Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Arch Enemy: War Eternal

0329archProfi dögunalom – írta egy kommentelőnk, amikor az Arch Enemy közzétette az első dalt az új lemezről. Nem nagyon tudtam vitatkozni vele, de azért úgy gondoltam, adok egy esélyt a teljes albumnak is, hátha meggyőznek az ellenkezőjéről, főleg, ha már úgy alakult, hogy hosszú évek egy helyben topogása után lecserélték Angela Gossow-t Alissa White-Gluzra. Erre a váltásra senki sem számított előzetesen, de én a magam részéről örültem a dolognak, és reménykedtem: talán az előzetesen kicsúsztatott, végtelenül tipikus megközelítésű számokkal csak a fanokat akarják megnyugtatni, de a nagy egészet tekintve végre ismét leszállítanak valami olyasmit, amiért igazán lelkesedni tudok majd. Aztán végül sajnos nem így lett, a banda megint a papírformát hozza, csak éppen egy másik hanggal.

megjelenés:
2014
kiadó:
Century Media
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 66 Szavazat )

Ha most azt kérdeznéd, mi bajom volt az utolsó Arch Enemykkel, igazából semmi értelmes indokot nem fogok tudni mondani neked azt leszámítva, hogy a csapat beállt rutinszerű, gépies működésre. Mike Amott zseniális gitáros és kiváló dalszerző, viszont ahogy Angela megmelegedett a bandában, beálltak egy szintre, és egyetlen centit sem akaródzott ide vagy oda mozdulniuk. Ami önmagában nem feltétlenül baj, viszont emellett azt az átütő erőt sem éreztem az újabb albumokban, ami annak idején akkora kedvenccé tette nálam a Stigmatát vagy főleg a Burning Bridgest. Élőben szintén hagyott maga után némi kívánnivalót a teljesítmény, Angela ugyanis egyszerűen nem bírta torokkal egy bizonyos időkereten felül. Ezt lehet szépíteni, de nem nagyon érdemes, és ha máshol nem is, e téren bizony elég egyértelmű szintugrást lehet elérni egy jobb fronténekessel, legyen az akár csaj, akár férfi. Ahogy hallom, a kékhajú kanadai boszorkány koncerten minden szempontból jobb elődjénél, lemezen viszont Mike sajnos most sem ragadta meg az alkalmat, hogy frissítsen egy kicsit a recepten. Pedig megfelelőbb időpontot nem is találhatott volna a mostaninál, hiszen az új énekesnő mellett új gitáros is debütál most a bandában Nick Cordle személyében...

Ennek megfelelően a War Eternal egy újabb tipikus Arch Enemy-mű a sorban – nagyjából pont ugyanolyan, mint bármelyik albumuk a Wages Of Sin óta. Ami abból a szempontból jó, hogy a recept adott, és Amott bizonyára csuklóból, bekötött szemmel és bedugott füllel is képes lenne összerakni egy nagyjából 50 perces, egyszerre-zúzós-de-dallamos-és-gitárszólógazdag albumot valahol a heavy metal és a death metal határmezsgyéjén, és a végeredményt akkor is simán meg lehetne hallgatni. Alissa semmiféle lényeges változást nem hozott az egyenletbe: hangja kissé magasabb, hisztérikusabb, mint Angeláé, de túl sok érdemi beleszólása nyilván neki sem lehetett a hogyanokba, és tiszta dallamokat sem énekeltetnek vele, pedig tudjuk róla, hogy ilyenekre is képes. Még akár azt is megkockáztatom, hogy aki nem tud a cseréről, és nem olyan figyelmes, annak adott esetben talán fel sem tűnik a változás. Nézőpont kérdése, hogy gond-e ez: én már csak azért sem akarok beállni a „vissza Johann Liivát!" táborba, mert Alissa korrekt teljesítményt nyújt, és egyáltalán nem ő tehet róla, hogy az album pár momentumot leszámítva épp olyan izgalommentes, mint elődei.

Mint a fentiekből is sejtheted, a War Eternal kapcsán épp olyan nehéz pontosan meghatározni, miért nem vagyok lelkesebb, mint az utóbbi néhány alkalommal. Mi baja van ennek az idiótának? – kérdezheti bárki, hiszen az album nagyon szépen szól, a gitármunka szokás szerint fület gyönyörködtető, és a tábor nyilván nagy örömmel fogadja majd az olyan dalokat, mint a Never Forgive, Never Forget, az óriási szólóval ellátott címadó, a klasszikus hard rock témákat is felvillantó You Will Know My Name, netán a zúzós Down To Nothing. És valahogy mégsem érzek igazi lelkesedést, amikor hallgatom őket. Az elsődleges ok talán az, hogy meggyőződésem: Amottban ma is sokkal több van annál, minthogy nyilvánvaló módon patikamérlegen az európai metalpiacra belőtt, a saját játékterét direkt módon behatároló muzsikát nyomasson. Ahogy másik csapatával, a Spiritual Beggarsszel is sikerült több ízben megújulnia, méghozzá a gyökerek maximális tiszteletben tartása mellett, úgy szilárdan hiszem, hogy az Arch Enemyvel is képes lenne kicsit megkavarni a kását, és izgalmasabb, a szó eredeti értelmében véve progresszívebb muzsikát letenni az asztalra. Mégsem teszi. Ehelyett megint maradt a fent említett panelesség. Pedig nem várnék óriási változásokat: érdemes például meghallgatni a különbséget egy másik svéd dallamos death metal csapat, az Amon Amarth utolsó két albuma között. Látszólag ott is ugyanaz megy állandóan, a Deceiver Of The Gods mégis tökéletesen reprezentálta, hogy a saját stílusjegyek megőrzése mellett is lehet frissíteni a muzsikán, még viszonylag szűk keretek között is. Az Arch Enemynek sajnos nem sikerült hasonló bravúrt végrehajtania, pedig reménykedtem benne.

Vagyis itt egy régi ismerős megújult felállásban, hajszálpontosan azzal a zenével, amivel megismertük és megszerettük őket. Zeneileg nem lehet belekötni a War Eternalba, aki mást állít, az hazudik. De az is, aki szerint ezt az albumot évek múlva klasszikusként emlegetjük majd. Korrekt, de izgalommentes – ezt másképp valóban mondhatom úgy is, hogy profi dögunalom. És mivel most éppen egy keresztútnál sikerült leszállítaniuk megint ugyanazt, valahogy a pontszámomban is jeleznem kell, hogy többet vártam tőlük.

Az Arch Enemy július 9-én Pécsen, a Rockmaratonon koncertezik.

 

Hozzászólások 

 
#10 DRAZSEN 2016-07-24 22:09
Reload

Koncerten leszakították az arcomat.
Pihentetés után az album is beütött
Idézet
 
 
+2 #9 redriot77 2014-07-16 21:45
Én csak a klipnótákat hallgattam végig, de bennem is rutinmunka benyomását keltette az új AE anyag.

Egyesek az AE-t hívják extrém metalnak. De mégis hogy lehet extrém egy olyan banda ami már lassan 15 éve gyártja azonos panelekből a lemezeit?
A hagyományos rockzenét játszó Spiritual Beggars eközben sokkal frissebb, kreatívabb zenéket gyárt. Lehet hogy az SB világa közelebb áll Ammott mester szívéhez?
Idézet
 
 
+9 #8 Khold 2014-07-09 13:11
Azért a csajról felrakhattatok volna néhány csupaszképet ^^
Idézet
 
 
+2 #7 DRAZSEN 2014-07-08 13:09
Kedvenc bandáim egyike,sajnos hatalmas csalódást okoztak!
Az énekesnő csere nem zavar,egyszerűe n megy el mellettem az album,nem fog meg,nem ad késztetést arra,hogy egy egy számot betétet vissza kellene ugratnom.Nagyon jó a kritikában az a mondat,hogy :"Profi dögunalom"
Idézet
 
 
+3 #6 bélféregtámadás 2014-07-08 08:09
Az első nóta ahogy berobbant nagyon elégedett voltam, jó durva death/thrash,még el is hiszem a csajnak hogy szétkapná azt aki ennyire felhúzta, de a lemez többi része sajnos nem ilyen dühös.
Idézet
 
 
+3 #5 björn 2014-07-07 19:21
Abszolút nem a nő miatt jobb. Egyszerűen jobbak a dalok, jobbak a szólók, feelingesebb az egész. Az ének csak picit jobb, mert természetesebb nincsen szarrá effektezve, nincs ide-oda pitch shiftelve alá/mellé ugyanaz a hang. A lemez hangzása szerintem viszont elég szar. Andy Sneap és ennyi. Semmi extra. Az teszi unalmassá az összhatást,és amiatt dobják félre sokan, hogy "á ez is ugyanolyan mint eddig". Pedig ezen igenis jobbak, érdekesebbek a dalok.
A Decibel magazinnak felvettek két crust feldolgozást a próbatermükben, picit rendbe téve. Szerintem hangzás tekintetében az lenne a megfelelő irány. Más kérdés hogy már jártak ott az első lemez idején...
Idézet
 
 
+8 #4 robidog 2014-07-07 15:07
Ez egy igazi sablon gyűjtemény, pontosan ugyan úgy mint eddig bármi tőlük!

Ha nem dekoratív hölgyeket választanának frontasszonynak akkor a kutya sem lenne rájuk kíváncsi.
Igen tudom hogy eredetileg pasival indultak.
Idézet
 
 
+2 #3 björn 2014-07-07 14:38
Szerintem meg jobb a lemez mint a Wages Of Sin óta bármelyik...
Idézet
 
 
+5 #2 Draveczki-Ury Ádám 2014-07-07 13:59
Idézet - Wendiii:
Hát ennek minden szavával egyet kell, hogy értsek. Sajnos.

Off
Ádám, jól látom, hogy szépen lassan elérkezünk az Epica recenzióhoz is? :)
On

Jól. :)
Idézet
 
 
+7 #1 Wendiii 2014-07-07 13:49
Hát ennek minden szavával egyet kell, hogy értsek. Sajnos.

Off
Ádám, jól látom, hogy szépen lassan elérkezünk az Epica recenzióhoz is? :)
On
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.