Shock!

július 18.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Linkin Park: One More Light

linkinpark_cA Linkin Park az első pillanattól fogva kimatekozott módon popos és rádióbarát volt. Már a 2000-es Hybrid Theoryn is szép számmal akadtak momentumok a gitárgazdagabb pillanatok között-mellett, amelyek tokkal-vonóval együtt felfértek volna akkoriban egy Backstreet Boys- vagy N'Sync-lemezre. Tekerj mondjuk az In The End klipben 2.10 környékére, és mondd azt rezzenéstelen arccal, hogy amit látsz és hallasz, az távol áll a fiúbandás vonaltól! Szerintem nem fog sikerülni... A csapatnak később is akadtak visszafogott-higgadt dolgai, viszont a One More Light még ezekhez képest is durva váltást jelent. Az elsőként bemutatott dalok és a melléjük kiadagolt nyilatkozatok ezúttal nem hazudtak és nem túloztak: ennek az albumnak tényleg semmi köze a rockzenéhez. És ez így, ebben a formában még akkor is meglepő, ha a Linkin Parknak azért régebben is akadtak abszolút nem a rocktábort célzó megmozdulásai, legyen szó a remixalbumokról, a Jay-Z társaságában készített Collision Course-ről vagy akár az A Thousand Suns lemezről.

megjelenés:
2017
kiadó:
Warner Bros.
pontszám:
4 /10

Szerinted hány pont?
( 117 Szavazat )

Ugyan Chester Bennington szokatlanul hevesen reagál azon találgatásokra, hogy az egyértelmű váltás mögött üzleti szempontok húzódhattak meg, az ember sajnos ösztönösen erre gondol, hiszen a legutóbbi The Hunting Partyt pont rockosra vették, és nem nagyon hozta a várt eladásokat. Persze aláírom, ettől még akármilyen lehetett volna a One More Light, hiszen a csapat úgy nagyjából a Minutes To Midnight óta kínosan ügyel rá, hogy még véletlenül se hozzák ki kétszer egymás után ugyanazt a lemezt. De valahogy nehéz elkerülni a frontember által olyannyira kárhoztatott gondolatokat, ha egyszer az új album hangszerelését, hangulatát, megszólalását tekintve egyaránt teljesen olyan, mint azok a modern, r&b-s alapú, hip-hopos fűszerrel alaposan megszórt popzenék, amik a rádiókban vagy a zenetévék még megmaradt zenei műsoraiban jönnek szembe. És ezt most szó szerint vedd. Chester és Mike Shinoda hangja természetesen beazonosítható, de ismeretlenül néhol még így sem mondanám meg, hogy a Linkin Parkot hallom.

Innentől kezdve gyakorlatilag nehezen tudok szépeket írni a lemezről. Az csak egy dolog, hogy ez a vonal abszolút nem az én asztalom, mert ettől még simán lehetne jó a végeredmény. De sajnos nem arról beszélünk, hogy a Linkin Park csinált egy popalbumot, ami ettől függetlenül tele van kiugró dalokkal. Profinak profi a produkció, becsülettel összerakták, ehhez nem férhet kétség, viszont összességében még a csapathoz képest is roppant lagymatag, belassult és érzelgős a végeredmény, azokat az arcbamászó slágertémákat pedig egyáltalán nem hallom itt, amiket szerintem hallanom kellene, ha már bevállaltak egy ilyen iránymódosítást. Mert ez itt most tényleg az. A Talking To Myself némi gitárral mondjuk elmenne a korábbi lemezekre, de a többi dalnál nemcsak a hangszerelés teszi radikálisan eltérővé ezt az albumot a repertoár többi eleméhez képest, hanem az egész megközelítés más most. Hallatszik a számokon, hogy tudatosan indultak ebbe az irányba, és az első pillanattól kezdve egy meghatározott csapásvonalon építkeztek. Ezzel nincs gond, ennél a bandánál eddig is sok minden befért a képbe, itt viszont nem nagyon találok fogódzót. Egyszerűen nem olyan erősek a nóták, mint amilyennek lenniük kellene.

Bizonyára lesz, akinek bejön ez az album – a Linkin Park tábora nagyon széles és ebből kifolyólag igen sokszínű is –, meg olyan is, akit erős émelygés fog majd el az olyan dalok hallatán, mint a két rapperrel megerősített Good Goodbye, a címével ellentétben csata helyett mondjuk egy bögre meleg tej mellé, a garantált esti elalváshoz passzoló Battle Symphony, netán a Kiira segedelmével összehozott, egyáltalán nem súlyos Heavy. Én őszintén szólva nem nagyon tudok mit lépni a One More Lightra: egyszerűen átfolyik rajtam, semmit sem mond nekem. Ez pedig aligha a poposságnak köszönhető. Sokkal inkább annak a számlájára írom, amit már az előbb is pedzegettem: nem csak mindent vivő slágereket, de kiemelkedő dalokat sem igazán hallok a lemezen. Egyet sem. Ez sajnos tényleg totál jellegtelen háttérmuzsika, ahogy az amerikaiak mondják, liftzene, méghozzá elejétől végéig. (De a maga 35 percével legalább rövid.)

A pontszámmal gondban vagyok. Rock/metal-skálán értelmezhetetlen lenne számszerűen értékelni az albumot, mivel köze nincs a rock/metal vonalhoz, popnak meg totál közepes és semmilyen. Még csak azt sem tudom, mihez kellene viszonyítanom... A legutóbbi, ennél azért egy fokkal kevésbé bepuhult, de szintén elég jellegtelen Nickelbackre 5 pontot adtam, az elég rossz Minutes To Midnightra szintén, a One More Light szerintem gyengébb mindkettőnél, szóval legyen mondjuk 4. De bizonytalan vagyok, van-e értelme egyáltalán pontozni egy ilyen anyagot a Shock!-on, szóval mindenki kezelje ezt így.

 

Hozzászólások 

 
#27 Ferencz Judit 2019-02-23 10:36
Eleve negatívra hangolt kritika. Az utolsó album tényleg nem jó, tőlem is idegen. Chesterrel készült, halála után megszólalaló Cross off nyilvánvalóan mutatja, hogy Chester zseniális lett volna később is a keményebb műfajban. Az utolsó év felvételei ugyanilyen beszédesek. Nem tudjuk, mi fokozta fel ezt a drasztikus változást. Benne, rajta és a zenekaron belül.
Viszont nem tudok egyetérteni a fiúbandás megjegyzéssel. Hatásvadászat kiemelni azt gyönyörű részt, képileg a lassított, szélgépes pillanatokat. Ugyanígy megkérdeznék bárkit, vajon teljesen elfogulatlan e kedvenc előadója összes dalát, albumát illetően? Én nem vagyok. Imádom Chester projektjeit, ahogy a Pearl Jam-et is, de van, mikor tovább pörgetek.
És bizony, van, amihez idő kell- hogy felfejtsd, befogadd, megszeresd. Idő a dalnak, idő, érettség, élethelyzet a hallgatónak.
A Linkin Park fantasztikus banda volt. Vérzik a szívem, hogy nincs többé. Chester életműve pedig sokunk szemében példaértékű, karizmatikus frontember, csodálatos hanggal, vonzó személyiségjegy ekkel.
Az utolsó idők, az utolsó dalok mindennek a haláláról mesélnek. Chester nem volt önmaga. Személy szerint engem Mike dominanciája gondolkodtat el újra és újra.
Idézet
 
 
+4 #26 Gazdag Illés 2017-05-29 20:29
Ahogy nézem a setlisteket nem viszik túlzásba az új album dalait. Szóval van remény, hogy Sopronban a régieket nyomják.
Idézet
 
 
+7 #25 Draveczki-Ury Ádám 2017-05-29 04:52
Idézet - James Smith:
Azt nem értem, hogy a Suicide Silence legutóbbi albuma, ami legalább ekkora hulladék miért kapott 1 pontot. Ez meg 4-et. Pedig meg merném kockáztatni, hogy ez az új LP még annál is hitványabb.

A Suicide Silence-et nem én írtam, szóval teljesen értelmetlen összehasonlítan i a két pontszámot. Különböző szerzők, különböző ízlések. Ugyan szerintem is borzasztó, én azért biztos nem 1 pontot adtam volna arra a lemezre.
Idézet
 
 
-1 #24 Gazdag Illés 2017-05-28 21:48
Chester hírhedt nyilatkozatára valaki azt mondta, hogy ha a rajongóid egy terméked miatt szeretnek meg, akkor nem teheted meg azt velük, hogy kiadsz valami teljesen más terméket. De ha már itt tartunk, a Linkin Park már akkor "eladta" magát, amikor kiadták a Hybrid Theory-t.

Az Rhcp jóval lazább stílusban utazik, de ők még a legpopposabb pillanataikban sem voltak ennyire latymatagok.
Idézet
 
 
+1 #23 James Smith 2017-05-28 14:28
Azt nem értem, hogy a Suicide Silence legutóbbi albuma, ami legalább ekkora hulladék miért kapott 1 pontot. Ez meg 4-et. Pedig meg merném kockáztatni, hogy ez az új LP még annál is hitványabb.
Idézet
 
 
+4 #22 Draveczki-Ury Ádám 2017-05-28 05:38
Idézet - Goarg:
Csak azért mert az LP-ről van szó?

Ebben az esetben most erről volt szó, igen. De nem más helyett került be természetesen.
Idézet
 
 
+11 #21 viszkető hónalj 2017-05-27 21:21
Aki ezt a foshalmazt végig tudta hallgatni, az egy mazochista. Sosem szerettem őket. Kb volt 2-3 számuk, ami tetszett. De 100x inkább azok a lemezeik, mint ez. Há ez mi a faszom!? :D
Ha mondjuk párhuzamot vonunk a váltás miatt a Metallica Load/Reload lemezek, illetve a LP előző lemezei és a ván mór lájt között, akkor simán kijelenthető, h a L/RL páros klasszikus ehhez a szarhoz képest.
Idézet
 
 
+3 #20 Batwing 2017-05-27 21:02
Még az is lehetséges, hogy a következő albumuk Death/ Doom Metal lesz. :D Meghallgattam az egész albumot, de csak a sok komment miatt. Semmit nem változott a véleményem. Sőt még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy koncerten majd kifütyülik páran őket. Mondjuk egy 'ős' nu- metal szám után pl a Heavy- nél. :D
Idézet
 
 
-1 #19 Dead again 2017-05-27 19:15
R.I.P. Linkin Park. Amúgy az anyag egyik mocsok tulajdonsága, hogy minden borzalma ellenére brutálisan fülbemászó tud lenni egy-egy szerzemény. És ez egy rossz dalos lemez esetén különösen veszélyes.
Eljön az idő, amikor ezek a dalok a bjúti csenölök videóiban szerepel majd háttérzeneként.
Vacilálok a 2 és 3 pont között. A 4 pontot túlzásnak érzem. Még kávézáshoz sem jó, langyi háttérzenének.
Idézet
 
 
+5 #18 Kovi 2017-05-27 14:31
Tipikusan olyan zene, amely a bevásárlóközpon tokban levő ruhaüzletekben megy a háttérben. Nem árt, nem kavar fel, semmi sem, csak elkezdődik, majd véget ér és jöhet is a következő.

Azért ezt tényleg lehetett volna izgalmasabbra is csinálni, mint ahogy pl. a Muse tette.
Idézet
 
 
+2 #17 Goarg 2017-05-27 12:40
Én azt nem értem, hogy a shockmagazinon miért kell erről az albumról írni? Mindannyian tudtuk, hogy ez egy átlagos pop album, akkor miért kell az időt és a karaktert erre pazarolni?

Csak azért mert az LP-ről van szó?

Ennyire nincs miről írni? Pedig rengeteg jó lemez van, amik kívánják, hogy írjanak itt róluk... (ADTR bármelyik lemeze, új Emmure lemez, Amity Affliction első 2 lemeze, stb)
Idézet
 
 
+5 #16 notreadam 2017-05-27 07:38
Idézet - Thomas:
nem azért szar mert nem rock, ez az ő döntésük, hanem azért mert szar popzene ez...


Erről van szó.
Idézet
 
 
+7 #15 Dmagnetic 2017-05-26 21:03
Hmm... A slayer is ilyen hosszúságú lemezeket gyártott... ;)
Idézet
 
 
+4 #14 Aldor 2017-05-26 18:23
Ugyan gimiben éjjel-nappal toltam a Hybrid-et, meg a Meteora-t, ezt az albumot még csak végig sem hallgatom. Ennek oka a Heavy című szám, meg a srácok azon nyilatkozata, hogy az egész album ilyen. Ehhez hozzájön még Chester múltkori kifakadása - fáj neki az igazság - szóval nem pazarlom az időm erre a foskupacra, van ennél ezer meg ezer jobb hallgatnivaló.
Idézet
 
 
+7 #13 Thomas 2017-05-26 17:48
nem azért szar mert nem rock, ez az ő döntésük, hanem azért mert szar popzene ez...
Idézet
 
 
-3 #12 blackmagic 2017-05-26 17:06
Idézet - cápaidomár:
No és? Készül a cikk a debütről? :-)

Arra tök kíváncsi vagyok.


Na, az bebaszna...csak elvenné az értékes helyet, értékes lemezek elől!
Idézet
 
 
+6 #11 Csumbó Kapitány 2017-05-26 15:43
Idézet - Sanci26:
4. One More Light
És igen. Itt a nagy meglepetés. A kritikákkal egyet tudok érteni, és amikor a Heavy-t meghallottam igen herenyalogató WTF volt bennem. Tényleg pop lemez és tényleg abból sem a legjobb, de többszöri hallgatásra tetszenek a számok. Mivel már pár éve nem csak a metál zene teszi ki a lejátszási listáim kis részét, így lehet ennek a nyitottságnak köszönhetően nagyon szeretem ezt az albumot. Amióta kijött szinte csak ezt hallgatom. Lightos számok, de szerethető dallamokkal.
5. Minutes to Midnight
A keményebb korszakomban, amikor az első 2 LP-t már szinte be tudtam fogadni, akkor kijött ez. És akkor nagyon nem feküdt. Évekig hozzá se szagoltam a zenekarhoz. Ma már ezen is találok jó számokat.
6. Living Things
A LP-ben azt szeretem, hogy változatos. Pont azt a változatosságot szeretem benne, ami miatt mindig fanyalog a hallgatósága. Ez az album annyira változatlan, egysíkú, hogy mai napig csak akkor kerül elő, ha a youtube beadja random lejátszásba. Ez egy olyan album, amin a számot nem tudom mai napig a számokat azonosítani a címükkel, mert mind ugyanolyan. Legalábbis LP kereteken belül. Én ha van amit nem szeretnék többet tőlük látni, az ez a koncepció.

Röviden ez a véleményem a zenekarról. Alapvetően nem az új album van az utolsó helyen. És még mindig a System of a down a kedvenc zenekarom. Igaz ez lehet nem ment fel ezek után főleg a magyar hallgatóság előtt, hogy szeretem az LP új albumát...



Őszintén sajnállak, és adok neked egy egyszerű de bölcs tanácsot életed hátralevő részére: hallgass inkább jó zenéket.
Idézet
 
 
+4 #10 S0und 2017-05-26 15:15
A gond nem azzal van hogy ez az album elkészült, hanem az hogy ezt a lemezt Linkin Park név alatt hozták ki.

Sajnos annyi bátorság nem volt bennük, hogy egy új név alatt jelentkezzenek, mert nyílvánvaló hogy ennek a zenének semmi köze nincs ahhoz amit eddig alkottak.

Ha egy új néven jöttek volna, senki se szólna egy büdös szót se.
Idézet
 
 
+9 #9 Codename333 2017-05-26 15:07
Óvatosan a kommentekkel! Chester jön azt szétbassza a fejünket......iszonyatos egy lemez....olyan vastag cukormáz van rajta ha az ember elindítja rendesen kriohad az összes foga tőle.....iszonyat nagy rádió pop de még ha jó lenne.....de nem jó...nem si nagyon tudom h lehet ezt így ebbena formában zenekarnak nevezeni....chester meg néha mike elvinnyognak meg magukhz nyúlnak a lemezen és ennyi...a többiek?...knnt voltak a büfében?vagy addig elzavarták őket valahova?Förtelem az egész produkció a marketing csoporttól kezdve a zenéig mindenben.Tipikus "mtv creative-ok" által összetákolt zene.....nah megyek és megpróbálok pogózni a heavy-re
Idézet
 
 
+5 #8 revdav11 2017-05-26 14:59
Az első Linkin Park lemez, amire 100%-os magabiztosságga l tudom mondani, hogy FOS.
Eddig mindegyik lemezükkel elvoltam, sőt nekem a Hybrid Theory a mi napig ott van kedvencek között, de ez botrányosan igénytelen lett. Ettől függetlenül már a Subscribe miatt is megtartom a VOLT jegyemet, de kíváncsi leszek a tömeg arcára amikor Chester papa elkezdi nyávogni, hogy milyen Heavy neki az élet.

Mellesleg az új Papa Roach (ami szintén nem egy 10/10-es lemez), simán feltörli a padlót ezzel a nyálas foskupaccal.
Idézet
 
 
+6 #7 cápaidomár 2017-05-26 13:25
No és? Készül a cikk a debütről? :-)

Arra tök kíváncsi vagyok.
Idézet
 
 
+11 #6 homme 2017-05-26 12:33
foshalom
Idézet
 
 
+2 #5 Sanci26 2017-05-26 12:13
4. One More Light
És igen. Itt a nagy meglepetés. A kritikákkal egyet tudok érteni, és amikor a Heavy-t meghallottam igen herenyalogató WTF volt bennem. Tényleg pop lemez és tényleg abból sem a legjobb, de többszöri hallgatásra tetszenek a számok. Mivel már pár éve nem csak a metál zene teszi ki a lejátszási listáim kis részét, így lehet ennek a nyitottságnak köszönhetően nagyon szeretem ezt az albumot. Amióta kijött szinte csak ezt hallgatom. Lightos számok, de szerethető dallamokkal.
5. Minutes to Midnight
A keményebb korszakomban, amikor az első 2 LP-t már szinte be tudtam fogadni, akkor kijött ez. És akkor nagyon nem feküdt. Évekig hozzá se szagoltam a zenekarhoz. Ma már ezen is találok jó számokat.
6. Living Things
A LP-ben azt szeretem, hogy változatos. Pont azt a változatosságot szeretem benne, ami miatt mindig fanyalog a hallgatósága. Ez az album annyira változatlan, egysíkú, hogy mai napig csak akkor kerül elő, ha a youtube beadja random lejátszásba. Ez egy olyan album, amin a számot nem tudom mai napig a számokat azonosítani a címükkel, mert mind ugyanolyan. Legalábbis LP kereteken belül. Én ha van amit nem szeretnék többet tőlük látni, az ez a koncepció.

Röviden ez a véleményem a zenekarról. Alapvetően nem az új album van az utolsó helyen. És még mindig a System of a down a kedvenc zenekarom. Igaz ez lehet nem ment fel ezek után főleg a magyar hallgatóság előtt, hogy szeretem az LP új albumát...
Idézet
 
 
+2 #4 Sanci26 2017-05-26 12:10
Rangsorolnám a Linkin Park lemezeket. Én tipikusan az a 90-es években született srác vagyok, aki nu-metal korszakában ismerte meg a metát zenét, a SOAD, Slipknot és Korn közreműködéséve l, és ezek hallgatása jelentették 18 éves koromig a mindennapokat. A Linkin Park ekkor még nem volt a kedvenceim között. Ritkán került a lejátszási listámba. Egészen addig ameddig meg nem jelent a:
1. A Thousand Suns
Bármilyen meglepő, ez az album, ami talán az LP rajnogók között az egyik legnagyobb kakukktopjás, engem ez fogott meg a zenekartol a legjobban. Nem volt metál. De mégis annyira egyedi volt, hogy mai napig bármikor meg tudom hallgatni minden egyes másodpercét. Ezzel az albummal került be a zenekar a kedvenceim közé.
2. The Hunting Party
Ez az album nagy meglepetés volt. Kaptam az LP-tól egy kemény lemezt, ami nem a tipikus rap-refrén- rap-refrénre épül. Az album hangázása is ezen felül változatos volt. Imádtam.
3. Hybrid Theory és Meteora holtversenyben.
Mint már írtam, amikor megismertem a metál ezen ágát, nekem az LP mint csak töltelék banda fért be az életembe. Sajnos ez a rap-refrén cucc, amit 2 albumon keresztül letoltak, nekem elsőre nem volt olyan izgalmas, mint a többi velük egyszerre befutott zenekar. Viszont, amikor megszerettem az LP-t jobban az A Thousand Suns által, ez a két lemez felértékelődött bennem, és ma már nagy örömmel kapom elő erről az albumról a számokat. Illetve mivel csak elő elő kerültek a számok fiatal koromban is, elég erős nosztalgia faktort tud nyújtani. (Folytatás köv. hozzászólásban.)
Idézet
 
 
+8 #3 Batwing 2017-05-26 11:54
Belehallgattam a bizniszcsapat új albumába, és azt kell mondjam, hogy hányinger! Ez saját kútfőből, vagy valami kiadói nyomás hatására jött létre? Pont olyan undorító, mint a dzsásztin timberlék. Pfejj!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.