Shock!

április 02.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Cult: Choice Of Weapon

Tagadhatatlan tény, hogy a The Cult rajongótábora lojális a zenekarhoz – legyen szó bármelyik korszakukról –, ám ez a hűség nem egyenlő azzal, hogy minden egyes lemezüket üdvrivalgás és tömjénezés fogadná. Hiába tett le az asztalra a Billy Duffy – Ian Astbury duó korszakalkotó albumokat, olykor ők is tudnak tévedni, és az utóbbi évek (ne feledjük: utoljára 2007-ben jelentettek meg egy közepesnek sem mondható anyagot Born Into This címmel) lemezkiadása is a tévedések vígjátéka lett náluk. Ugyan 2009 környékén még bőven azt hangoztatták, hogy nem lesz több új The Cult lemez – legalábbis olyan formában nem, ami eddig normális volt, mert az idők ugye változnak –, ám mivel ők sem a mai kor szülöttei, nyilvánvaló volt, hogy a kizárólag digitális kiadásnak, és az EP-k mondjuk félévenkénti csöpögtetésének egyelőre nem jött (még) el náluk az ideje.

megjelenés:
2012
kiadó:
Cooking Vinyl
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 58 Szavazat )

A zenekart egészen a korai időszaktól (Love és Electric lemezek úgy egyszerre, aztán visszaástam a legelsőig is) kezdve szeretem (nagyon), mondhatni meghatározó volt az ízlésvilágom formálásában. Pontosan ezért így, 2012-ben is bizakodva vártam a rokonszenves borítójú Choice Of Weapont, azonban amikor a basszusgitáros Chris Wyse előzetesen Zeppelin / The Stooges keverékként jellemezte a dalokat, némileg megrettentett. Az indítás még rendben is van: a Honey From A Knife megevett reggelire, és mikor Astbury azt énekli, hogy „my wild indian heart was pounding, I was running so fast", örülni is kezdtem, hogy visszatértek a kedvenc korszakomba. Lendületes, tipikus cultos szám, igaz, Ian hangja már (rég) nem az igazi, és az kénytelen vagyok előre elspoilerezni, hogy a lemez egyetlen ragadós refrénjét is itt hallhatjuk. Érthetetlen is, miért törik meg azon nyomban ezt a lendületet: az Elemental Light lassúsága valahogy nem ide való, és ugyan bírom, ha Astbury két szót ismételget sokáig, de ez a dal merő unalom, és nekem kezd kínossá válni, mennyire nem jön ki az a hang a torkából, amit előre eltervezett.

Persze Billy jókat gitározik most is, ha bírod a stílusát, szeretni fogod (gy.k.: magadra fogod erőltetni ezt a lemezt is), de mégsem ANNYIRA karakteresek már azok a dallamok, szólók. Mintha nem működne a szikra, az igazi mágia a két fő arc között. És ugyan valóban visszakanyarodtak a '70-es évekbe – például a The Wolf is simán beilleszthető abba az ösztönösebbnek mondott korszakba –, csak a The Culttól ez így, ebben a formában langyos. Valahogy mindig ennél a dalnál vesztem el egyébként a fonalat: többször megtörtént, hogy elkezdtem hallgatni a lemezt, itt pedig egész egyszerűen ELFELEJTETTEM, hogy zenét hallgatok (sőt, a Cultot, amit ugye imádok), hogy aztán kábé a hetedik számnál eszméljek újra. Talán ezzel tudom a legmegfelelőbben jellemezni, milyen a Choice Of Weapon: unalmas.

Imádom a The Cult lírákat, olyan lassú dalokat tudtak írni, amitől az ember tetőtől-talpig libabőrös lett, és fájdalmas tekintettel nézett hosszan a messzeségbe – na, most ez itt nincs meg. A negyedik nóta – a címéből ítélve várhatóan örök igazságokat kimondó Life>Death – már megint lírai, ahol Astbury konkrétan kínlódik az énektémával. Sajnos ez a két másodpercnyi klassz pillanatot tartalmazó szám egészen egyszerűen rossz. A For The Animals meg végképp kilóg a lemezről, úgy kezdődik, mint egy Placebo szerzemény, már vártam, hogy Brian Molko vendégénekeljen néhány sort, és ugyan kedvelem a Placebót, ez a szintén néhány pillanatnyi izgalmas egységgel bíró szám megint nem az esetem. Az eddigieknek (sajnálatosan) megfelelően az Amnesia is jellegtelen háttérzene, és semmi kedvem addig hallgatni, „amíg majd egyszercsak megszeretem".

Mivel ezt sehova nem lehet már fokozni, a hetedik (lírai pillanatai ellenére ébresztő-jellegű) Wilderness Now egészen hallgatható (az eddigiekhez képest), de inkább úgy fogalmaznék, hogy ebből akár csinálhattak volna egy jó dalt is, mert olykor felbukkan benne az a cultos világ, amit szeretek. A Jimi Hendrix-ízű Lucifer sem vett le a lábamról, és mintha kicsit lassabb is lenne, mint illenék, hiányzik az a pár bpm, akkor talán nem aludnék el rajta. A bluesos A Pale Horse-ban már a régi saját témákat is túl feltűnően recirkulálják: sajnos csak az izzadságszagot érezni itt is, semmint a sziporkázó örömzenélés ízeit. A záró This Night In The City Forever nagypapás pillanatai meg jól álltak volna Johnny Cashnek, de ötven körül ez a temetői hangulat Culték esetében kiábrándító. A bónuszos verzióra raktak még négy számot, kár, hogy eddig kellett várni, hogy valami jót is halljunk, és az is kár, hogy az Every Man And Woman Is A Star és az Embers már megjelent kislemezként. De a legnagyobb baj az, hogy ez a páros konkrétan jobb, mint a komplett Choice Of Weapon.

Fogalmam sincs, mennyire varrható Chris Goss producer nyakába a lemez lapossága, és mit jelent pontosan, hogy Bob Rock is dolgozott a lemezen (talán nagyobb teret kellett volna engedni neki...), de ez sajnos nem az a Cult, amit olyan nagyon szerettem – bár bizonyára lesz, akinek pont az ízlése szerint formálták meg a Choice Of Weapont. Nem azért idegenkedem ennyire ezektől a számoktól, mert Ian Astbury sokszor kínlódik, hogy kiénekeljen valamit, nem is azért, mert Billy Duffy szeret önmagától meríteni, hanem mert egy The Cultnál halálosan felesleges, ha x és y zenekarra hasonlítanak a saját szerzemények. Miért nem tudnak csak úgy egyszerűen The Cult lenni? Régen működött. Nem is rosszul.

 

Hozzászólások 

 
+5 #13 Equinox 2012-08-27 20:02
Idézet - norbonc:
Nagyon nem fedi a kritika a valóságot.Szerintem.

Szerintem sem, de ezért szubjektív. Én 8-ast adtam volna rá pl.
Idézet
 
 
+10 #12 norbonc 2012-08-27 19:15
Nagyon nem fedi a kritika a valóságot.Szerintem.
Idézet
 
 
+9 #11 norbonc 2012-08-27 12:46
Nagyon bejön az egész album..
Idézet
 
 
+12 #10 sxxorp 2012-06-07 19:55
Nekem is bejön, aktuális, tökös, és mély az új album. Ilyesmit vártam már hosszú évek óta .
Emellett túlnyomórészt pozitív kritikával találkozhatunk webszerte (az itteni kommentek aránya is bőven a pozitív felé billen), ez az oldal a szűk ellentábort képviseli, na bumm.
Idézet
 
 
-3 #9 Draveczki-Ury Ádám 2012-06-06 08:41
Amennyiben ezzel most arra céloztál, hogy szerkesztőségil eg mínuszozzuk le azokat, akik velünk ellentétes véleményeket fogalmaznak meg: súlyosan tévedsz.
Idézet
 
 
+10 #8 Korpusz 2012-06-05 23:26
Még néhányszor meghallgatva, illetve egyéb oldalak kritikáit olvasva megnyugodtam: nem biztos, hogy az én 'készülékemben' van a hiba. De persze ízlések és pofonok... Mindenesetre úgy látom, aki itt nem ért egyet a főszerkesztővel , az le van 'mínuszozva'. Elég gyerekes...
Idézet
 
 
+5 #7 garael 2012-06-01 17:56
Úgy látom, hogy ez egy megosztó lemez lett - de legalább nem egyöntetűen rossz, mint a legutóbbi volt, hehehhehe. Én a cikkíróval "ellentétes oldalon álló" félhez tartozok, meg is sommáztam a véleményem az albumról itt:
http://dionysosrising.blog.hu/2012/05/26/the_cult_choice_of_weapon_2012

Érdekes, hogy nekem meg éppen a négy bónusz szám nem tetszik, persze ez már dallam/hangulati ízlés kérdése - és talán ezért is lehet ennyire eltérő a véleményünk, mert a mostani album erre a kettő alapra építkezik.
Idézet
 
 
+9 #6 GTJV82 2012-06-01 08:44
Én félúton lennék a véleményekkel a 2 sarkos álláspont között..
nem rossz lemez egyáltalán, sőt, a Born Into This förmedvényét simán veri, van rajta 2-3 tuti koncertfavorit, de összességében tényleg picit érezni rajtuk az 50-es kort. De attól még abszolúte jó kis lemez ez, nálam olyan 8/10.
Szilvi, amúgy javaslom olvasd el Ádám Europe kritikáját, kb. ugyanez a helyzet itt is, 50 körüli szivaroktól nem érdemes újabb Love-t várni. Koncerten meg ütni fognak ezek a számok. :)
Amúgy nálam a Sonic Temple/Ceremony/Beyond Good And Evil 3as a nyerő.
Idézet
 
 
#5 Tóth József 2012-05-31 23:10
Én is nagyon vártam,de még az"újkori" lemezeiknél is sokkal gyengébb,hogy a régiekről már ne is beszéljünk.Akinek ennyi is elég lelke rajta.Szilvinek teljesen igaza van (sajnos).Magamrészéről maradok a klasszikus albumaiknál van belőlük bőven!
Idézet
 
 
-3 #4 Lodger 2012-05-30 22:41
Imádom amikor egy rock lemeztől az úgymond önjelőlt kritikusok töbet várnak mint ami. Most 2012-ben , amikor nehezen tudna bárki is a Cult-on kívűl még szóba jöhető rock bandát mondani aki aktív és lemezt is ad ki, inkább annak kellene örülni hogy megjelent egy ilyen szerethető
dalgyűjtemény. Ha csak a For the animals adta volna ki a
banda egy cd-n már az is valami lenne ...nem tudom értjük e egymást ....erről szől a rock zene,semmi másról.
Na persze aki Dead can dance-t és Parov Stelart hallgat titokban otthon, az ne próbálja meg megérteni a Cult nagyszerűségét mert nem fog menni neki.
Úgyhogy kedves Szilvia, ne vedd többet a tolladra a Cult nevet:) légyszi.....ne vedd el másnak a kedvét attól hogy meghallgasson egy jó rock lemezt , csak azért mert Neked nem jön be.....mert nincs más helyettük csak a Fuor Tomi..
és ezt ugye Te sem akarhatod
Idézet
 
 
+3 #3 Korpusz 2012-05-30 22:12
Nekem is tetszik a lemez, kellemes meglepetés, jók a dalok. Szerintem Szilvi nem megfelelő hangulatban hallgatta...
Idézet
 
 
+13 #2 Equinox 2012-05-29 16:07
Én meg nem, szerintem televan izgalmas pillanattal. Koncertes best ofba pl jelen pillanatban betennék innen vagy 3 nótát. Wolf, Pale Horse meg még egy, de az nincs meg még címről, mert folyton a városban hallgattam a lemezt
Idézet
 
 
-1 #1 dream.robi 2012-05-29 14:24
1-et értek.Gyengécske lett a lemez.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.