A High On Fire a folyamatos minőséget tekintve talán az egyik legmegbízhatóbb monstrum a metal univerzumában. Keverd össze a Motörhead zabolátlanságát a Black Sabbath sötét hangulatával, tégy hozzá csipetnyi ős-black metalt (Venom, Celtic Frost), és az egészet öntsd nyakon a klasszikus thrash/hardcore csapatok intenzitásával – Matt Pike zenekara annyira egyedi, hogy közel s távol még csak hasonló zenét sem játszik senki. Persze bizonyos elemek visszaköszönhetnek itt-ott, de ebben a komplex formában biztosan nem. Nekem például zenei értelemben kicsit mindig sántított a gyakran emlegetett Mastodon-párhuzam, talán csak az atlantai csodacsapat egészen korai dolgai kapcsán merném kimondani a rokonságot. A nyilvánvaló múltbeli kapcsolódások (a korai közös turnék – lásd a 2003-as, híres-neves gödöllői Mastodon / High On Fire-koncert itthon már-már legendás emlékezetét! –, illetve a megmaradt jó emberi kapcsolatok) mellett vagy annak ellenére a két zenekar két világ. Ugyanakkor hatásukat tekintve nagy valószínűséggel külön-külön is az ezredforduló utáni másfél-két évtized meghatározó szereplői között szerepelnek majd a korszak underground történéseit leltározó összefoglaló művekben. A hazai színtéren is sokan tekintenek istenként a hármasra, amire minden okuk megvan.
