Shock!

december 05.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Dead Can Dance: Wake

Dead Can Dance: Wake

Bár nem 2003-ban akadt a kezeim közé ez a cd, ennek ellenére meglehetősen sokáig húztam-halasztottam, hogy írjak róla, egész egyszerűen azért, mivel két számomra "szívszakadós" dal kapott helyet rajta, és az ilyesmit néha nehezen viselem.

 

City Weezle: City Weezle

City Weezle: City Weezle

Már a borítóból és a zenekar származási helyéből (Franciaország) sejtettem, hogy valami bizarr kombinációval lesz dolgom - és nem is tévedtem. A zenekarban négyen dolgoznak, és olyan zenekarok, illetve előadók hatásait olvasztották magukba, mint a Primus, a Faith No More vagy Chris Cornell, ami már reményekre jogosít fel minden jóérzésű zenehallgat...

Wonderland: Follow Me

Wonderland: Follow Me

Először is elmondom, eleinte miért esett kissé nehezemre szimpatizálni ezzel a zenekarral. Szerintem át fogjátok érezni a dolgot... Adott négy fiatal talján titán, akik közül a frontember egy popszakmából lenyúlt arc, aki makulátlanra epilált mellkasát mutogatva, gondosan kiszedett szemöldökeivel kérkedik ránk a fotókról.

Jorn: The Duke

Jorn: The Duke

Ha meg kellene neveznem az elmúlt 10 évben felbukkant legjobb hard rock énekest, az vitathatatlanul csak Jorn Lande lehetne, még csak fel sem merülne bennem más. Akármilyen sok formációban és lemezen is bukkant fel ez a torokban, fejben és szívben egyaránt a műfaj minden csínját-bínját birtokló norvég figura, sosem tudott még csak közepesebb produk...

Dragonforce: Inhuman Rampage

Dragonforce: Inhuman Rampage

No, az ilyen albumokért éri meg átbumlizni magunkat a sok középszerű, vagy épp gyengusz alkotáson. Időnként ugyanis fel-felbukkannak efféle gyöngyszemek is a palettán, amelyek ajándékul, bőséges kárpótlásul szolgálnak fülnek s léleknek egyaránt.

Darkthrone: The Cult Is Alive

Darkthrone: The Cult Is Alive

A Darkthrone eddig is vérbeli old-school black metalt nyomott, a mostani tizenkettedik albumon is ezt a hagyományt viszik tovább - és a jelző alatt most valóban a régi, Venom-nyomvonalbeli, korai fekete fémzenét kell érteni. Noha norvég zenekar, mégsem a norvég-jellegű sötétség dominál, inkább a régi, nyers megszólalású, rock'n'roll alapokra rakott...

Angel Blake: Angel Blake

Angel Blake: Angel Blake

A svéd Angel Blake az egykori The Crown és Impious gitáros Marko Tervonen új zenekara, de aki valami sörvedelő death'n'rollra, netán death metalra számít, az rossz helyen keresgél, a Metal Blade új szerzeménye ugyanis ezeknél jóval középutasabb muzsikában utazik.

Warrant: Born Again

Warrant: Born Again

Kevés zenekart cinkeltek annyira szanaszét az alternatív érában a '80-as évek végének amerikai hajbandái közül, mint a Warrantet. Ennek persze volt némi alapja is, hiszen aligha lehetett másnak nevezni, mint cikinek, amikor például kiderült, hogy az első két lemezen überprofi stúdiózenészeknek kellett kisegíteniük a bajba került gitárosokat.

Beyond Fear: Beyond Fear

Beyond Fear: Beyond Fear

Ha a vele készült Judas Priest lemezek nem is feltétlenül tartoznak a legjobbak - vagy pláne a legelismertebbek - közé, én bizony nem szégyellem, hogy már első találkozásunkkor, a Jugulator megjelenésekor óriási Tim "Ripper" Owens fanatikus lettem. Egyszerűen lenyűgöztek a fiatal amerikai srác, a mai metal mezőnyben egy-két énekest leszámítva - mon...

Remembrance: Frail Visions

Remembrance: Frail Visions

Bevallom, többször neki kellett ülnöm, hogy figyelmesen végighallgassam a francia duó első albumát. Elsőre lazán rálegyintettem a rossz hangzás, illetve a programozott dobtémák miatt, aztán ahogy beleástam magam az anyagba, egyre jobban megfogott, és magával ragadt a zene.

8th Sin: Angelseed & Demonmilk

8th Sin: Angelseed & Demonmilk

Nem tudom, a Manson-mánia mennyit örökít majd az utókorra, de az tuti, hogy manapság roppantul dívik a fehér kontaktlencsék használata. Épp tegnap foglalkoztam ezzel a témával a Deathstars kapcsán - erre nem megint ilyen vakapád-fickók zordulnak rám ma is?!... Ráadásul ezek is svédek, akárcsak lencsibabás kollégáik. Lehet, hogy Skandináviában manap...

Constructead: The Big Machinery

Constructead: The Big Machinery

Ez a stockholmi ötös aztán rendesen odabasz legújabb albumával is. A csapat ismerőinek ez persze nem lehet újdonság, de szerintem most jobban, mint valaha. A stílust talán úgy a legkönnyebb behatárolni, ha idefirkantom a Construcdead ilyen-olyan kapcsolódási pontjait más - elsősorban persze szintén svéd - bandákkal.

Isten Háta Mögött: A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás

Isten Háta Mögött: A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás

Bárki bármit mond, egy biztos: az Isten Háta Mögött mellett nem lehet elmenni csak úgy. (Ez már így milyen szép kezdésnek.) Sokan értetlenül állnak a jelenség előtt (lassan tényleg beszélhetünk jelenségről, ráadásul már elhasználtam három helyhatározót is), és fogalmuk sincs, mások miért hódolnak be azonnal ennek a zaj/riff- és ritmuskavalkádnak, a...

Backyard Babies: People Like People Like People Like Us

Backyard Babies: People Like People Like People Like Us

Amikor a Backyard Babiest a tényleg zseniális Total 13 lemez után kikiáltották az ezredforduló legjobb rock'n'roll bandájának, tiszta szívemből reménykedtem benne, hogy sikerül nekik a nagy mainstream áttörés, ami végül sajnos nem jött be, pedig nagyon-nagyon jót tett volna a világnak ez az izzadt, tetovált, ápolatlan, whiskeyvedelő bagázs.

Katatonia: The Great Cold Distance

Katatonia: The Great Cold Distance

Hogy azonnal lelőjem a poént: 2006-ban elég nehéz lesz az új Katatonia lemeznél modernebb, hangulatosabb, és mégis fülbemászóbb lemezt készíteni. A borult svédek alapvetően nem változtattak a már sok esetben jól bevált formulán: vánszorgó, szenvedős versszakok után odalépnek a refrénnek, de a zenei témák összetettsége, és az énektémák szuicid hangu...

The Darkness: One Way Ticket To Hell... And Back

The Darkness: One Way Ticket To Hell... And Back

Én azt mondom, ha egy zenész, vagy zenekar hülyét csinál magából, azt lehetőleg tudatosan tegye (Danzig, Benton, Durst és Osbourne urak, figyelem!). Míg ennek ellenkezőjére számtalan precedens akad, a Darkness egyike azoknak, akiknél nem igazán kérdőjelezhető meg a produkció szándékosan komolytalan mivolta.

Ingurgitating Oblivion: Voyage Towards Abhorrence

Ingurgitating Oblivion: Voyage Towards Abhorrence

Az Ingurgitating Oblivion sem egy mai csapat, Of Trees And Orchids néven egy mini cd-t már '97-ben megjelentettek, a nevüket 2001-ben változtatták meg, de igazából a tavaly megjelent album, a Voyage Towards Abhorrence nevezhető csak az első teljes hosszúságú anyagnak.

 

Every Time I Die: Gutter Phenomenon

Every Time I Die: Gutter Phenomenon

Na, milyen zenét is játszik manapság minden második amcsi zenekar? Igen, persze, hogy metálkórt. Ebbe az irányvonalba lehet belepasszintani az igen érdekes elnevezésű Buffalo-i kvintettet is, akiknek a Gutter Phenomenon a harmadik albumuk.

Lacrimosa: Lichtgestalten

Lacrimosa: Lichtgestalten

Kifejezetten elegáns, szép köntösben jelent meg a legutóbbi Lacrimosa albumhoz társuló "kislemez". Maga a CD proccra úgy fest, akár egy mosásban összement bakelit korong, a borító, valamint a képanyag pedig hűen ragaszkodik a szimfomán mester kezdetektől felvett, szigorúan fekete-fehér világához.

Bob Catley: Spirit Of Man

Bob Catley: Spirit Of Man

Bob Catley leginkább a brit Magnum énekeseként lehet ismerős a legtöbbeknek, mindazonáltal szerepelt több projektben, és szólólemezei is szép számmal akadnak, melyek közül a legutolsó a Spirit of Man címet kapta. Dacára annak, hogy Bob eléggé sok helyen feltűnt az elmúlt években, ez az első találkozásunk egymással, és tulajdonképpen pozitív.

Cryptopsy: Once Was Not

Cryptopsy: Once Was Not

Nehéz írni a Cryptopsy új albumáról. Nem azért, mert szokatlan irányváltást tartalmaz, nem azért, mert rossz, és nem is azért, mert talán csak én és néhány barátom értékelem ilyen sokra. Nehéz, mert olyan sok minden történt az utolsó teljes anyag óta.

Confessor: Unraveled

Confessor: Unraveled

Úgy tűnik, hogy számomra a február a visszatérések jegyében telt. Legutóbb ugye a Gorefest, most meg itt van a Gyóntatópap. Confessorék sosem tartoztak az igazán ismert csapatok közé, nem is csoda, hiszen csak egy albumra futotta az erejükből, ez volt a '91-es Condemned, ami egy erősen Candlemass, Watchtower hatásokat mutató, progresszív/epikus doo...

Codeon: On My Side

Codeon: On My Side

A finn Dies Irae egy új kiadó, és hihetetlenül igényes körítéssel küldik a promo kiadványaikat. A Codeon technikás, agresszív metalt játszik, 2002-ben alakultak, a most tárgyalt EP-t 2004-ben vették fel, ki is adták saját erőből, majd jelen kiadó rájuk csapott és megjelentette újra a cd-t. Idén pedig felveszik első nagylemezüket. A zene dallamos de...

a-ha: The Singles 1984/2004

a-ha: The Singles 1984/2004

Újabb szentségtörést készülök elkövetni: még egy a-ha kritikát biggyesztek a Shock!-ra a fémek közé jól. A cd-re a kislemezes dalokból került fel számtalan, pontosabban 19 darab. Stílszerűen a Take On Me-vel kezdődik a nosztalgiázás, ami zseniális klipjével máig örök darab, noha a szintipop alapok mára azért pici megkoptak és Morten Harket hangja i...

Criterion: The Dominant

Criterion: The Dominant

Német kiadónál dolgozik a norvég Criterion, akik death metalban utaznak, a brutálisabb fajtából ráadásul. A csapat nem ma kezdte, 1994-ben hozták ki az első demójukat, bár igazából azóta csak demóztak, és ez az első teljes nagylemezük. Ennyi év alatt legalább zenélni megtanulhattak - ahogy azt meg is tudjuk rögvest.

The Project Hate MXMXCIX: Armageddon March Eternal (Symphonies Of Slit Wrists)

The Project Hate MXMXCIX: Armageddon March Eternal (Symphonies Of Slit Wrists)

A Project Hate MCMXCIX nem viccel. Az első három másodpercben hátrahőköltetett és felvetette velem a védőfelszerelést (bukósisak, azbesztkesztyű, fülvédő). Súlyos. Kb. olyan érzés volt elkezdeni hallgatni a cd-t, mintha óvatlanul belépnél egy ajtón, és azonnal lemetélné a fejed egy irgalmatlanul éles balta.

Zero Hour: A Fragile Mind

Zero Hour: A Fragile Mind A Zero Hour magját alkotó Tipton tesók annak idején biztos matekfüzettel jártak énekórára. A zseniális The Towers Of Avarice lemezt nagy sokára követő új mű is az eddigi csapáson jár: csontig letisztult technikás progresszív metalt hallhatunk a Travis Smith által megálmodott borító mögött megbúvó korongon. Mellesleg Travisnek kicsit pihenni kellene...
154. oldal / 231

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.