Shock!

április 25.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Obsessed: Sacred

theobsessed_cIn Wino veritas – ahogy a művelt doomster mondja. És valóban: Robert Scott Weinrich, azaz Wino egy jó ideje már ugyanolyan megkerülhetetlen és tévedhetetlen intézménnyé vált a saját közegében, mint mondjuk Lemmy volt a magáéban. De hát mi mást is várhatnánk egy olyan fazontól, akinek még a születési helye is Rockville? A minden képen fülig érő vigyorral pózoló, hamisítatlan tréfamesternek tűnő Wino emellett igazán érdekes figura: annak ellenére, hogy sokkal jobb gitáros, mint énekes, igazán legendássá abban a zenekarában vált, ahol csak elvétve ragadta meg a hathúrost a danolászás mellett, és amelynek aranykoraként a legtöbb rajongó még mindig a hősünkkel elkészített, Born Too Late-től V-ig tartó időszakot tekintik. Holott a Saint Vitusnak pusztán technikai tudás szempontjából mind korábban, mind pedig utóbb jobb énekese volt ennél az igencsak nazális hangú, morózus alaknál. És annak ellenére, hogy emberünk mindig is inkább magányos farkasnak tűnt, mintsem csapatjátékosnak, bandák és különféle kollaborációk tucatjaiban bukkant és bukkan fel folyamatosan, hogy aztán mindig, mindenhonnan tovább is álljon. (Csak példálózó jelleggel: Shrinebuilder, Spirit Caravan, The Hidden Hand, Place Of Skulls, Premonition 13, Wino). Hogy később rendre vissza is térjen korábban elhullajtott társaihoz, dalaihoz, vagy éppen zenekaraihoz. Azzal együtt, hogy igazi gyermekének mindig is a The Obsessed számított.

megjelenés:
2017
kiadó:
Relapse
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 9 Szavazat )

Az a The Obsessed, amely mind különös életútjában, mind pedig szikár zenéjében egy másik ikonikus doomcsapathoz, a mindig is sugárzó szépségével és kimért józanságával hódító Bobby Liebling által vezetett Pentagramhoz hasonlítható leginkább, és amely képtelen volt egymás után két nagylemezt leszállítani ugyanabban a felállásban. Ezért aztán semmi értelme nincs is azon nyűglődni, hogy a banda mindössze negyedik sorlemezét jelentő Sacredet elkészítő csapat egyáltalában mennyire is tekinthető igazi The Obsessednek, hiszen a főhősön kívüli két másik tag (Dave Sherman basszer és Brian Constantino dobos) ugye már a Spirit Caravannak is tagja volt, így a lemez bőven kijöhetett volna azon a néven is. Itt ugyanis egyértelműen Wino az úr, az van, amit ő mond, és ha úgy tartja jónak, még olyan ipari méretű kavarást is végbe vihet, mint amilyet valóban meg is tett: a Sacred elkészülte után Sherman ugye seggberúgva, majd a helyére bevéve két fő (a női emancipáció jegyében egyikük egy hölgy), nevük tán nem is fontos, hogy aztán nem sokkal később ők is mehessenek szépen a francba, míg jelenleg Reid Raley gitárossal kiegészülve ismét trióban nyomják (már persze, ha tegnap vagy tegnapelőtt Wino nem döntött megint másképpen). A lényeg úgyis annyi, hogy huszonhárom szűkös esztendő után újra van Obsessed-lemez. És nyilván jó is, még ha közel sem egetverően az.

A Sacred legnagyobb erénye a változatosság. Kétséget kizáróan ez az Obsessed eddigi legtöbb alkotóelemből összepakolt lemeze, hiszen a kép az igazán belassult daraboktól a rock and rollosan gyors tempóig terjed. A nyitó Sodden Jackal mondjuk helyből egy igazi doom-gyöngyszem, talán még Tony Iommi is megkönnyezné a riffet, nem is csoda, hiszen nem igazán friss darab, alapja kábé harmincöt évvel ezelőtt született meg, és jól megmutatja, mire lehetett volna képes a csapat, ha akkoriban nagylemezhez jut. A kettes Punk Crusher már más tészta: erőteljes, direkt, kissé tán modernebb is. Azt kell mondjam, engem igazán már a korábbi beharangozás során sem fogott meg, és jelenleg is ezt a kapkodós, kissé ötlettelen dalt tartom talán a leggyengébbnek az egész lemezről. A sorminta később is hasonló lesz: a doom irányába hajló, tradicionálisabb tételeket (a remekbe szabott címadó Sacred, a hideglelős Perseverance Of Futility és az instrumentális, elég keményen heavy hatásokat is mutató Cold Blood) rendre tempósabb szerzemények követik (a sztorizós Haywire, a szerintem kimondottan gyengén, már-már részegen gajdolósra sikerült Thin Lizzy-feldolgozás It's Only Money és ezzel ellentétben a lemez egyik legjobbjaként tündöklő energiabomba Razor Wire). A korong legragyogóbb darabja mindezzel együtt is a belassult, nagyívű Stranger Things, amelyben Wino kábé egész eddigi munkássága legnagyszerűbb énekdallamait hozza, bár hogy mekkora stúdiós mankóval, az persze jó kérdés.

A gond viszont az, hogy a minőség – ahogy az a fentiekből is jól látszik – közel sem egyenletes, ráadásul a végére sajnálatosan elszürkül a móka. Sem a meghatónak szánt, ám kissé inkább unalmasra sikeredett My Daughter, My Sonsot, sem pedig a punkrockos hatású Be The Nightot nem tartom főnyereménynek, az utolsó tétel pedig már nem is más, mint alig huszonhét másodpercnyi instru levezetés. Ez így egy kicsit karcsú. Oké, ott van még persze a két bónusz tétel is: a totálisan szétszólózott, és több mint kilenc percével igazi monolitként magasló On So Long, illetve a valóban hamisítatlan bluesrocker Crossroader Blues, amelyek esetében csak azt nem értem, hgy miért nem tartoznak a lemez „hivatásos állományához", hiszen kimondottan tetszetősre sikeredtek.

Wino persze továbbra is egy ikon, gitározni még mindig istenként tud, és a hangja is maradt amolyan igazi szeresd vagy gyűlöld típusú torok, helyenként igazi csúcsteljesítménnyel, máskor borzasztó mélyrepülésekkel. És tényleg tetszik is a Sacred, de ha igazán őszinte akarok lenni, ezúttal mégsem érzem azt, amit mondjuk a Saint Vitus vagy a Pentagram legutóbbi anyagainál: hogy a színtér sokkal kevesebb lenne nélkülük. Wino bármely más formációjában simán hozná ugyanezt a szintet, ahogy eddig is hozta, és ezután is hozni fogja.

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+1 #7 stnksrbtks 2017-04-22 14:41
Idézet - Venomádi:
Idézet - stnksrbtks:
Idézet - Venomádi:
Nekem nincs bajom ezzel a dobolással, meg nem is figyeltem. Hasselvanderre csak azért gondoltam, mert én vagyok az egyetlen ember a földön szerintem, aki bele van esve a puffanós pergő-soundba :). Kényes pont nekem.


nem te vagy az egyetlen, szerintem is csucs amit muvel(t). huzos, feelinges, pontos, kreativ. altalaban nem rajongok az ilyen triggerelt dobhangzasert, de neki valamiert nagyon jol all.


A Houndsot elhallgatva, meg bármit, amihez köze van, komolyan még Griffin helyett is elhallgatnám a mai Pentagramban, ami nem kis szó azért. (Nem griffin ellen mondom persze)


nana, griffin azert megiscsak griffin---wino mellett o a legnagyobb csaszar a doomban, csak neki meg a gitarhangzasa is allat :)
Idézet
 
 
0 #6 Venomádi 2017-04-21 21:20
Idézet - stnksrbtks:
Idézet - Venomádi:
Nekem nincs bajom ezzel a dobolással, meg nem is figyeltem. Hasselvanderre csak azért gondoltam, mert én vagyok az egyetlen ember a földön szerintem, aki bele van esve a puffanós pergő-soundba :). Kényes pont nekem.


nem te vagy az egyetlen, szerintem is csucs amit muvel(t). huzos, feelinges, pontos, kreativ. altalaban nem rajongok az ilyen triggerelt dobhangzasert, de neki valamiert nagyon jol all.


A Houndsot elhallgatva, meg bármit, amihez köze van, komolyan még Griffin helyett is elhallgatnám a mai Pentagramban, ami nem kis szó azért. (Nem griffin ellen mondom persze)
Idézet
 
 
+1 #5 stnksrbtks 2017-04-21 21:03
Idézet - Venomádi:
Nekem nincs bajom ezzel a dobolással, meg nem is figyeltem. Hasselvanderre csak azért gondoltam, mert én vagyok az egyetlen ember a földön szerintem, aki bele van esve a puffanós pergő-soundba :). Kényes pont nekem.


nem te vagy az egyetlen, szerintem is csucs amit muvel(t). huzos, feelinges, pontos, kreativ. altalaban nem rajongok az ilyen triggerelt dobhangzasert, de neki valamiert nagyon jol all.
Idézet
 
 
+2 #4 Venomádi 2017-04-21 20:31
Nekem nincs bajom ezzel a dobolással, meg nem is figyeltem. Hasselvanderre csak azért gondoltam, mert én vagyok az egyetlen ember a földön szerintem, aki bele van esve a puffanós pergő-soundba :). Kényes pont nekem.
Idézet
 
 
+2 #3 stnksrbtks 2017-04-21 19:31
vannak rajta kurvajo szamok boven, de van egy-ket meglepoen bena mulatos szerzemeny is. de mindegy is, en orulok hogy van lemez es (ugy-ahogy) mukodik a zenekar.
a dobos mondjuk sajna tenyleg eleg ergya: merev, otlettelen, feelingtelen es eloben osszevissza csuszkal. a studioban nagyjabol helyere huzgaltak a kalapalasat, de hat sajnos ez ebben a mufajban nem valami jo otlet. szal ja, hasselvander fasza lett volna!
Idézet
 
 
+4 #2 Venomádi 2017-04-21 19:06
Vártam, mint a messiást, de aztán hatalmasat nem durrant, de azért emlékszem eléggé elkapott egy-két téma, és összességében is azt gondolom a lemezről, mint a szerző. Eleve az sem tetszett, hogy képesek 3 lassabb nótával indítani a lemezt, élükön azzal a Sodden Jackallal, amelyik már szerepelt náluk korábban (ha nem is sorlemezen). A Caravantól amiben legkevésbé különbözik most, az a hangzás, mert egyébként régen is oda-vissza pakolták a nótákat, sok későbbi Caravan-nóta még Obsessed-demóként porosodott valahol. Szóval a hangzás nem oké annyira, az erősebb témákat segíti, a gyengébbekét kivérezteti, mint mondjuk a tényleg felesleges Lizzy feldolgozás. Amolyan békebeli, mondjuk pont a Pentagram Sub basementje az, ami passzolna ide hangzásnak. Ja és Joe Hasselvandert a dobok mögé akkor már.
Idézet
 
 
+5 #1 norbert hellacopter 2017-04-21 16:13
Olyan, hogy rossz Wino lemez nyilván nincs, de azért ennél csinált már jobbat is, valóban :)
A Thin Lizzy feldolgozás szerintem is felesleges, meg kicsit furcsák voltak elsőre-másodszorra ezek a lazább dolgok, viszont a bónusz On So Long a kedvencem róla, na abban benne van az igazi Wino-szpirit, óriási dal!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.