Shock!

augusztus 25.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Memoriam: For The Fallen

memoriam_cKevés szomorúbb dolog létezik annál egy rajongó számára, mint amikor a kedvencéről már csak múlt időben beszélhet. Haláleset, fásultság, kifulladás – az évtizedek során megannyi jelentős zenekar fordult a létből bele a mindent megszépítő emlékezet időtlenségébe, hogy aztán sokuk végül visszatérjen onnan, több-kevesebb sikerrel. Éppen ezért csóváltam a fejemet kétkedve, amikor megérkezett a hír, hogy a legendás Bolt Thrower örökre felhagy a zenéléssel dobosuk, Martin Kearns korai halála miatt. Sejtelmem végül, ha részben is, de végül csak beigazolódott: Karl Willetts vokalista és a csapat első dobosa, Andy Whale nem ültek sokat a hátsójukon, összeálltak két zenész barátjukkal, Scott Fairfax gitárossal és a Benediction basszerosával, Frank Healyvel, s tessék, itt is a Memoriam, ami a Bolt Thrower ismerőinek olyan lesz, mint egy régi jó barát visszatérése.

A lemez koncepcióját mindjárt a legelején nyilvánvalóvá teszi a csapat: a zenekari név, az albumcím, valamint a lenyűgöző borító együtt alkotják azt a monumentális gránitkoporsót, amelynek nyirkos-sötét üregében egy csatában elesett harcostárs súlyos emléke hever egészen bivaly dalok formájában. A nyitó Memoriam azzal a fajta méltósággal teli, gyászos monumentalitással indít, amely a Bolt Throwerre is olyannyira jellemző volt. A hideg futkos az ember hátán, amikor Willetts elbődül jellegzetes hangján, s az érzés, miszerint a For The Fallen valójában egy kiadatlan Bolt Thrower-lemez, a későbbiekben sem múlik el egészen.

megjelenés:
2017
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )
Akár egy robusztus tank a romokkal teleszórt utcán, úgy gördül végig masszív középtempójával a War Rages On a hangszórók és fejhallgatók kábeleiben, nem is lehet mást tenni itt, csak headbangelni veszettül. Fogós riffjével az album egyik legjobbja az éjfekete hangulatú Reduced To Zero, amelyben egyébként kiviláglik a legfőbb különbség a Memoriam és a Bolt Thrower világa között: míg utóbbi egy ereje teljében levő, teljes odaadással és elszántsággal harcoló katona volt, addig a Memoriam a csata után megtört, a múlton és a vele elveszett bajtársak emlékén merengő veterán megtestesítője. Épp emiatt a For The Fallenben nagyobb szerepet kap a doomos megközelítés, ami azért néha a dinamika rovására megy. Mert bár a Corrupted System meglepően pattogós, punkos kakukkfióka, mégis a hat és fél perces hosszával túlnyújtott, mint ahogy a Flatline-t is lehetett volna összébb rántani, hogy feszesebb legyen.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek: a Surrounded By Death simán az album talán legjobbja, rövid, lendületes darab, gyilkos váltással, kaotikus középrésszel és remek sírásó-riffekkel. A Resistance ennek testvére, alapvetően lassabb folyású dal, figyelemreméltó megoldásokkal, és itt már mintha érezni lehetne némi jelentősebb eltávolodást is az anyacsapat világától, ami a banda esetleges jövőjét tekintve mindenképp pozitívum. A lemezt egy nagyobb lélegzetvételő tétel zárja, amelyben minden benne van, amiért a Bolt Throwert szerettük, és amiért a Memoriam feliratkozhat a kedvencek listájára. Azért arra mégsem vennék mérget, hogy soha nem fogunk új Bolt Thrower-lemezt hallani, de ha nem is lesz folytatása ennek a projektnek, a For The Fallent akkor is érdemes az extrém zene szerelmeseinek megfülelni. Amennyire az elődzenekar egyedi ízt képviselt a zsáneren belül, úgy a Memoriamban is rejlik annyi érdekesség, hogy ne sikkadjon el az idei termés méteres halmai között.

 

Hozzászólások 

 
#8 kovi 2017-06-06 14:51
Eszméletlen jó lemez lett.
Idézet
 
 
+2 #7 norbert hellacopter 2017-05-03 19:17
Idézet - metálkezelés:
[quote name="norbert hellacopter"

Szerintem se,bár hallgatható.
De nekik is becsúszott azért egy gyengébb lemez, a Honor Valor Pride.


Persze, simán hallgatható, nem pocsék vagy ilyesmi.
Igen, a Honor szerintem sem az életmű csúcsa, a Those Once jóval erősebb volt, az előzményei meg aztán pláne.
Idézet
 
 
+1 #6 metálkezelés 2017-05-03 10:34
[quote name="norbert hellacopter"

Szerintem se,bár hallgatható.
De nekik is becsúszott azért egy gyengébb lemez, a Honor Valor Pride.
Idézet
 
 
+5 #5 norbert hellacopter 2017-05-02 17:25
Ünneprontó leszek, szerintem ez azért messze nem a Bolt Thrower szintje, ahhoz nagyon hiányzik a Gavin Ward/Barry Thomson duó - ez a Scott Fairfax nagyon nem egy ligában penget velük, egyszerűen nem érzem a témait elég markánsnak. Ha ez egy kiadatlan Bolt Thrower lemez lenne, akkor nem véletlenül maradt volna fiókban - egy War Master/IVth Crusade/For Victory/Mercenary sor után mondjuk vaskos csalódás lett volna, persze ez nem a Bolt Thrower, így csak kisebb csalódás:) A borító viszont vaskos 10
Idézet
 
 
+6 #4 Chris92 2017-05-02 15:32
Kellett ez az album. Nincs már Bolt Thrower, se Hail of Bullets ideje volt, hogy betöltse valami az űrt a háborús death metal színtéren, és szerencsére nem okozott csalódást. Brutálisan jó anyag.
Idézet
 
 
+9 #3 castlereagh 2017-05-02 13:02
Atomkirály ez az album! Annyira fasza hangzása van, mint a gépfegyver a dob, olyan érzésed van, mint amikor valami háborús filmnek a zenéjét hallanád. Én például néha esténként hadművészeti dolgokat szoktam olvasgatni, és gondolhatjátok milyen állat közben a Memoriam zenéjét hallgatni! :D
Köszi Zoli a kritikát!
Idézet
 
 
+9 #2 trey 2017-05-02 11:24
sztem iszonyu nagy lemez lett! teljesen athatja a Bolt Thrower magasztossaga es buszkesege. es bar picit mas, Bolt Thrower rajongoknak sztem mindenkepp erdemes probalkozni vele. sztem messze tobb mint 8 pontot erdemel, tokeletes lemez.
Idézet
 
 
+9 #1 DéeL 2017-05-02 06:43
Konkrétan nálam ez a lemez eddig top 5-ös az idei felhozatalban, műfajában pedig az egyik legjobb.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.