Nem igazán értem az Interitus lemezének koncepcióját. Mint látható, a cseh zenekar angol címet adott anyagának, ám rögtön az intrót követő első két nóta csehül szólal meg, amit még három, szintén anyanyelven előadott dal követ a korong vége felé. A többi négy viszont angol nyelvű. Ráadásul a booklet is full cseh, még azt sem sikerült kihámoznom, ki melyik hangszeren játszik, hányadik lemeznél tartanak stb.
Mindenestre az biztos, hogy nem kezdők az Interitus tagjai, és erről nem csak a lemezre bónuszként felpakolt 1998-as demófelvétel árulkodik. Kellemesek, jól összerakottak a nóták, tipikusnak mondható, nem túl eredeti, ám kellemes gótikus rock/metallal van dolgunk, sok szimfonikus elemmel. Van a lemezen zongora, hegedű, csembaló, fagott, fuvola, miegyéb és külön érdekes, hogy úgy keverték a dalokat, hogy ezek eléggé előtérbe kerültek. Tehát sokszor megfordul a szokott helyzet, és nem a gitárnak festenek alá a vonósok, hanem épp fordítva.
Ilyen zenekaroknál mindig kényes pont az ének. Jelen esetben nincs ezzel probléma, hiszen az énekes hölgynek kifejezetten szép hangja van, ráadásul néhány hazai kollégájától eltérően, soha sem hamis. És mellesleg nagyon csinos!
Bajban vagyok tehát a pontozással, mert ok, hogy semmi új sincs a lemezen, viszont kellemes hallgatnivaló, és a legnagyobb probléma vele az anyanyelv használata, ami igencsak rontja egy magyar fül számára a zene élvezeti értékét.
