Shock!

szeptember 26.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Satan: Earth Infernal

satan_cA brit Satan visszatérése igazi sikersztori – no persze nem abban az értelemben, hogy a zenekar arénákban játszik és százmilliós megtekintéseket produkál a YouTube-on, hanem azt tekintve, hogy mióta feléledtek, ez már a negyedik teljesen önazonos, milliméternyi megingást sem mutató albumuk a sorban. Vagyis, ha tetszettek az előzőek, vagy simán csak bírod az old school, Keep It True fesztre kívánkozó fémzenét, nem tévedhetsz ezúttal sem.

A NWOBHM-robbanás által felszínre hozott, newcastle-i illetőségű ötösfogat ráadásul felállását tekintve is stabil. Egészen zseniális, hogy noha menet közben náluk is bőven akadtak személyi változások – sőt, még névcserék is –, ezen az albumon ugyanúgy Brian Ross énekes, Russ Tippins és Steve Ramsey gitárosok, Graeme English basszer és Sean Taylor dobos hallható, mint a klasszikus, 1983-as Court In The Act debütön. Már alighanem ez a puszta tény is bárki számára garanciát jelenthet azt illetően, mire számíthat az Earth Infernaltól.

megjelenés:
2022
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 8 Szavazat )

Mindez persze távolról sem jelenti, hogy a Satan zenéje egyformán való mindenkinek. Az old school jelleg itt minden tekintetben áll, az album zeneileg tényleg tokkal-vonóval együtt kijöhetett volna akár 1985-ben is, és még a hangzás is őrzi a bakelitkorszak védjegyeit: kicsit kásás és aránytalan, kicsit bárdolatlan, kicsit recsegős. Ha pedig valami cseppet pontatlan volt, valamelyik gitáros éppen mellényúlt, netán Ross melléénekelt, de a feelingen nem esett közben csorba, hát úgy hagyták... El tudom fogadni, ha valakinek az ilyesmi megnehezíti a műélvezetet, de erre a vonalra tényleg maximálisan áll, hogy nem analizálni meg érteni, hanem érezni kell, mitől jó. Márpedig a Satan zenéjében is végig ott kísért az a pozitív értelemben véve autodidakta jelleg, aminek köszönhetően annak idején ez a mozgalom simán mert magasról tenni mindenféle szabályra. Pont ennek köszönhetően születhettek tényleg új dolgok a szigetországban bő négy évtizeddel ezelőtt...

A tíz dalt rejtő Earth Infernal tehát vérbeli brit heavy metalt rejt a műfaj akkori hagyományainak megfelelően, a Satan pedig a maga fent említett fapados, szimpla hozzáállása mellett sem kiszámítható banda. Dalszerkezeteik 2022-es fejjel sem nyilvánvalóak: bár vannak ilyenek is, senki se számítson végig szolgaian magától értetődő, verze-verze-refrén-verze-refrén-szóló-refrén-refrén felépítésű darabokra. Ezt pedig muszáj értékelni, mint ahogy azonnali felismerhetőségüket, saját stílusukat is.

Nem látom sok tetejét szétanalizálni az anyagot, de a lemezt tökösen nyitó Ascendancy, a szövevényes Burning Portrait, az egyik legfogósabb Twelve Infernal Lords, a rövid, de annál hangulatosabb Mercury's Shadow instru, a The Blood Ran Deep érdekes verzékkel operáló, ikergitáros speedelése vagy az epikus Earth We Bequeath finálé szerintem mindenkinek bejönnek majd, aki zsigerileg vonzódik ehhez a vonalhoz. A többiek meg majd értetlenül lesnek, hogy mit akarnak ezek az iszapszemű vénemberek itt, hiszen a gitáros fiszt fog F helyett, a faszi full hamis annál a magasnál, és amúgy is, pontatlan a dob. De úgy gondolom, ez így van rendjén, az album atmoszférája, lelkesedése, tüze ugyanis minden esetleges technikai hiányosságot zárójelbe tesz. Senkinek se legyenek illúziói, ez maximális mértékben szándékosan ilyen – és tényleg úgy jó, ahogy van.

<div style="float: right; margin-left: 10px;">
    <table style="width: 209px; height: 131px;" align="center" bgcolor="#cccccc" border="0" cellpadding="2" cellspacing="2">
        <tbody>
            <tr>
                <td bgcolor="#f7f7f7">
                    <div align="center"><span style="font-size: xx-small;">megjelenés:<strong><br /> 1998</strong></span></div>
                </td>
            </tr>
        </tbody>
        <tbody>
            <tr>
                <td bgcolor="#f7f7f7">
                    <div align="center"><span style="font-size: xx-small;">kiadó:<strong><br /> Century Media<br /></strong></span></div>
                </td>
            </tr>
            <tr>
                <td bgcolor="#f0f0f0">
                    <div align="center"><span style="font-size: xx-small;">pontszám:<br /> <strong>9</strong> /10</span></div>
                    <div align="center"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></div>
                    <div align="center"><span style="font-size: xx-small;">Szerinted hány pont?</span></div>
                    <div align="center"><span style="font-size: xx-small;">
( 0 Szavazat )
<br /></span></div>
                </td>
            </tr>
        </tbody>
    </table>
</div>

 

Hozzászólások 

 
#3 redriot 2022-08-16 23:15
Teljesen rendben van ez a lemez. Mint Ádám, én is kiemelném az okos dalszerkesztést : az abszolút 1983 kompatibilis riffeket, dallamokat, zenei megoldásokat sikerült úgy összerendezniük hogy végeredményül könnyen hallgatható de mégsem kiszámítható dalok születtek.
Vélhetően sok energiát szántak arra, hogy minden zenei ötletnek megtalálják a megfelelő helyet, hogy minden számot tökéletesre csiszoljanak. Végig érződik a lemezen valamiféle frissesség, inspiráció - az hogy ezek a 60 felett járó öregek meg akarták mutatni hogy mit tudnak.
Én úgy gondolom ez maximálisan sikerült is nekik!
Idézet
 
 
#2 Bazsi 2022-08-16 21:30
Ott bábáskodtak a kedvenc zenénk születésekor, manapság meg ilyen király lemezeket pakolnak le az asztalra ezek az öregurak! Hatalmas muzsika, mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Idézet
 
 
#1 Tulus 2022-08-16 14:23
Az év egyik legjobb NWOBHM lemeze.

Viszont nem értem, hogy a Poison Elegy-ben mik azok az ugrálások, mintha bakelitet hallgatnék, nagyon idegesítő, mert a lemez legjobb dala :(
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.