Bizony, ez egy olyan rút világ, ahol minden ficakban kémek és ügynökök settengnek, s nem csupán a falaknak van fülük, hanem még a falevelek is orvul leskelődnek a mit sem sejtő emberek után. Alighanem minden bennfentes tudja, hogy a Leaves' Eyes legfőbb ismérve Liv Kristine személye, illetve hangja. E hölgyet sokan kedvelik - én sajna nem tartozom az élrajongói közé.
A Vinland Saga lírai, szimfonikus tétel, amely sejtelmes, drámai hangulatban indítja a lemezt. A Farewell Proud Men aztán utat enged a nagyívű és súlyos, gótikus dallamok áramlásának. Az Elegy kifejezetten jól eltalált, klipre termett nóta. A már-már operás hangulatú, ugyanakkor szigorú és komoran örvénylő Solemn Sea változatos, sokszínű és igen szépre sikeredett szerzemény, amely még hörögni sem átall.
Ábrándozó, elvarázsolt hangulatú, kora őszi sétát tehetünk gondolatban a szelíd, jobbára akusztikus Leaves' Eyes-t hallgatván. Rozsdavörös, aranybarna avarban gázolunk, miközben a lemenő nap vérnarancs derengése lassacskán tűnik el a látóhatár alatt... Visszaszigorodik és a Solemn Sea-ben már hallott, duett-szerű megoldással vonul át rajtunk a The Thorn. Méltóságteljes, elegáns és ismételten csodaszép a Misseri (Turn Green Meadows into Grey). Éteri, légies élményt nyújt az Amhrán hallgatása - mely nem más, mint A Szelek Éneke. Ismét felüti fejét a drámai, sötétebb tónus, míg a szimfonikus hangszerelésű New Found Land történetét hallgatjuk. A romantikus vonalat erősítendő, felcsendülnek a Mourning Tree pehelykönnyed hangjai. A Twilight Sun kapcsán ugyanaz jut eszembe, mint a Solemn Sea hallgatása alatt: kissé Nightwish hangulatúak ezek az operásra vett dalok... Az Ankomst melankolikus-tűnődőn zárja a dalok sorát.
A Vinland Saga változatos, cseppet sem unalmas album. Helyenként erőteljes, monumentális, másutt őzszelíd és kecses - de minden percében tündöklően szép.
