van új Melvins? Ez volt a legelső kérdés, amit kinyögtem, mikor a „boltban" szembejött velem a Hold It In. És talán nem is indokolatlanul, hiszen a tavaly fennállásának harmincadik évét (!) ünneplő dilis kompánia olyan eszeveszett tempót diktál, ami még legaktívabb éveikben sem feltétlenül jellemezte őket: ez a lemez szűk két és fél év alatt már a negyedik a sorban, és – magától értetődő módon – mind a négyet más felállással játszották fel. Most az a szitu, hogy Buzz és Dale maga mellé rántotta a hozzájuk hasonlóan legendás(an őrült) banda, a Butthole Surfers két tagját: Paul Leary gitáros/énekest és JD Pinkus basszert. Ezáltal mondjuk épp a legfőbb segglyuk-szörfös, vagyis a diliflepnis Gibby Haynes maradt ki a szórásból, de hát arra a kooperációra talán még tényleg nem készült fel a világ. A nagy egymásra találás pedig azáltal esett meg, hogy King Buzzóék nem átallottak egy gyermekműsor meghívott vendégeként (!!!) előadni egy Butthole Surfers-feldolgozást, mégpedig a Graveyard című dalt. (Csak hogy érezzük, miről is beszélünk éppen: képzeljük el, hogy a Prosecturát meghívják a Család-barátba, ahol ők Novodomszky Éva vigyázó tekintetétől átitatva adnak elő egy Auróra klasszikust, mondjuk a Köpök rát.) Na, ezek négyen vigyorognak a fölöttébb gány borítón is, de lássuk végre, mire jutottak így, egyesült erővel!
