Shock!

Trendek jönnek, bandák mennek, nő és fogy a Hold, a Rage azonban változatlan. Peavy és cimborái eszement kitartással nyomatják azt, amihez a legjobban értenek. A Soundchaser borítójáról leüvöltő rémkoponyák óva intő célzatúak: aki ezt a korongot a lejátszójába illeszti, az készüljön fel egy felettébb dühös Rage-re!

Mivel ez egy konceptalbum, a nótákat összeköti egy hagymázas, fantasztikus történet a réges-régen planétánkon landoló idegen lényekről, de ezt mindenki olvasgassa végig a maga örömére.

Tagadhatatlan tény: az albumon akkora slágerek találhatók, hogy a fal adja a másikat. Ezek egyike tüstént az intro után ránkvetődő, ordas War of Worlds. Első hallatra tuti befutó! Nem marad le mögötte a Great Old Ones sem, hát még a címadó Soundchaser! Igazi nehézsúlyú bombázó az amúgy sem könnyed mezőnyben. A Defenders of the Ancient Life, valamint a Secrets in a Weird World úgy száguld át rajtunk, akár két föld-levegő rakéta. Ez utóbbi egy komplexebb felépítésű és hangszerelésű, billentyűkkel operáló darab, a banda progresszívebb oldalát villantja meg. A tonnás súllyal áradó, eleinte kissé vízfejűnek tűnő Flesh and Blood igazából csak a refrénre indul be, de a nyakában lihegő Human Metal aztán egy csapásra helyrevágja a dolgokat. Az albumot a két részből álló Falling from Grace zárja. Lírai, akusztikus mélázás, szimfonikus aláfestéssel - no, nem sokáig. Még mielőtt végképp szmötyivé olvadnánk, a srácok magukhoz térnek röpke szenderükből és ismét zajongani kezdenek. A Wake the Nightmares ezzel együtt az egyik legdallamosabb nóta az albumon. Egybefolyik a vele szervesen összetartozó második résszel, melyben szintén tanúi lehetünk szelíd fuvallatoknak csakúgy, mint fogcsattogtató vérebként támadó szigornak.

Angyalarcú Mike Terrana barátunk mindeközben ficnikre és cafatokra püföli a bőröket, táváris Smolski ujjai nyomán a gityók vadkanként röfögnek, dörögnek, vijjognak végig az album egészén. A hangzás bombasztikus, erőtől duzzadó - szóval az a tökös fajta.

Csípem, mikor a Rage így be van gorombulva.