A dallamos black metal másodvonalából kitörni hosszú évek óta képtelen, finn Catamenia – divatos újkori magyar szokás szerint – az unortodox megoldást választotta pozíciójának megerősítésére. A The Rewritten Chapters, a banda tizedik albuma, egy standard válogatás az életműből, mely mégis különlegesre sikeredett. A két évvel ezelőtti Cavalcade lemez után Riku Hopeakoski alapító gitáros körül ugyan sokadszor is lecserélődött a banda, a főnök azonban olyannyira hisz az egy kivétellel teljesen új arcokból álló friss felállásban, hogy e válogatásra újra feljátszatott néhányat az első kilenc album nótái közül. A monstre dalfüzérben 14+1 tétel szerepel, képviselve (nem kronológiai sorrendben) valamennyi kiadványukat az 1998-as Halls Of Frozen North debüttől a már említett, legutóbbi sorlemezig. A zenekar tehát, talán az amorphisi példát is szem előtt tartva, a kockázatosabb úton járva zár most le egy korszakot.
A lemezborítóikon rendszeresen farkasokkal flörtölő finnek nyilvánvalóan nem tehetnek mindenki kedvére ezzel a lépésükkel, önző módon saját maguknak lehet leginkább fontos ez a gyűjteményes anyag. A Catamenia ugyanis leginkább átjáróházként funkcionált az elmúlt években: húsznál is több zenész vallhatta magát zenekari tagnak az elmúlt másfél évtizedben, ilyen körülmények között pedig az aktuális kiadványok minősége is meglehetősen esetleges volt. A zenekar előre deklaráltan tisztelettel bánt saját múltjával, lényegi változtatást nem eszközölt a dalokon, a most befektetett munkának köszönhetően a hangzáskép egységesebbé (és jobbá), és a produkció minősége pedig kiforrottabbá vált. Az ősrajongók meglehetősen nehezen emésztették, ahogy a csapat a heavy metal Dimmu Borgirjából utóbb a black metal Hammerfalljává kívánt átalakulni – számukra megnyugvást hoz ez a válogatás: az utóbbi lemezek heroikus, tiszta énektémáit kiirtva, az eredeti szellemiséget idéző nyers vokálé a főszerep, és hasonló okból az atmoszférateremtő szinti is visszatért a porondra.
Az oului szextett ma is hangos és lendületes, a modorosan morózus teljesítményből bármit kiemelni igencsak nehéz eset. A legkényesebb pontot jelenhetnék éppen az új énekesek, róluk elmondható, hogy az új károgó ugyanolyan semmitmondó, mint elődei voltak, ellenben a Toni Qvick dobos által hozott tiszta énekhang meglepően jó, például az életmű egyik kimagasló pontjának tekinthető The Day When The Sun Faded Away dalban. Új dallal nem szolgál a brigád, extraként, a hagyományok jegyében érkezik egy újabb feldolgozás: ezúttal a Bon Jovi Born To Be My Babyjét zúzzák el. Túllépve azon, hogy ezt az átiratot egy true black hordától vártam évek óta, a lemez végén arról is meggyőz, hogy hétköznapjaim a Catamenia nélkül is lehetnek teljes értékűek. Ünnepnapokra pedig mindig volt náluk jobb.
Az Újraírt Fejezetek tehát a teljes diszkográfiát birtokló rajongói bázisnak is mutatnak érdekességeket, miként az oda belépni kívánóknak is remek lehetőség ez a lemez az ismerkedésre. Ha pedig az irány már adott, lehet éppen ez is a belépő az első ligába.
