1993-ban alakult a stuttgarti Sacrificium, még thrash bandaként. Két demójuk jelent meg a kilencvenes évek közepén-végén, amit az első teljes anyag követett 2002-ben, Cold Black Piece of Flesh címmel. Az Escaping the Stupor a második lemezük, még tavaly novemberben látott napvilágot.

Nem tudom, kinek ismerős Eoin Callery neve, ő egy Ego Sum Papa nevű zenekarban zenél. Nyilván csak szűk rétegek hallgatják, de a Caveman című lemez sem lesz egy chartlistás alkotás. Nem azért, mert nem jó a zene, mert azzal nincs baj.

A Neaera előző lemeze túl sok nyomot nem hagyott bennem, rémlett, hogy gyors, tikatikás metalcore-t játszanak, nagyjából feledhető formában. Ezen most sem változtattak, gyakorlatilag bemásolhatnám ide az előző kritikát. Ilyenkor fő a feje a kritikusnak: mi a tököt lehet írni olyan zenéről, ami csupa önismétlésből áll?

Mivel a birminghami kvintett harmadik albumának (In Disgust We Trust) megjelentetésével egy időben az Earache újra piacra dobta a korábban egy kis kiadónál kihozott első két albumot, úgy illik, hogy ezekről is megemlékezzünk. Szerintem azonban méltánytalan lenne a csapattal szemben, ha a három lemezt egy füst alatt tudnánk le, úgyhogy inkább összeh...

Kicsit meglepett, hogy alig egy évvel a Section X után máris itt az új Beyond Twilight lemez, de mivel korunk elmebeteg zongoristája, a dán Finn Zierler kétszer már meggyőzött zsenialitásáról, nem nagyon aggódtam amiatt, hogy esetleg rossz lemezt készít. Később kiderült: nemhogy nem rossz a lemez, de ez lett a Beyond Twilight zenekar (mert Finn biz...

Nos, eljött ez is: Magyarország legnépszerűbb rockzenekara (és talán az egyetlen média által megtűrt metal bandája), a Tankcsapda elkészítette a Magyar Fekete Lemezt. A borító ugyanis az újjáfaragott logótól eltekintve olyan szinten fekete, hogy maga a műanyag borítás is ebben a "színben" pompázik, a korong elejével, sőt hátuljával együtt. Ügyes és...

A Totenmonddal való megismerkedésem óta félek a németül danoló bandáktól, és az Eisblut sem fogja pozitív irányba mozdítani az előítéleteimet, az tuti.

Nem köntörfalazok: nem számítottam én már semmire a Sepulturától. Akármennyire szerettem őket tinédzserkoromban, akármennyire szimpatikusak a tagok - beleértve a Max Cavalerát váltó Derrick Greent is -, egyszerűen képtelen voltam megkedvelni az utolsó három lemezt.

A Verbo Nero egy olasz black metal csapat, 1998-ban alakultak, majd sok tagcsere után a remek Chaoswave gitárosa, Henrik Rangstrup is kikötött náluk egy időre, majd ő rájött, hogy nem ez az ő zenéje. 2005-ben stabilizálódott a felállás, bár ezen EP feljátszása után otthagyta őket Sandro, a dobos. De már megtalálták az utódját.

A Lights Go Out bár nevében új, tagságát tekintve nem kezdő srácokból áll. Egyrészt a Skizoidigitalos Szabó Máté (dob) és Nagy Attila (gitár) zenél itt, majd hozzájuk csapódott Árvai Péter (ex-Dying Wish, ex-Skizoidigital) basszusgitáros és Molnár Bálint énekes. A Szeg Home stúdiójában rögzítettek hat dalt, melyből hármat egy promóciós EP-n meg is ...

Igaz, ami igaz, ennek a lemeznek a meghallgatását már elég régóta húzom-halasztom. Most azonban úgy döntöttem, hogy ha már úgyis a cseheknek szurkolok a vb-n (mire ezt olvassátok, talán már azt is tudjuk, hogy ki a világbajnok), gyűjtök egy kis erőt, és végighallgatom egyszer-kétszer ennek a cseh bandának az első CD-jét. Tudom, hogy nem szép dolog ...

A Ledo Takas kiadó a múltkor már meglepett egy elég korrekt zenét játszó pogány metal zenekarral a litván Obtest személyében, most pedig a térség egyik black metal reménységét a Dissimulationt szabadították ránk. A szintén litván zenekar 1993-ban alakult, black és thrash bandák hatására, azonban eddig túl sokat nem publikáltak: egy demón kívül csak...

A görög Ramhorn belepottyantott egy cd-t a borítékba, elküldte jól, aztán úgy gondolta, elég lesz ez információnak, nyomozzon a kritikus kedvére. Hosszadalmasan hömpölygő bevezető után indul el a zene, kicsit pattogósabbra vált az addigi funeral doomos hangulat, így már csak simán doomos lesz. Az ének meg hamis. Nagyon. Bár szerencsénkre jól a hátt...