Shock!

október 15.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Ocean, Watch My Dying, Solar Scream - Budapest, 2008. május 11.

A nemrégiben lebontott Kultiplex helyén tátongó űrt a leleményes koncertszervezők lázasan igyekeznek betölteni, minek következtében mostanában új helyek is megnyitják kapuikat a toporgó rockersereg előtt. Ezúttal a korábban folkos, népzenés stb. koncerteknek otthont adó Fonó került sorra, és meg kell, mondjam, igazán jól vizsgázott a klub.

időpont:
2008. május 11.
helyszín:
Budapest, Fonó
Neked hogy tetszett?
( 1 Szavazat )

Kisebb csúszást követően a mohácsi Solar Scream kezdte a műsort, akikre már csak Kántor Tomi Shock!-os múltja miatt is kíváncsi voltam, no meg az sem elhanyagolható, hogy az itt-ott elcsípett nótáik rendre be is jöttek. A meglehetősen nehezen kategorizálható, elszállós, melankolikus, progos, grunge-os, metalos muzsika nagyon rendben van, a dalok karakteresek, egyéniek, kerek egészet alkotnak, és Harich Gábor hangja is totál okés. A magasabb témák mondjuk néhol meglehetősen nehézkesen akartak kicsusszanni a torokból, de komoly probléma nincs, lesz ez még jobb is. Szenved viszont a banda az egyik tipikus magyar népbetegségben, nevezetesen abban, hogy a kiállásuk egy nagy nulla. Eleve nem lép fel az ember baseballsapkában, de az sem hátrány, ha nem négy, találomra a Schönherzben összefogdosott műegyetemistát láthatunk a színpadon. A zenével semmi gond, a körítésen – megjelenés, színpadi mozgás, konferanszok – viszont még bőven van mit csiszolni.

Szégyellem bár, de be kell vallanom, gyűjteményemben egy fikarcnyi Watch My Dying lemez sem sorjázik, sőt, koncerten is csak egyetlen egyszer – a Mesüge előtt – láttam őket eddig. Szerencsére minderről Kovács Attila mit sem tudott a buli előtt, így nem kellett megszégyenült divatemberként elhagynom a termet. Az pedig totál leesett ezen a bulin, hogy az őket övező hype kivételesen teljesen megérdemelt. Ritkán írok le ilyesmit, de a WMD minőségben simán a nemzetközi élvonalhoz tartozik. Az egy dolog, hogy mocskos jól játszanak; annak ellenére, hogy agyon vannak tördelve a dalaik, totál egyben van a produkció, sőt, elnézve Garcia Dávidot kissé érthetetlen, hogy lehet ezeket a témákat ilyen könnyedén játszani, de vizuálisan és színpadi munka tekintetében is abszolút top a csapat. Mindehhez még a hangzás is olyan volt, mint a cserzett rinocéroszbőr – megjegyzem, a Solar Scream is remekül szólt –, egyszóval ebbe a koncertbe tényleg nem lehetett belekötni, még úgy sem, hogy egyáltalán nem vagyok egy elvetemült death/grind/vérhalál rajongó, ellenben megjelenésemre ezentúl rendszeresen számíthat a T. Zenekar.

Draveczki kolléga roppant találóan úgy jellemezte az utolsó The Ocean lemezt, mint a Meshuggah és a Mastodon találkozását, mínusz zsenialitás. Ezen megállapítással totálisan egyet is tudtam érteni, épp csak ott a Precambrian második, lájtosabb, s egyben sokkal érdekesebb része is. Annak ellenére, hogy a lemez elején hallható, szélsőségesebb dalok is bejöttek, a Fonóba való lejövetelem oka egyértelműen az olyan elszállósabb, nyugisabb – extra hangszereket is felvonultató – dalokban keresendő, mint például az Ectasian vagy a Stenian.
Ami mondjuk furcsa volt a zenekari promóképeket látva, hogy vajon miért szükségeltetik ennyi ember ehhez a zenéhez?! Választ természetesen erre a kérdésre most nem kaptunk, öten léptek fel ugyanis a csapatból, a billentyűk, zajok, vonósok gépről mentek. A műsor egyébként meglehetősen zúzós volt, egyértelműen a súlyosabb dalok voltak előtérben, csak néhány csendesebb pillanat fért bele a programba.

A hangosítással náluk sem volt probléma, viszont meg kellett állapítanom, hogy német barátaink allergiásak lehetnek a fényre, nemegyszer előfordult ugyanis, hogy vaksötétben zenéltek – ami egyfelől elismerésre méltó, másrészt viszont roppant zavaró volt. Nem kápráztattak el minket fényorgiával, a műsor döntő többségében a színpad két oldalán – hol vörösen, hol kéken vagy épp zölden – villódzó ledsorok jelentették az összes megvilágítást, illetve a kontroll elől némi fehér fényt is szórtak a színpadra. Értem én, hogy a koncepcióhoz nem passzolt volna a Megyeri úti stadion lámpaparkja, de akkor is…

Ez volt viszont az összes bajom a koncerttel, ugyanis a The Ocean egész egyszerűen disznó volt! Énekesük, Matthias telve energiával, üvöltött, ahogy a torkán kifért, és a dallamos dolgoknál is csak pici bizonytalankodást lehetett érezni. Sajnos a korábbi lemezeikhez nem volt szerencsém eddig, de a ráadásban eljátszott, soha véget nem érő, tizenöt perces nóta alapján érdemes lesz begyűjteni a korábbi dolgaikat is.

Úgy mentem le erre a koncertre, hogy jobb dolgom amúgy sem volt aznap, végül is miért ne, erre láttam egy jó és két kiemelkedő bandát, utóbbiak ráadásul le is szaggatták az arcomat. Kell ennél több?!

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.