Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sanctuary: The Year The Sun Died

sanctuary_theyear2011 januárjában röppent fel először a hír, hogy a Sanctuary újra él, és Warrel Dane-ék már akkor is komoly tervekkel vágtak neki a zenekar újjáélesztésének. Igaz, akkor még létezett a Nevermore, plusz Lenny Rutledge mellett Jeff Loomis gitározott, akit később Shannon Sharp váltott egy rövid időre, majd végül Brad Hull lett a befutó az őstag Sean Blosl egykori helyén. Bő három év kellett ahhoz, hogy az ígéretek valóra is váljanak, mindeközben megjelentek olykor fesztiválokon, különböző koncerteken, és ha ritkásan is, de bizonyos időközönként jöttek a hírek arról is, hogy készülnek az új számok. No meg Warrel Dane írogatott néhanapján roppant lelkesen, hogy mennyire odavan az új dalokért, és az utolsó Nevermore-lemeznél sokkal erősebb, ami most készül. Jó, tegyük hozzá, hogy annál azért ANNYIRA nem nehéz jobbnak lenni, mára a helyére zökkent nálam is az The Obsidian Conspiracy.

A Sanctuaryvel meg mindig úgy voltam, hogy meghallgattam párszor, hiszen becsületből ismernem kellett, hol kezdte két kedvencem, de ha nagyon a szívemre teszem a kezem, teljesen tökéletes lenne az életem akkor is, ha nem ismernék egy árva hangot sem a két egykori lemezről. A korai Warrel-féle sikolyokon meg leginkább mindig is asztalra borulva röhögtem. Szóval nem mondanám, hogy valóban tűkön ülve vártam volna az új Sanctuary-lemezt, sőt, igazából kicsit rettegtem is, hogy vállalható lesz-e. Ez a szkeptikus hozzáállásom egészen addig tartott, amíg végig nem hallgattam az elkészült albumot, utána pedig kénytelen voltam Ádámunknak megírni, hogy te... ez jó.

megjelenés:
2014
kiadó:
Century Media
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 52 Szavazat )

Mert tényleg az. Hála az égnek nem egyenes folytatása az 1992-ben vége szakadt vonalnak, nem akartak ránkerőltetni valamiféle '80-as évekbe burkolt, de ma már igazából kellemetlennek ható heavy-power csodát. Tény, hogy a korai időszakban is akadt már néhány súlyosabb pillanatuk, és szerencsére ezt a világot fejlesztették tovább, így a Sanctuary mai értelemben is kimondottan thrash/powernek mondható (van még ilyen kategória?), méghozzá emlékezetes riffekkel, remek gitárszólókkal. Warrel pedig annak ellenére, hogy teljesen nem tudott kibújni a bőréből (és minek is tenné), és énekdallamilag tagadhatatlanul ott a párhuzam az utolsó Nevermore énektémáival, mégis képes volt újat hozni, és hála a magasságosnak nem sikoltozik felelőtlenül. Szégyellem ezt is leírni, de sajnos muszáj: néhány téma kifejezetten „ökölrázós", ellenben nem kínos módon, meg így legalább Warrel is markolászhatja koncerteken a képzeletbeli narancsát.

Az első két tempós, thrashes jellegű bevezető dal után az Exitium (Anthem Of The Living) címet kapott szerzeményt melankolikus, vészterhes hangulatot keltő metalként lehetne aposztrofálni, és ha már a lágyabb ízeknél tartunk, kicsivel később a drámai I Am Low az egyik igazi nagyágyú. Az ezt követő Frozen ismét gyors és testamentesen thrashes fülbemászó refrénnel, nem lehet véletlen, hogy ezt választották első klipes számnak. A The Worlds Is Wiredben is váltakozik a thrashes riff a fülbemászó énektémákkal és az ízléses, nem túljátszott, de technikás, dallamos gitárszólókkal, amelyeket sokadszorra kell magamban megdicsérnem, igazán kitettek magukért szólók terén is. A végén pedig maradt még két kedvencem, a sejtelmes, címéből adódóan roppant vidám The Dying Age Warrel lidérces többszólamú vokáljaival, majd a záró címadó, ami az átlagban is erős számok közül is világítótoronyként emelkedik ki hömpölygős, nyomorúságosan depressziós hangulatával. A The Year The Sun Diedban érzékletesen idézik meg azt az apokaliptikus víziót, amit a dalcím vetít elénk, sőt, a „What if there is nothing more, what if there is only emptiness" sorokat annyira reménytelenül hozza Warrel, hogy máris teljes erőmből viszolygok a közelgő végeláthatatlan téltől, ami bizonyára „Hideg lesz, kurva nagy. Baromi szürke lesz. Soha véget nem érő, életfogytig tartó.".

Az a helyzet, hogy első hallgatás után rögtön kedvem támadt újraindítani a lemezt, majd még egyszer, és ez a késztetésem azóta sem csökkent, tehát megkönnyebbülve mondhatom, hogy a Sanctuary valóban kiemelkedő albumot készített. Ha korábban berzenkedtél Warrel orgánumától, nem feltétlenül lesz ez sem a kedvenced, de ha esetleg a Nevermore-t zeneileg túl soknak érezted, a Sanctuary simán bejöhet, és ne csodálkozz, ha pár hallgatás után óhatatlanul dúdolni kezded valamelyik refrént. Lenny Rutledge-nek pedig előnyére vált az elmúlt huszonpár év, igazán izgalmas és nagyszerű dalokat írt, soha rosszabb következő nekifutást, bár szép feladat lesz megugrani ezt a lécet. Én pedig ezek után kimondottan kíváncsi lettem egy Sanctuary-koncertre, és titkon remélem, hogy egy jövőbeli európai körbe Budapest is bele fog esni.

 

Hozzászólások 

 
#19 Draveczki-Ury Ádám 2019-04-02 03:13
Idézet - Zelmo:
"a drámai I Am Low az egyik igazi nagyágyú" ??? Hogy mi van??? Inkább mélypont. Ja, a cikket csaj írta. Értem. Hát ezt a számot rendre átugrom. A többi egész jó. Meglepően kemény anyagot csináltak. Csodálkozom, hogy senki nem említette párhuzamként a Psychotic Waltz-ot, mert Warren egy az egyben nyúlja Buddy Lackey énekstílusát, és frazírjait.

Én nem csaj vagyok, de szerintem is nagyágyú. Azt mondjuk nem tudom, ki az a Warren.
Idézet
 
 
#18 Zelmo 2019-04-01 23:59
"a drámai I Am Low az egyik igazi nagyágyú" ??? Hogy mi van??? Inkább mélypont. Ja, a cikket csaj írta. Értem. Hát ezt a számot rendre átugrom. A többi egész jó. Meglepően kemény anyagot csináltak. Csodálkozom, hogy senki nem említette párhuzamként a Psychotic Waltz-ot, mert Warren egy az egyben nyúlja Buddy Lackey énekstílusát, és frazírjait.
Idézet
 
 
+3 #17 miso 2014-11-11 15:39
Egészen remek album lett, inkább Nevermore pótló, mint azt a hallgatása előtt gondoltam volna.

Muszáj lesz a korai lemezeiket is meghallgatnom, mert csak 1-2 dalt ismerek Warrelék korai munkásságából.
Idézet
 
 
+3 #16 Anomander 2014-10-20 11:08
Szerintem is igen jó lett, a Conquering Dystopia lemez fényében különösen roppantul sajnáltam volna, ha Warrel is színvonval alatt teljesít, de nem ez a helyzet :)
Idézet
 
 
+4 #15 faktor69 2014-10-20 10:49
Mostanában ez pörög a legtöbbet nálam. Az első kettőt nem mondom, hogy nem ismerem, mert hallgattam néhányszor pár éve, de valahogy nem sikerült túlzottan megbarátkoznom vele, biztos nem volt megfelelő az időpont...
Ez viszont baromi jó!!!
Amúgy én az Obsidiant is szeretem a Nevermore-tól, nehezebben ért be, de remek album lett az is. Loomis nélkül kár lenne folytatniuk, de majd meglátjuk mit hoz a jövő.
Idézet
 
 
+5 #14 Bathory Gabor 2014-10-19 01:32
Idézet - janomano:
Ezt a a lemezt külön figyelemmel hallgattam, hallgatom, mar csak a régi klasszikusok okán is, es be is talált nálam, nagyon jol keverednek a "lightthrash" temák a klasszik power metalos megoldasokkal, innen nagyon nem hianyzik az a hetedik hur. Mindez egy igen komoly, nagyon aranyos hangzassal megtamogatva. Egyszoval, ütösss :)

Viszont szeretnek a kritika ezen kijelentesere reagalni : " énekdallamilag tagadhatatlanul ott a párhuzam az utolsó Nevermore énektémáival, mégis képes volt újat hozni" Sajnos a központi figura, a Warrel, teljesitmenye az ami, mind szövegeiben, dallamaiban, nem hoz semmi ujat, plane kritikusan tovabb füzve, messze nem er fel a Dreaming (non plus ultra) lemezen nyujtott teljesitmenyhez ,( ugy gondolom van is rajta nem keves studios trükközes).

Optimista vagy Pesszimista legyek? A következö lemeznel, ha lesz, kiderül, maradok addig is a cikk szerzöjevel egyetemben Warrel fan, csak mar nem annyira :)

Es csak a rend kedveert jegyzem meg a vegen, hogy ezen velemeny a citromsarga bakelit verzio alapjan, (amin az a kurvaszar The Doors gyalazatfeldolg ozas nincs rajta) all fenn

Jo lemez 7/10


Szerintem nem tragikus a The Doors-átirat, inkább maga az eredeti dal nem olyan karizmatikus, mint Morrisonék nagyobb számai. Én sem értem amúgy, miért éppen hozzájuk nyúltak ismét, amikor az utolsó Nevermore-on is egy The Doors-dalt gyúrtak át. Annyi más régi vágású darkos cucc van, szóval ehelyett valami másnak jobban örültem volna, pl. egy Rage For Order-korabeli Qryche-nak. Ha már az orgánum hasonló. :)

7 pontnál nekem lényegesen több, a 9 sem túlzó, az Obsidiannál mindenképpen erősebb szerintem, de a Mirror Blacknél már nem.
Idézet
 
 
+2 #13 janomano 2014-10-18 06:24
Ezt a a lemezt külön figyelemmel hallgattam, hallgatom, mar csak a régi klasszikusok okán is, es be is talált nálam, nagyon jol keverednek a "lightthrash" temák a klasszik power metalos megoldasokkal, innen nagyon nem hianyzik az a hetedik hur. Mindez egy igen komoly, nagyon aranyos hangzassal megtamogatva. Egyszoval, ütösss :)

Viszont szeretnek a kritika ezen kijelentesere reagalni : " énekdallamilag tagadhatatlanul ott a párhuzam az utolsó Nevermore énektémáival, mégis képes volt újat hozni" Sajnos a központi figura, a Warrel, teljesitmenye az ami, mind szövegeiben, dallamaiban, nem hoz semmi ujat, plane kritikusan tovabb füzve, messze nem er fel a Dreaming (non plus ultra) lemezen nyujtott teljesitmenyhez ,( ugy gondolom van is rajta nem keves studios trükközes).

Optimista vagy Pesszimista legyek? A következö lemeznel, ha lesz, kiderül, maradok addig is a cikk szerzöjevel egyetemben Warrel fan, csak mar nem annyira :)

Es csak a rend kedveert jegyzem meg a vegen, hogy ezen velemeny a citromsarga bakelit verzio alapjan, (amin az a kurvaszar The Doors gyalazatfeldolg ozas nincs rajta) all fenn

Jo lemez 7/10
Idézet
 
 
+6 #12 shmonsta 2014-10-16 12:37
Ez olyan jó, hogy kb.tizedszer forog két nap alatt és nem is kívánok mást :)
Idézet
 
 
+5 #11 saszi 2014-10-13 22:42
Idézet - Igor Igorovics:
Idézet - bjorn:
Vicces ez. Amikor a Nevermore elindult mindenki azt mondta legyintve hogy "bezzeg a Sanctuary". :)


Jaja. Ez tényleg így volt.:) Amúgy az Into The Mirror Black szerintem is nagyon jó lemez, Anno használt kaziként vettem meg fillérekért. :) Rég volt...

Az egyik legkedvencebb lemezem. örök klasszikus. Számomra egyetlen Nevermore sem ér fel vele. itt meg úgy kezelik, mintha egy kezdő demo volna. Most először érzem, hogy visszatért a régi érzés. Szerencsére az ének is inkább a Sanctuaryt idézi.
Idézet
 
 
+5 #10 Ambivalent 2014-10-13 21:20
Egy picit ambivalens érzéseim vannak az albummal kapcsolatban, mert a "régóta gyűlő témák" ellenére, egyes daloknál érzek egy kis egymásra hajazást. Énekben is, mert Warrel-nek is vannak "dolgai", (le nem írom azt a szót). Ezen a lemezen többször is, mint eddig bármikor. Aztán a negatív oldalhoz vannak még számomra átlagosabb, és kevésbé tetsző dalok is.
Korrekt album, hangzásra mindenképp, jó, nagyon jó dalok is vannak (a címadótól az első hallgatás óta nem szabadulok), ugyanakkor számomra nem teljesen kiemelkedő. Nálam 8 pont. Annak viszont mindenképp örülök, hogy a Sanctuary visszatért, (igaz nem most, de most már kézzelfogható formában is). Plusz, egy koncert tényleg nem lenne semmi.

Idézet - Valentin Szilvia:
és hála a magasságosnak nem sikoltozik felelőtlenül.

Warrel nyilatkozatai alapján (én is?) többre számítottam, de most így belegondolva, csak az Arise And Purify-ban emlékszem egy kevéskére a háttérben.

Idézet - queensryche999:
(nem kell ide Loomis)

Nem. Máshova kéne, de nagyon.
OK, ez vesszőparipám, de a Sanctuary-ból kiindulva semmi sem lehetetlen, (vagyis egy-két dolgot kivéve semmi).
Egyébként Jeff-el kapcsolatban még: szerintem azért normál zenekari körülmények között szab magának egy bizonyos határt, mert hát abban az esetben mégsem tiszta instrumentális dalokat kell kiszíneznie.
Idézet
 
 
+7 #9 Igor Igorovics 2014-10-13 12:47
Idézet - bjorn:
Vicces ez. Amikor a Nevermore elindult mindenki azt mondta legyintve hogy "bezzeg a Sanctuary". :)


Jaja. Ez tényleg így volt.:) Amúgy az Into The Mirror Black szerintem is nagyon jó lemez, Anno használt kaziként vettem meg fillérekért. :) Rég volt...
Idézet
 
 
+4 #8 bjorn 2014-10-13 10:42
Vicces ez. Amikor a Nevermore elindult mindenki azt mondta legyintve hogy "bezzeg a Sanctuary". :) Nekem mindig is jobban tetszett a Nevermore, de azert az Into the Mirror Black kiraly lemez. Ahogy ez is, bar nalam be kellett ernie, kellett hozza 3-4 hallgatas. Szerintem viszont sok ra a 9 pont (foleg az uj rendszerben).
Idézet
 
 
+7 #7 Santoro 2014-10-13 10:40
Idézet - Gyenes Tamás Nűnű:
Idézet - Santoro:
Milyen laza fika megy már a korai lemezekre... :)

Kíváncsi vagyok, hogy a többiek hány évesek, vajon annak idején hallgatták-e a Sanctuary-t, vagy csak manapság futották át.

A mirror zseniális szerintem
Idézet
 
 
+8 #6 Gyenes Tamás Nűnű 2014-10-13 10:39
Idézet - Santoro:
Milyen laza fika megy már a korai lemezekre... :)

Kíváncsi vagyok, hogy a többiek hány évesek, vajon annak idején hallgatták-e a Sanctuary-t, vagy csak manapság futották át.
Idézet
 
 
+6 #5 Santoro 2014-10-13 10:14
Milyen laza fika megy már a korai lemezekre... :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.