Kicsit ugyan megcsúsztam ezzel a lemezkritikával, de a fergeteges szerdai koncert megadta a végső lökést ahhoz, hogy ledolgozzam a restanciát. Hamarosan nálunk is olvashatsz majd a Crucified Barbara első pesti fellépéséről, elöljáróban azonban legyen elég annyi, hogy a négy svéd csajszi olyan energikus bulit vezetett elő, aminek tükrében még a műfa...

Jó ideje lőttek a milliós és sokszázezres lemezeladásoknak, így az öregedő zenészek különféle projekteket (igen ritka esetekben szupergroupokat) hoznak össze, hogy minél több lábon álljanak, legyen mivel foglalkozni/koncertezni gyakorlatilag megállás nélkül. A hosszú hónapokig otthon láblógatós időknek vége, ezt már csak azok a szupersztárok engedh...

Bő négy évet kellett várnunk a doom metal hazai zászlóshajója, a Wall Of Sleep ötödik sorlemezes eljövetelére, ráadásul – kis túlzással – a 2010-es When Mountains Roar megjelenése és az azt követő néhány koncert lefutása után tényleg semmi infó nem érkezett a házuk tájáról. Oké, el kell fogadnunk, hogy a WOS többé-kevésbé hobbicsapat, emiatt egész ...

Az emberek túlnyomórészt szeretik a gyerekeket. Szórakoztatók, többnyire őszinték, és bár rengeteg türelem kell hozzájuk, a saját kölökhöz mindig jut belőle. Az egészséges lelkületű és sorsú ember pedig szeret játszani, és szívesen idézi meg gyermekkorát. Paul Gilbert előszeretettel bolondozik. A világ is harmonikusabb lenne, ha csak feleannyi – pe...

Ugyan nem ma kezdte a hazudozást a szegedi Real Lies zenekar, ám sok víz lefolyt a Tiszán azóta, hogy utoljára felbukkantak. Ez pedig a Tenorman elnevezésű EP volt még 2009-ből, és azóta akkora csönd honolt a tájékon, hogy – őszintén megvallva – egy kicsit már én is elfelejtettem, hogy milyen zenét is rejtettek az olyan számcímek, mint a Kamionpuszi ...

Mondják, hogy a kor nem érdem, állapot csupán. A sors fintorral vegyes kegyelmi állapota Leonard Cohent – néhány nappal 80. születésnapját követően – újfent vadonatúj dalok kiadására sarkallja. Kellett ehhez egy alkalmazott árulása és persze a főhős hallatlan bátorsága, hogy végérvényesnek szánt elvonulása után visszamerészkedjen egy olyan zenei kö...

Bizonyos körökben a Dwarves legendának számít. Olyan körökben, ahol erény a veszélyesség és a kiszámíthatatlanság, elvárt magatartásforma a nonkonformitás, és még a szexuális aberráció és obszcenitás is belefér a képbe. Az erőszak nem akadály, mint ahogy a droghasználat sem, a botrányok pedig kifejezetten részei a munkaköri leírásnak. Természetesen...

2012-ben, tizenegy hónappal a szerintem kitűnő, de a közvéleményt inkább megosztó Unseen megjelenése után a kiszámíthatatlan, öntörvényű és vélhetően igazi nehéz eset Peter Dolving úgy döntött, hogy ismét kilép a The Hauntedból. Hogy ez mennyire volt jó húzás, azt csak ő tudná megmondani, mindenesetre a zenekar új énekest kezdett keresni, ám nem sokk...

Teljesen természetes, hogy az In Flames albumai évek óta megosztják a hallgatókat. Az old school fanok bevadulnak, az engedékenyebbek válaszokat keresnek és találnak, azok pedig, akik nem a kilencvenesekben szívták magukba a metalcsecsből az alapokat, lelkesen mosolyognak, nem értve, mi a probléma.

Manapság már elég ritka az ilyesmi, de a veszprémi Krampüs zenekarra elsőként tavalyelőtti Mental Holocaust lemezük borítója miatt figyeltem fel, és a zene igazolta is a várakozásaimat. Azzal a jó hírrel tudok szolgálni, hogy a csapat a megkezdett úton haladt tovább a második teljes albumon, vagyis a játék neve alapvetően továbbra is death metal, itt...

„Én nem bántani akartam őket, csak megölni" – mondta letartóztatásakor David Berkowitz, a brooklyni sorozatgyilkos. Szemében az a fajta nyílt, drámai őszinteség volt látható, ami a floridai kannibál-legendák esetében is megfigyelhető, ha figyelmesen szemléled. Berkowitz hatszoros életfogytiglant kapott, Alex Websterék most huszonöt évnél tartanak, a...

Tegye fel a kezét, aki valaha is gondolta volna, hogy az AC/DC-ből éppen az egyik szürke eminenciás, a sokak által sokszor lesajnált dobos fog először szólólemezzel jelentkezni. És még ő is megvárta vele a hatvanadik életévének beköszöntét. Senki? Hát igen, én sem igazán hittem volna ilyesmit. Pláne, hogy az eredetileg a jól csengő és könnyen megje...

Hihetetlen, hogy szalad az idő! Világosan emlékszem rá, amikor 2002-ben először hallottam az örebroi Wolf második lemezét, a Black Wingset. Akkoriban még nem volt tele minden retro metal csapatokkal – a svéd srácok az elsők között kezdték el a '80-as évek heavy metaljának felpumpált változatát nyomatni –, muzsikájuk így hihetetlenül frissnek, de mé...