Shock!

szeptember 21.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nine Inch Nails - Budapest, 2009. július 24.

Búcsúturné – legalábbis ebben a felállásban jó ideig nem fogjuk látni a zenekart, Trent Reznor határozatlan időre pihenőre küldi a társait és magát is. Nyilván lehetne erről vitatkozni, hogy jó ötlet-e jegelni a koncertezést, mikor láthatóan kirobbanó formában vannak mindannyian.
időpont:
2009. július 24.
helyszín:
Budapest, Syma Csarnok
Neked hogy tetszett?
( 7 Szavazat )

Pihenőre azonban mindenkinek szüksége van, főleg ha azt nézzük, hogy az utolsó két NIN lemez azért messze nem annyira izgalmas, mint a korábbiak. Mindamellett egyértelmű volt, hogy a koncertet meg kell nézni, főleg, hogy a Szigetes eseményt épphogy csak érintőlegesen láttam (de legalább a Closert akkor igen, vélhetően utoljára).

Felvezetésként vagy bemelegítésként - bár inkább az elriasztásként lenne a legmegfelelőbb jelző – Alec Empire performance-át tekinthették meg az érdeklődők. Nine Inch NailsPár másodperc után úgy döntöttem, hogy idegborzolásból több, mint elég volt aznapra, bőven elég volt utána a folyosóról végigszenvedni Alec végeláthatatlan kluttyogását. Rendben, hogy a NIN alapvetően indusztrial is, de azért ebben a műfajban is találni hallgathatóbb előadókat. Mindegy is, felejtsük, úgyis a NIN-re volt kíváncsi mindenki érthető módon.

Elképesztő, hogy már bő húsz éve ontja ránk Trent Reznor válogatott kínjait (talán ezért is nyugdíjazza saját magát; végre jól érzi magát és rettentő hülyén venné ki magát, ha hirtelen a lelke habos virágszirmait osztaná meg a közönséggel),Nine Inch Nails így értelemszerűen nem csak és kizárólag a „nagy slágerekből” kaptunk aznap, hanem egy korrekt válogatást hallgathattunk meg az elmúlt két évtized dalaiból. Azon már lehetne vitatkozni, hogy kinek mennyire jött be ez a setlist, én is szívesen hallgattam volna azokat a dalokat, amelyeket egészen egyszerűen jobban szeretek, túlságosan nagy hiányérzetem a végén mégsem maradt.

Koncertkezdés előtt telenyomták a színpadot/nézőteret füsttel, ezzel elrejtve a nézőtér foghíjait (rengetegen jöttek külföldről egyébként, de még ez sem volt elég egy teltebb házhoz), majd Trent ráborult a mikrofonra, bepucsított és/vagy gitározott, énekelt, üvöltött, nyökdösött, vetődött, klimpírozott, izzadt. Szerettük, szeretett minket, ezt néhányszor hangoztatta is, amit el is hittünk neki, hiszen nem szokott ő csak úgy összevissza dumálni. Trent hajdani slank, szépfiús imidzse a múlté, mára egy kigyúrt, középkorú, álruhás joviális külsejű könyvelő szerepét csúsztatta magára, aki ha színpadot lát, megőrül és öt perc alatt tíz liter vizet párologtat el a bőrén keresztül. Nem volt teltház ugye, ennek ellenére a hangulat csillagos ötöst érdemel, a nézők együtt lélegeztek a zenével, energiák jöttek-mentek már megint - és ez pont így van jól.

Setlist:

Pinion
Wish
Last
Discipline
March of the Pigs
Piggy
Reptile
Burn
Gave Up
La Mer
Something I Can Never Have
Non-Entity
Gone, Still
The Downward Spiral
Mr. Self Destruct
1,000,000
Echoplex
Survivalism
The Good Soldier
Dead Souls (Joy Division cover)
----
The Hand That Feeds
Head Like A Hole
Hurt

A külsejét kaméleonként változtató Robin Finck (aki egyébként Axl Rose bérzenésze is) metalkodott jobboldalt, és máris érthető(bb), miért szól ez a zene annyiféle réteghez, a klasszik gót pároktól kezdve a Nevermore pólós (nem én voltam, de láttam) metaloson keresztül a meghatározhatatlan identitású progmatekosig mindenki képviseltette magát. A dobok mögött megszállottként pörgő és kifogástalanul játszó Ilan Rubin is rendkívül jóleső látvány volt a szemnek – már amíg ki nem égette a retinánkat a tonnányi, pontosan szemből érkező fehér vakító fény, éljen.

Középtájt kaptunk néhány lírait, a La Mert pontosan a fotósblokk harmadikjaként (mindig imádtam vaksötétben toporogni a fotósárokban…), kicsit le is ült a hangulat, de kellett ez a pihenő, mert utána nem sokkal jött még a Mr. Self Destruct, majd a 1,000,000, és itt ismét meg kellett őrülni picit. A végefelé Trent elnézést kért Bush miatt, blabla (nem tudom, azért a bushozás már lassan kezd idejétmúlt lenni, de neki még megbocsátjuk), majd nem is lehetett volna tökéletesebben zárni a koncertet (noha ez borítékolható volt persze), mint a Hurttel, a mikrofonállványba görcsösen kapaszkodva, egy szál fénnyel megvilágítva.

Alkotói válság, pihenő, akármi ide vagy oda, azért nem örülnék, ha ezek a dalok élőben végleg a múlt ködébe vesznének. Profi koncert, profiktól, de érzelmektől sem mentesen – ha búcsúzni kell, akkor valahogy így esik az jól, még így Closer nélkül is, köszönjük.

További fotók:
Nine Inch Nails

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.