Shock!

A kultikus, így nagyrészt underground státuszú amerikai power metal bandák nagy rajongójaként és lelkes kutatójaként idei ásatásaim során az Omen zenekarra is ráleltem: Battle Cry című debütáló munkájuk kimondottan megnyerte a tetszésemet, így amint hírét vettem a szóban forgó, példaértékű gondossággal összerakott kiadványnak (2 CD+DVD!!!), rögtön tudtam, hogy amint kapható lesz, megveszem.

Amit vártam, meg is kaptam: ez a cucc tartalmazza mindazt, a mitől a 80-as évekbeli amerikai, riffelős power metal annyira jó volt, és amiért a korszak terméséből merítő, sőt, táplálkozó mai bandák annyira gyilkosak tudnak lenni.

Ha elolvassuk Kenny Powell gitáros-zenekarvezető gondolatait az újrakiadás kapcsán, megismerhetjük az Omen történetének legfontosabb állomásait. Ezeket itt nem kívánjuk felsorolni, legyen elég annyi, hogy Kenny egy bizonyos Savage Grace-ből vált ki (na, még egy felkutatni való US power banda!) és hozta létre saját csapatát, mellyel a Metal Massacre válogatáslemez 5. részén debütált. A már említett Battle Cry albummal pedig elindult egy underground sikertörténet: ez az anyag képezi a kiadvány első részét, két bónuszdallal megspékelve. Mint fentebb is említettem, a Battle Cry kiváló munka, tele remekbe szabott nótákkal, klasszikus riffekkel és szólókkal, hősies énektémákkal. Apropó, ének: J.D. Kimball nem a Halford/Dickinson/Tate iskola képviselője volt, hangja mélyebb, nyersebb, karcosabb, de teljesen egyéni, ez a szigorúbb megközelítésű, ámde dallamos vokalizálás pedig tökéletesen illett ehhez a jóféle old school muzsikához. A Death Rider, az In The Arena és a címadó szám metal himnuszok a javából, de ökölrázás és léggitározás/légdobolás nélkül (kinek melyik tetszik) nem lehet ezt a zenét hallgatni. A borító pedig a Fates Warning Night on Bröckenjével vetekszik csúnyaságban, hosszabb, elmélyült elemzés kötelező! KULT!

A Warning Of Danger című kettes Omen album még érettebb, még kiforrottabb tartalommal késztet intenzív headbangelésre minden igaz metalost; az ezen albumhoz hozzácsapott, és a két nagylemezhez képest némi átfedést is tartalmazó Nightmares EP címadó számától és a Shock Treatment című power/thrash bombától viszont komolyan kikészültem: már ezért a két vadállat nótáért érdemes megismerkedni az együttes munkásságával! KULT!!
Az audio CD-k mellé, ahogy azt fentebb már zárójelben is megjegyeztem, egy DVD-t is kapunk ráadásként a csomagban: na, ez aztán tényleg kult a javából (annyira true underground, hogy se menü, se semmi, betesszük a lejátszóba, és már indul is): egy háromnegyed órás, kalóz-jellegű, de bőven élvezhető koncertfelvétel 1984-ből!!! A csapat a Slayer előtt lépett fel a Country Clubban és bár meg kell küzdeniük egy kis "Slayer, Slayer" kórussal, nagyon intenzív, erőtől duzzadó koncertet adnak. Bár, ha engem kérdeztek, Arayáék sem lehettek sokkal jobbak, főleg, hogy akkoriban még csak a - későbbi lemezekhez képest kissé harmatos - Show No Mercy dalai lehettek repertoáron... Szóval, egy szó mint száz, hiába lehetett a klubban még a forró Los Angeles-i éjszakához képest is baromi meleg, az omenesek talpig páncélban nyomják a Puma-alávalót, ráadásul egy igazi ritkasággal is megismerkedhetünk, ez pedig nem más, mint a Road Warrior című szám, amely még Kenny Powell tudomása szerint is itt jelent meg hivatalosan először. Szóval, óriási élmény ez a videofelvétel, azon meg nagyon sokat röhögtem, amikor az egyik szám bevezető gitárnyűvését Kenny egy "fuck off" beintés kedvéért egy pillanatra félbeszakítja. Ha-ha, biztos egy különösen kedves Slayer-rajongónak szól a gesztus... METAAAL!!!

Amennyire tudom, mindezek után az Omen még jó darabig létezett és többek között a Never, Neverland lemezt felejthetetlenné tévő Coburn Pharr is innen érkezett az Annihilator soraiba. Sajnos, az eredeti énekes J.D.-ről nemrég szomorú hírek érkeztek: a srác idén októberben feladta hároméves küzdelmét a rákkal, tehát az ő hangját sajnos már soha nem hallhatjuk többé, csak ezeken az immár örökkévalóságnak is szóló felvételeken, amelyek méltó emléket állítanak neki. Nyugodjék békében...

Az Omen pedig, Kenny vezetésével (és most már minden bizonnyal J.D. égi jóváhagyását sem nélkülözve) 2003 végén újra aktív. A zenekar hatását egyébként mi sem támasztja jobban alá, minthogy jelenlegi énekesük és mostani menedzserük is a régi idők rajongói közül került ki... Mindenesetre abban biztos vagyok (persze azon kívül, hogy már holnap beszerzem a friss albumukat), hogy a jövő évi Bang Your Head! fesztiválon számomra az Omen várhatóan kora délutáni, 40 perces műsora lesz az egyik legnagyobb esemény...