Shock!

október 19.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Europe: Bag Of Bones

Érdekes ívet írt le újjáalakulása óta minden idők legsikeresebb svéd rockzenekara, a Europe, akik utólag nézve a 2004-es Start From The Darkkal és a 2006-os Secret Societyvel mintha csak kiürítették volna a rendszerükből azt, ami a '90-es években – nemlétezés okán – nem jöhetett elő belőlük... Ahogy akkor is írtam, Europe albumokként annyira nem tudtam lelkesedni ezekért a produkciókért, bár a zene mindkettőn jó volt, a csapat pedig zseniális formát mutatott élőben. Így aztán roppant módon örültem, amikor a legutóbbi Last Look At Edenen Joey Tempesték végre nyugdíjazták a poszt-grunge-os melankóliát, és olyan dalokat vezettek elő, amelyeknek jóval több közük van a klasszikus Europe hangzáshoz, mint az előző két anyagnak. A frissen kiadott Bag Of Bones pedig a 2009-ben megkezdett utat követi, és egy hangyányival talán még meggyőzőbbre sikeredett, mint elődje.

megjelenés:
2012
kiadó:
earMusic / Edel
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Azt kérdezed, miért beszélek klasszikus Europe hangzásról, amikor ez a két új anyag elég messze áll a zenekart szupersztárrá tevő The Final Countdown albumtól vagy annak szintén milliós eladásokat fialó folytatásától, az Out Of This Worldtől? Nos, két okom is van rá. Egyrészt a Europe karrierje nem a sikerlemezekkel kezdődött, hanem két jóval keményebb kötésű, ízig-vérig a '70-es évek hard rock zenéiben gyökerező albummal. Tudom, sokan sem annak idején, sem később nem vették a fáradtságot ahhoz, hogy megismerkedjenek az 1983-as debüttel és az 1984-es Wings Of Tomorrow-val, de attól bizony ezek a kiváló lemezek még léteznek... A másik, hogy a Europe multiplatina albumainak jellegét alapvetően határozta meg a megszólalás, márpedig ezért mindkét esetben közismert hangzás-habosító producerek feleltek: 1986-ban Kevin Elson, 1988-ban pedig Ron Nevison. Nem csoda, hogy például a Rock The Night Jon Lord-ihlette hammondos szólamai az albumon alig észlelhetőek a lájtosra vett keverés miatt... Mindezek fényében az sem meglepő, hogy a közismert Deep Purple, Thin Lizzy, UFO fanatikus gitáros, John Norum éppen emiatt, a sikerek csúcsán hagyta ott a bandát, és a mai napig szenvedélyesen ostorozza a pop metal érát. A lényeg, hogy aki valaha is látta élőben a Europe-ot, tisztában van vele: a régi nóták is sokkal fajsúlyosabb arcukat mutatják a koncerteken, mint lemezen. Kár, hogy mire a csapat a nagy diadalkorszak után, az 1991-es Prisoners In Paradise albumon és annak itt-ott elejtett járulékos dalaiban zeneileg elkezdett visszatalálni korai önmagához, már senkit sem érdekeltek igazán, ami aztán végül a feloszlásukhoz vezetett.

Amennyiben nem kedvelted a Last Look At Edent, a Bag Of Bones dalaival már próbálkoznod sem érdemes, a zenekar ugyanis itt is ugyanazt a '70-es években gyökerező klasszikus hard rock muzsikát vezeti elő, mint legutóbb, ráadásul megint kimondottan súlyos formában. A nyitó Riches To Rags konkrétan olyan erővel röffen az emberre, mintha csak a késői Spiritual Beggars nyomatná a vastag Deep Purple-mázba mártogatott riffet, és a nyers megközelítés a többi dalra is jellemző. A Firebox, a Demonhead vagy a Mercy You Mercy Me is a lendületes, húzós vonalat képviselik (utóbbi mintha csak a Prisoners lemez Seventh Signjának modern kori utódja lenne), de súly tekintetében azért egyértelműen a My Woman My Friend viszi a prímet: az itt radírozó ízes, doomos gitártémát akár az év második felében esedékes új Black Sabbath albumon is simán el tudnám képzelni. A zene alaptónusa ugyanakkor valamivel mintha felszabadultabb, pozitívabb kicsengésű lenne, mint az újjáalakulás óta készített albumokon, még akkor is, ha akadnak kimondottan sötét hangvételű tételek az anyagon. A My Woman My Friend mellett mindenképp ebbe a körbe tartozik a címéhez passzolóan lüktető, de igen fajsúlyos Not Supposed To Sing The Blues, illetve a pofás címadó nóta is. Utóbbiban amúgy Joe Bonamassa is slide gitározik egy kicsit, de hazugság lenne azt állítani, hogy túl sokat tesz hozzá a végeredményhez.

A Europe-ot sokan a mai napig steril, balladás pop metal csapatnak tartják – nos, számukra meglepő lehet, hogy a sok riffes, retrós hard rock téma közé mindössze egyetlen líra fért fel az albumra, és a normál kiadást záró Bring It All Home sem valami csöpögős szerelmi ária, hanem egy finoman hangszerelt, érett darab, teljesen rendben van. Egy másik lazulósabb téma egyébként megbújuk még az anyagon, de a Drink And A Smile sem hagyományos értelemben vett lassú, hanem inkább amolyan akusztikus hangulatnóta, ami szintén hatalmas '70-es évek-feelinget áraszt, csak éppen itt nem a Purple, hanem a Led Zeppelin szelleme kísért. Olyannyira tetszetős, hogy nekem egyenesen ez az egyik kedvencem a Bag Of Bonesról.

Lehet röhögni a Europe régi klipjein, lehet köpködni őket a hajmetalos múlt miatt, de aki így tesz, az egyszerűen nem veszi figyelembe, honnan indult a csapat, és azt sem, hogy a Final Countdown óta több mint huszonöt év telt el. Szerintem az újjáalakulás óta talán Joey Tempesték legerősebb produkciója ez a vaddisznó hangzású új anyag: nincs rajta nagy slágertéma, de egységesen erős, és pár hallgatás után gyakorlatilag mindegyik szerzemény beül róla a fülbe. Meggyőződésem, hogy ha csak a zenére koncentrálnának, egy rakás olyan embernek is bejönne a Bag Of Bones, aki a név miatt nem hajlandó esélyt adni neki.

 

Hozzászólások 

 
+6 #8 GTJV82 2013-11-18 10:22
Furcsa, most úja elővettem és sokkal jobban bejött, mint a megjelenéskor. :)
Korrigálom magam, van ez 8-9 pont is. :)
Idézet
 
 
+4 #7 csekeferi 2012-06-01 11:37
Norum csak két dalban társszerző, szinte az egész lemezt az amúgy is tehetségesebb dalszerző, Joey Tempest jegyzi:) Tény, hogy más jellegűek már ezek a dalok, de
a srácok is rengeteget változhattak már az évek során...

Az viszont igaz, hogy a legutóbbi Winger anyag azért jóval karcosabb volt és dalok szempontjából is szinte felülmúlták önmagukat... pedig ők sem mai gyerekek már:)
Idézet
 
 
#6 GTJV82 2012-06-01 09:29
Igen, de az 1987-ben volt, 1 évvel a Final Countdown után!!!
1 év alatt nem tudta kiheverni.. :)
Azért az Another Destination, Worlds Away, Slipped Into Tomorrow albumok elég messze vannak már attól stílusilag, az Optimus-ról meg lejön, hogy a Dokken-Long Way Home albumra készültek, nem véletlenül, nézzünk csak utána az évszámoknak..
Idézet
 
 
+3 #5 Draveczki-Ury Ádám 2012-06-01 09:24
Norum amúgy dumálhat, de attól még a Total Control ANNYIRA nem állt messze a pop metalos Europe-tól, mint amennyire fikázza azt a vonalat.
Idézet
 
 
-3 #4 GTJV82 2012-06-01 09:21
Hát nem tudom, nekem ugyanolyan erőltetett az a bluesos/'70es éveket idéző zene, mint az elmúlt 3 albumon. Az első 2 lemezen '83-'84 között ez még simán vállalható volt, de mai fejjel olyan, mintha le akarnák tagadni a korábbi sikereiket. Legalábbis Norum mindenképpen.
Aki ismeri Norum szóló lemezeit, az tudja, hogy ott is ez a zenei közeg az irányadó, egyértelmű, hogy ő erőlteti ezt a stílust.
Kíváncsi lennék, Kee Marcello-val milyen lemezt készítenének, gyanítom ennél sokkal "Europeosabbat".
Egyébként meg van példa arra bőven, hogy hogyan lehet izzadságmentese n és frissen megidézni a klasszikus korszakokat: Ratt, Dokken, Winger...
Nálam ez ugyanolyan szürke mint az előző 3. :(
6/10
Idézet
 
 
+3 #3 neal and jack and me 2012-06-01 00:33
10/10-es album. nagyon nagy király.
mondjuk nekem az előző három is nagyon bejön, de talán ez a legjobb közülük.
remélem a t. szerkesztők év végi 10-es listájában előkelő helyen fog posztolni.
Idézet
 
 
+4 #2 kamikaze 2012-05-31 11:47
Korrekt ismertetés, melynek összképe alapján egy előítélet nélküli meghallgatást szerintem is megérdemelnek. Mert sokak tévhitével szemben, élőben sosem voltak annyira gyengék, mint ahogy azt általában gondolják róluk. És valóban, ha az újjáalakulás után rögtön ilyen minőségű lemezekkel jönnek elő, és nem a kisérletezőbb hangulatú két albummal, már jóval előrébb tartanának.
Idézet
 
 
+3 #1 semike 2012-05-31 11:33
nah,végre!
valaki megmondja a tutit!!!!
mondjuk szerintem az"eden"jobb lett,de egyet értek.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.