Shock!

szeptember 26.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Soilwork: Övergivenheten

soilwork_cSoha nem tartoztam azok táborába, akik foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, hogy egy sok éve működő zenekarnak csakis az első két-három lemeze lehet mérvadó az örökségükben. Ha egy alakulat későbbi produkciói is minőséggel és bitang erős szerzeményekkel társulnak, akkor a külsőségeknek és a formának úgyis csak másodlagos szerep jut, és ilyenkor nem vagyok hajlandó ellenezni a drasztikusnak ható zenei változtatásokat sem. A svéd acélgyáros Soilwork esetében is valami ilyesmi elfogadás kontra gyűlölet-féle jelenségről szokás beszélni az utóbbi időkben, de ezt a történetet nyilván nem lehet ennyire feketén-fehéren kezelni. Az ő esetükben is az a legjobb, ha megmaradunk a szubjektivitás talaján.

A patinás életmű és a három esztendővel ezelőtti, pazarul sikerült Verkligheten ismeretében viszont az ember hajlamos túlzott elvárásokkal nekigyürkőzni az új daloknak, hiszen utóbbi lemez nem csupán egyetlen bika nótát tartalmazott. Voltak ott bőven olyan pillanatok, amelyek így utólagosan is egyértelműen elférnek a kis saját Soilwork best of gyűjteményemben (The Nurturing Glance, Witan, When The Universe Spoke). S persze nem tudok a két éve elcsepegtetett A Whisp Of The Atlantic EP-ről sem vállvonogatva nyilatkozni, ellenben az Övergivenheten első végigpörgetésekor úgy éreztem, hogy oké, ezt már egy párszor hallottuk, és jó, ha van egyetlen darab, ami napokon át tartó dallamtapadást képes okozni. Pedig Björn Strid énekes „éjjel repkedős" zenekarának nagy rajongójaként hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a fickó – a dalszerzésben kiemelten tehetséges itteni szerzőtársával, David Andersson gitárossal karöltve – nem képes hibázni a tapadós melódiákat illetően. De ez persze csak az első nekifutás volt, természetesen adtam még jó néhány esélyt a daloknak, mert egyszerűen nem lehet, hogy egy ilyen profi banda magához képest átlagos anyagot adjon ki a kezei közül. S persze milyen jól tettem, hogy hallgattam magamra, hiszen a későbbiekben már képtelen voltam megszabadulni az énekes ragadós dallamaitól, és még mindig ott tartok, hogy folyton az új Soilwork-lemezt akarom hallgatni.

megjelenés:
2022
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

A dallamosodásra persze lehetne érveket felhozni: a mindvégig óriási teljesítményt nyújtó, s emellett persze süvöltő, visító és hörgő Björnnek nem árt vigyáznia a hangszálaira, meg hát a brandet is valahogy a köztudatban kell tartani, és ezzel tényleg semmi gond nem is lenne, ha az Övergivenheten ennyi év Soilwork-túladagolás után is úgy odacsapna, hogy attól nem kelsz föl. Első körben talán ilyesmiről még nincs szó, sőt, a harmadik repeta után is néha azon veheted észre magad, hogy kicsit unatkozol, de ez többszöri ismerkedésnél már nagyon nem lesz jellemző. Az ismerős zenei fordulatokat is nem egyszer hallhattad már korábban tőlük és a követőiktől is, azonban nem is ez az esetleges unalom fő oka, hanem hogy egyszerűen túl kerek, túl kompakt és tökéletesre csiszolt most ez a produkció. Ettől a zenekartól én még mindig el tudnék fogadni kissé koszosabb, nyersebb fogalmazásmódot és főleg kiszámíthatatlanságot. De mindössze ennyi negatívumot tudok csak felhozni most ellenük, és még ez sem von le szinte semmit a színvonalas nóták értékéből, mert azokat még mindig nagyon tudnak írni, ha csak kicsit is megerőltetik magukat.

A már említett „dallamtapadós" nóta egyébként a Death, I Hear You Calling névre hallgat, és semmi sem lesz képes kitörölni az agyadból, úgy be tudja fészkelni magát. Kérdés, hogy kellenek-e ilyen kommersz momentumok egy Soilwork-lemezre, de én csak ismételni tudom, amit már az első fejezetben is kifejtettem, és ami már régebben is ugyanígy jellemző volt, ha esetleg valaki akkor még nem vette volna észre (csak egy példa: Black Star Deceiver). Ha ilyen hozzáállással közelítünk a dalokhoz, akkor nem lesz itt semmi gond. Sem a hagyományosan fortyogó északi fémbe merített, folkos Amorphis-hangulatokat is megidéző címadó, sem a szintén skandináv atmoszférájú Nous Sommes la Guerre, de még a korai darálós momentumokból erőt merítő Electric Again sem lesz így csalódás. Esetleg az egy kis jóindulattal a The Night Flight Orchestra repertoárjába is nyugodtan beilleszthető Valleys Of Gloam okozhat egyeseknél fejcsóválást, azonban ők rögtön ezután meg is kapják a fincsi harmóniákkal vegyített aprítást az Is It In Your Darknessben, ami kapásból zárójelbe is tesz mindenféle nyafogást.

Az óriási refrénjével lenyűgöző Vultures pedig szintén olyan tétel, amelyben nem igazán lehet hibát találni, bármennyire is a közérthetőség felé tolták minden apró kis részletét. Nem állítom, hogy a lemez második felvonása rossz lenne, de talán a legjobb Soilwork-esszenciát hozó Dreams Of Nowhere kivételével ezekben már némileg soknak tűnhet az acsarkodós verze-dallamos refrén-acsarkodós verze-dallamos refrén-szóló-refrén kombó. Mindez persze csak az első találkozásnál zavaró, sokadszorra ezekben a tételekben is kikristályosodik minden apró kis részlet, és végül azon kapod magad, hogy hát ez is, meg az is mekkora téma... Ha valamennyit lenyestek volna a műsorból, akár még kilencesnél is magasabb pontszámot kaphattak volna, de egyébként még így is össze tudok állítani egy jó félórás, adrenalinpumpáló edzés aláfestő programot azokból a nótákból, amelyekben érzek egy nagy adag kakaót. A tiszta hangszíne miatt magamban csak Devin Townsend 2.0-nak becézett Björnt meg ugye bármikor jólesik hallgatni, bár azért azt hozzátenném, hogy egy kis szünet most már tényleg ráférne mindegyik alakulatra ahol érdekelt.

A „Valóság" (Verkligheten) és a „Lemondás" (Övergivenheten) két fejezete jelenleg nálam tökéletes egyensúlyban működik: mindkettőre beérett, komoly potenciállal rendelkező alkotásként tudok ma már tekinteni, s a dalcentrikusság pedig egyértelműen a javára vált most a súlynak és a brutál zúzdáknak is. Ha képes vagy te is elengedni a berögződéseidet és a helyén kezelni az ügyet (már megint ez a klisé...), akkor könnyen lehet, hogy nálad is piszok jó és szórakoztató lemez lesz az Övergivenheten. A Soilwork nagyon sok tekintetben kreativitása csúcsán van. Nem bánnám, ha harmadik felvonásként jövőre jönne egy új korong is, Víganverikőtheten címmel.

 

Hozzászólások 

 
#4 Cseke Feri 2022-09-17 12:19
Idézet - ZoldAsz:
Idézet:
Víganverikőthet en

Ha létező szó, akkor mit jelent? (Tudom, google, de te mire gondoltál?)
Mindenesetre próbálok elvonatkoztatni attól, amit elsőre kiolvastam belőle (Kit vernek heten? És pláne vígan?:))


Nem létezik ilyen szó egyik nyelvben sem, teljes mértékben saját találmány. Sajnos a tragikus események miatt most el is vesztette jelentőségét. :(
Idézet
 
 
#3 Matt Gabnai 2022-09-15 18:10
"a dalszerzésben kiemelten tehetséges itteni szerzőtársával, David Andersson gitárossal karöltve"

Erre pedig kijon a kritika egy nappal David halala elott. Nagyon kivancsi leszek ez utan merre es hogyan halad a Soilwork
Idézet
 
 
#2 ZoldAsz 2022-09-13 14:59
Mint a Predator/Chaos/Figure/Drama szekvencia óriási rajongója, a Drama után eléggé elvesztettem az érdeklődésemet, viszont hosszú idő után a Verkligheten ismét nagyon betalált.
Ha ez az új is olyan, és/vagy szerves folytatása, akkor kell.

Idézet:
Víganverikőthet en

Ha létező szó, akkor mit jelent? (Tudom, google, de te mire gondoltál?)
Mindenesetre próbálok elvonatkoztatni attól, amit elsőre kiolvastam belőle (Kit vernek heten? És pláne vígan?:))
Idézet
 
 
#1 Squateye 2022-09-13 12:40
Éves TOP 10-ben simán benne van, valahol az elsők között, de valóban több hallgatást igényel, nem adja azonnal magát; akik pedig a régi Soilworköt keresik még mindig, azoknak nem sokat fog adni. A lemez második fele a kevésbé slágeres, nehezebben tapadó, egybefolyó része, de megéri a befektetett időt, nálam minden hosszúsága ellenére állandó vendég. Számomra az Andersson életmű csúcsa jelenleg, sikerült megfejelni a Verklighetent is.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.