Shock!

június 24.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

V/A: Lords Of This World – A Tribute To Black Sabbath

lordsofthisworld_cSokszor felmerült már a kérdés, hogy sokadvonalbeli bandákról miért nem pörögnek sűrűbben a cikkek ezen a médiafelületen, ezért most hallgassuk is meg, hogy ezeknek a csapatoknak például hogyan sikerült megbirkózni egy olyan korszakalkotó zenekar örök érvényű dalaival, mint amilyen a Black Sabbath. Persze a feldolgozásokkal manapság már tényleg Amazonasokat meg Nílusokat lehetne rekeszteni, de ettől függetlenül én még a mai napig is tudok lelkesedni értük, főleg, ha az egyik legnagyobb kedvenceim tételeit hallhatom különböző verziókban. Ráadásul ezen a válogatáson szinte mindegyik korszak nótái terítékre kerültek, az ős-Sabbath-tól kezdődően egészen a Tony Martin-éráig, ami nyilván még vonzóbbá tette az anyagot. Még abban az esetben is, hogy ezeket most kivétel nélkül görög metalbandák tolmácsolják.

Sajnos a lelkesedésem nem tartott ki túl sokáig, ugyanis az itt hallható feldolgozások nagy része tökéletesen szemlélteti, hogy miképpen lehet meggyalázni és elcseszerinteni a mindenki által ismert és favorizált klasszikusokat. Arról nincs infóm, hogy mikor készültek a felvételek, de a megszólalás alapján tuti, hogy nem mostanában rögzítették őket, vagy pedig tényleg ennyire nincs már pénz rendes stúdióra sem az ezen a szinten működő zenekaroknak, sem pedig a döglődő kiadóknak. Volt idő, amikor még tökéletesen sikerült egy-egy ilyesfajta megemlékezés (Nativity In Black I és II), és persze azért még manapság is akad néhány felettébb érdekes formáció, akik nem lebutítják, hanem inkább gazdagítják az örökérvényű szerzeményeket (Brownout Presents – Brown Sabbath). Azonban ahogyan például a Nightstalker Sweet Leafjével elindul ez a korong, az semmi jót nem vetít előre. Ennél még a legdurvábban betépett/seggrészeg Ozzy is jobban elnyomta volna annak idején a dalt, és ezzel azt hiszem, el is mondtam mindent.

megjelenés:
2017
kiadó:
Metal Hammer & Heavy Metal
pontszám:
3 /10

Szerinted hány pont?
( 9 Szavazat )

A gyönyörű dallamokat rejtő Changesszel hallhatóan valami nagyon különlegeset akart alkotni a Hail Spirit Noir is, de hát ezzel a kritikán aluli, hörgésnek sem nevezhető okádással inkább csak hányingert idéznek elő. Ezzel szemben a Rock 'n' Roll Children (azta, micsoda zenekarnév!) Falling Off The Edge Of the Worldje eleinte Diót is megidézően indul, aztán a fos pergő, a mixelés nélküli, demós hangzás és a túláriázott ének ezt is rendre tönkrebassza. A Naya, zongorára átírt Laguna Sunrise-a sem tesz hozzá semmit az eredetihez, ahogyan az Illusory vinnyogós The Mob Rules-a sem, ettől még szegény Dio hologramja is vibrálni kezdene. A Black Juju Who Are You-ját is a gyilkosan hömpölygő, minimalista, elronthatatlan riff menti meg, viszont egy olyan nótát, mint amilyen a The Sign Of The Southern Cross, egyszerűen tilos ennyi slájmmal a mikrofonba köpködni. A Zemial „énekese" alighanem egy doboz Marlborót is elfogyaszt a reggelije előtt, ami ugye ezek után csakis mustárba tunkolható virslit helyettesítő kubai szivar lehet, Paul Di'Anno társaságában. Az Endomain lélektelen Die Youngja említést sem érdemel, és a Kerry King-gyilkoló névvel megáldott The Slayerking War Pigséből is elszáll minden erő fél perc után, hiába van benne erőltetett hörgés, meg mondóka. Aztán jön a Naxatras fölöttébb gány Planet Caravanja, amit Phil Anselmo a maga legpocsékabb formájában is különben előad. Amit pedig a görög Metal Hammer szerkesztők a hidden trackként feltüntetett N.I.B.-ban művelnek, az pontosan olyan, mintha csak a kilences asztal részeg vendégeit hívták volna fel a színpadra dajdarászni. Egyszóval, gyalázatos.

Amiért viszont mégis érdemes egy próbát tenni ezzel az egésszel, az elsősorban a Wardrum Headless Crossa, ami ugye nem csak a Martinos időszak, de talán a teljes Sabbath-életmű egyik legbriliánsabb tétele. Nem biztos, hogy egy teljes lemezen keresztül el tudnám hallgatni a csapat énekesét, azonban itt meglepően jól hozza Martin védjegyszerű frazírjait, torokból kipréselt magasait, és az is hallatszik, hogy sokat dolgozhattak az ének- és gitártémákon. Cozy Powell húzása persze azért nagyon hiányzik. A Mother Of Millions Children of the Grave-je is korrekt, valamint a Rotting Christ izzó lávaként fortyogó Black Sabbathja sem sikerült rosszul, de hát ez a dal még Enrique Iglesias szájából is vérfagyasztó, éjfekete masszaként görögne (keresve sem találni ennél jobb szót ide) elő, ugye...

Jóhiszeműségemben általában úgy vagyok vele, hogy ezeket a félelmetes dalcsodákat egyszerűen lehetetlen elrontani, annyira jók, azonban a görög metal valóság erre most azért elég drasztikusan rácáfolt. Az említett kivételektől eltekintve gyakorlatilag senkinek sem ajánlom ezeket az át/feldolgozásokat, hiszen aki hozzám hasonlóan nagy Sabbath-fan, alighanem velem fog egyetérteni, aki pedig most akar ismerkedni, annak meg úgy is a negyvenhét éves múltba ásás a házi feladata. Sajnos azt kell mondanom, hogy noname jútyúb koverek reggelire zabálják meg ezeket a produkciókat, s a kiadók szűrőjén is úgy tűnik, hogy egyre tágabbak azok a fránya lyukak. No, de ne aggódjunk annyit, mert hát végtére is Cakk Wájld barátunk nemsoká' megmutassa nekünk, hogyan is köll eztet...

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
0 #12 Cseke Feri 2017-06-07 17:15
Idézet - Trollmagnet:
Erről a fosról miért kellett kritika, mikor a Brown Sabbathról pl. nincsen? Ők inkább megérdemelték volna, mint ez a noname sufni


Azért, hogy ne mindig csak jó lemezekről írjunk szép költeményeket.:) Egyébként a Brown Sabbath valóban 10/10!
Idézet
 
 
-2 #11 Trollmagnet 2017-06-07 10:06
Erről a fosról miért kellett kritika, mikor a Brown Sabbathról pl. nincsen? Ők inkább megérdemelték volna, mint ez a noname sufni
Idézet
 
 
+1 #10 FüstiRoli 2017-06-04 07:52
Nagyon jó feldolgozás az amerikai Brutality 2.albumán található Elektric funeral.Whwn the sky turns black az albumuk címe.Keressetek rá nagyon jó kis death metálos átdolgozás 1994-ből.Nekem nagyon be jött a Children of Bodom feldolgozás válogatás cd-je.Némelyik dalhoz nagyon jó nyúltak hozzá....üdv
Idézet
 
 
0 #9 metálkezelés 2017-05-31 14:22
Legjobb feldolgozó banda a Nevermore volt.
Azok mindig jól átgyúrták a dalt, meg hozzá is tudtak tenni valamit , nem csak elsíkálták.
Lásd a Judas Priest számmal mit műveltek : Nevermore - Love bites .
Idézet
 
 
+4 #8 Venomádi 2017-05-30 22:30
A Dwellers és az All them witches. amik engem meggyőztek, persze hozzáteszem, vannak nekik is unalmas pillanataik, csak az nem mindegy, hogy már tudom egy dwellerses zenére azt mondani, hogy olyan mint a dwellers. Nagyjából ezen áll meg a mutatvány. Közben a Devil and the almighty blues produkciója engem halálra untat második hallgatásra is, másnak meg attól van "boner". Hát kinek a paplan.
Idézet
 
 
+2 #7 Huh 2017-05-30 20:25
Idézet - Venomádi:
Nem véletlen, hogy az első lemez idején is fáztak ettől sokan, az akkor már komoly nevek dacára is. Ami nekem ma határozottan nem tetszik, hogy mennyi kibaszott stoner/sludge/sabbath banda mászik elő minden bokorból, na nem pusztán a bandák mennyisége zavar, vagy hogy él a színtér, de inkább az, hogy semmiféle kritikai megközelítést nem érzek az átlaghallgatókt ól sem. Stoner, pipa - 10/10.
A Stoned Meadow youtube oldalán (ahol bődületes mennyiségű lemez van feltéve, mondhatni kincsesbánya) ugyanez megy. Nem hallgatom napi szinten, de nem egy dögunalmas darabhoz volt szerencsém, amitől persze el voltak ájulva. Két bandát tudnék mondani, akik teljességgel meggyőztek a kínálatból. De úgy veszem észre, rohadtmód klisésedik ez a műfaj is.


Melyik az a két banda?
Idézet
 
 
+4 #6 pumpika666 2017-05-30 20:21
totál egyetértek a szerzővel. amúgy szeretem, mikor az "ősök" dolgait feldolgozzák, de a minőségre rohadtul figyelni kellene, ha már kiadják a kezükből. tényleg minden [email protected] kiadnak a kiadók, csak hogy egy kis lóvé bemásszon...
Idézet
 
 
+1 #5 Cseke Feri 2017-05-30 18:55
Idézet - Karesz papa:
Undorito stilusa van a cikk szerzjonek. Ez az utszeli modoru szellemeskedes korabban sem volt se jopofa, se izleses.


Hááát igen... ezzel nagyjából egyet is értek, sőt még önismétlő meg ötlettelen is vagyok. Egyedül a hallásommal meg a türelmemmel nincs gond.:) Bocs az érintettektől az alpáriságért.
Idézet
 
 
+5 #4 Venomádi 2017-05-30 13:10
Nem véletlen, hogy az első lemez idején is fáztak ettől sokan, az akkor már komoly nevek dacára is. Ami nekem ma határozottan nem tetszik, hogy mennyi kibaszott stoner/sludge/sabbath banda mászik elő minden bokorból, na nem pusztán a bandák mennyisége zavar, vagy hogy él a színtér, de inkább az, hogy semmiféle kritikai megközelítést nem érzek az átlaghallgatókt ól sem. Stoner, pipa - 10/10.
A Stoned Meadow youtube oldalán (ahol bődületes mennyiségű lemez van feltéve, mondhatni kincsesbánya) ugyanez megy. Nem hallgatom napi szinten, de nem egy dögunalmas darabhoz volt szerencsém, amitől persze el voltak ájulva. Két bandát tudnék mondani, akik teljességgel meggyőztek a kínálatból. De úgy veszem észre, rohadtmód klisésedik ez a műfaj is.
Idézet
 
 
+4 #3 necromedve 2017-05-30 12:19
A Rotting Christ Black Sabbathja iszonyat jó lett ezek közül, bár az meg korábban kijött már máshol is. Mondjuk az RC más liga, mint a többi itteni csapat, az is tuti.
Idézet
 
 
+12 #2 Karesz papa 2017-05-30 09:45
Undorito stilusa van a cikk szerzjonek. Ez az utszeli modoru szellemeskedes korabban sem volt se jopofa, se izleses.
Idézet
 
 
+4 #1 BSND 2017-05-30 09:19
Ez tényleg fos lett. Ha jó görög Black Sabbath-feldolgozást akartok hallani, ajánlom a Varathron-féle Ancient Warriort. Az is nagyon más, mint az eredeti (nem csak a hörgés miatt), de legalább jó. Feldolgozást szerintem csak annak érdemes készíteni, amelyik bandának van jól felismerhető saját hangzása, stílusa.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.