Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Hell: Curse And Chapter

0925hellcA Hell az utóbbi évek egyik legérdekesebb karriersztoriját szolgáltatta a színtéren. Adott ugye egy ízig-vérig old school heavy metal csapat a '80-as évekből, akik a hőskorszakban elég komoly tábort alakítottak ki maguknak a brit klubokban, a lemezig azonban végül sosem jutottak el. Munkásságukkal viszont olyan hatást gyakoroltak egy bizonyos Andy Sneap nevű gitárosra, hogy utóbbi már sikeres, neves producerként összeszedte a banda maradékát, és 2011-ben igazságot szolgáltatott a régi nótáknak egy Human Remains című albumon, amelyre a klasszikus éra hivatalosan soha meg nem jelent szerzeményeit rögzítették mai formában. A többi már a jelen: a lemez óriási underground sikert aratott, a Sneappel gitárosként is kiegészült banda pedig megvetette a lábát a színtéren. Nem is lehetett kérdéses, hogy lesz folytatás.

megjelenés:
2013
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )

A Curse And Chapter című második lemez abból a szempontból mindenképpen változást jelent, hogy itt már nem kizárólag régi dalok kaptak helyet: amennyiben hihetünk a tagoknak, nagyjából fele-fele arányban szerepelnek az albumon a '80-as évekből megmaradt darabok és új témák. Ez egyébként hallatszik is az anyagon, mert az összhatás annak ellenére is modernebb, korszerűbb, hogy a banda stílusa nem változott. És ezzel most egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a Human Remains ásatag retrózást tartalmazott, a Hell ugyanis lassan három évvel ezelőtt még úgy is jóval frissebben, izgalmasabban szólalt meg a kortárs heavy metal bandák többségénél, hogy huszonharminc éves dalokból gazdálkodtak, és mindezt nem lehetett kizárólag az összekeverhetetlen Sneap-sound számlájára írni. Igazán lényeges eltérés azonban nincs az első anyaghoz képest: ugyanaz az okkult hangulatú, komplex, szövevényes, ugyanakkor roppant okos dalokban testet öltő heavy metal hallható itt, mint a debütön.

Nem akarom összemosni a két sztorit, de sok szempontból a Mercyful Fate és King Diamond jelenti a legközelebbi párhuzamot a Hell viszonylatában: mind zeneileg, mind hangulatilag bőven akad közöttük rokonság. Még abból a szempontból is adja magát a dolog, hogy David Bower hangja és előadásmódja ugyanolyan megosztó, mint King mesteré. Maga a hang itt persze nem olyan extrém, de mivel David civilben színész, a teátrális, drámai stílus senki számára nem lehet meglepő. És érzésem szerint ezen áll vagy bukik, bejön-e valakinek a Hell vagy sem, Bower ugyanis nem feltétlenül könnyíti meg a zene befogadását. Vagyis inkább úgy mondanám, nálam hangulatfüggővé teszi a csapat hallgatását. Ha éppen olyanom van, nagyon szívesen berakom ezt az albumot, máskor viszont egyszerűen túl soknak érzem benne Davidet, és ami amúgy jó értelemben vett színpadiasságként jön le, szimpla manírosságnak tűnik, ha éppen nem vagyok ráhangolódva. Tulajdonképpen már a Human Remainsnél is ez volt az egyetlen ok, hogy nem került fel az akkori évvégi listámra, miközben egyébként rendszeresen pörgettem az anyagot, most pedig újfent hasonló cipőben járunk. És ahogy nézem-olvasom a véleményeket a bandáról, nem én vagyok így ezzel egyedül.

Ha mindezt most valaki bírálatnak, a csapat felé megküldött fikának venné, ne tegye: a Hell teljesen egyedi színfolt a mai mezőnyben, hihetetlenül ízesen, érdekesen és izgalmasan játsszák azt a fajta tradicionális heavy metalt, amiről egyébként már huszonöt éve is rendszeresen elmondták, hogy nem lehet benne izgalmasat alkotni. Ha aránylag gyorsan akarsz belekapaszkodni a lemezbe, leginkább a single-ként is kihozott rövid, tömör és velős The Age Of Nefarioust, netán a hosszabb, ám roppant fogós, a csapathoz képest már-már édeskés kórust alkalmazó Darkhangelt tudom ajánlani hozzá – ezekben gyakorlatilag minden benne van, amitől csak jó a Hell. De igazából a többi számba sem lehet belekötni, ez bizony tényleg elsőligás produkció ebben a stílusban. Úgy hagyományőrző, hogy közben sokkal több rejlik benne ennél, szívmelengető alternatívát képez a Sabaton vagy a Powerwolf faék-egyszerűségével szemben, és ha hihetünk a híreknek, élőben valami egészen döbbenetesen hatásos a zenekar. Ezt amúgy el is tudom képzelni. David stílusa meg olyan, amilyen: vagy bejön, vagy nem. Nálam ez leginkább pillanatnyi lelkiállapot függvénye, ezért nem is adok magasabb pontszámot. De ez ettől még egy kiváló album.

 

Hozzászólások 

 
#12 Equinox 2019-07-21 21:07
Szerintem is bődület a lemez, csatlakozom a többiekhez, nagyon erős végig, a dán hangulat is megvan, lassan jöhetne még valami mert 6 éve nem csináltak semmit.
Idézet
 
 
+6 #11 sziti 2014-01-05 20:28
Érdeklődésem és ízlésem okán nem kísérem figyelemmel a hagyományos heavy-metal színtér minden rezdülését, de ez a lemez számomra e műfaj egyik alapvetése, amióta megismertem.
Idézet
 
 
+1 #10 Kiss Gábor (Shock!) 2014-01-04 13:11
Idézet - feca:
Idézet - kmaker:
Gyerekek, kötelező vétel eredetibe is.
Nem csak, hogy 2013 legjobb heavy metal albuma, de zenetörténelem is.
Mestermű 10/10


Nálam a Satan "Life Sentence" a 2013-as év heavy metal lemeze. Annak is hihetetlen feelingje van, csak a banda nincs annyira ismert, mint az Andy Sneap-es Hell.


Azt épp a napokban fedeztem fel magamnak. Valóban állat.
Idézet
 
 
#9 feca 2014-01-04 12:00
Idézet - kmaker:
Gyerekek, kötelező vétel eredetibe is.
Nem csak, hogy 2013 legjobb heavy metal albuma, de zenetörténelem is.
Mestermű 10/10


Nálam a Satan "Life Sentence" a 2013-as év heavy metal lemeze. Annak is hihetetlen feelingje van, csak a banda nincs annyira ismert, mint az Andy Sneap-es Hell.
Idézet
 
 
+7 #8 wyndorf 2014-01-04 07:58
Egyet értek Kmaker hozzászólásával alap mű,én napi szinten előveszem ,nem tudok betelni vele .Bécsben hengereltek a rövid programjuk ellenében is .De jó lenne itthon is megnézni őket idén .
Idézet
 
 
+1 #7 janomano 2014-01-04 02:43
Idézet - Bathory Gabor:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - traktorúr:
Vajon mi lesz az idei év első írása a Kalsszikushockb an? (elvonási tüneteim vannak)

Holnap megtudod. :) (De még '98-as.)


Remélem, a Better Than Raw... vagy legalább a Nightfall In Middle-Earth. :)

Szerintem Therion, vagy nem, de vajon a Rush sorozat mikor folytatódik ?
Idézet
 
 
+6 #6 Chris92 2014-01-03 22:36
Nekem hatalmas fun volt ez az album, simán 2013 egyik legjobb metállemeze.
Idézet
 
 
+8 #5 kmaker 2014-01-03 20:54
Gyerekek, kötelező vétel eredetibe is.
Nem csak, hogy 2013 legjobb heavy metal albuma, de zenetörténelem is.
Mestermű 10/10
Idézet
 
 
#4 Bathory Gabor 2014-01-03 17:50
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - traktorúr:
Vajon mi lesz az idei év első írása a Kalsszikushockb an? (elvonási tüneteim vannak)

Holnap megtudod. :) (De még '98-as.)


Remélem, a Better Than Raw... vagy legalább a Nightfall In Middle-Earth. :)
Idézet
 
 
+3 #3 feca 2014-01-03 15:56
Hasonlóképpen vagyok én is a Hell-el. Annyi különbséggel, hogy magát ezt a komplexebb heavy metalt nincs kedvem sokszor elővenni, míg máskor rohadtul jól esik hallgatni. Bower énekével kutya bajom (tudom, a cikk szerzőjének sem), de megértem, ha valakit éppúgy megoszt mint Diamond mester hangja. Akit persze szintén imádok. :)
Idézet
 
 
+1 #2 Draveczki-Ury Ádám 2014-01-03 14:32
Idézet - traktorúr:
Vajon mi lesz az idei év első írása a Kalsszikushockb an? (elvonási tüneteim vannak)

Holnap megtudod. :) (De még '98-as.)
Idézet
 
 
+4 #1 traktorúr 2014-01-03 14:27
Vajon mi lesz az idei év első írása a Kalsszikushockb an? (elvonási tüneteim vannak)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.