A sok viszontagságot megélt várpalotai Septicmen első albuma a Dogma, melyet 2000-ben adtak ki saját kezűleg. A hangzás elég gyengécske, főleg - magyar szokás szerint - a dobok hangzása sikerült a legkevésbé.
A zene thrashes, néha dallamoskodni próbáló énekkel, ami rémületes, a kiejtés szintúgy. Pedig a nyitódal egész pofás, lendületes, fogós, amit nagyjából az egész lemezre el lehet mondani. A kezdeti lendületet kicsit megtöri a harmadik rövid instrumentális, akusztikus szösszenet, talán jobb lett volna ezt valahova az album végefelé elhelyezni.
A hetedik nóta pedig egy szintén akusztikus lírai, de már vokállal megtoldott nóta, nos ez egész szép lenne - ének nélkül... A tizedik ismét akusztikus szösszenet. Valahogy egyre koncepciótlanabbnak érzem a lemezt, egységnek, szerkesztettségnek nyoma sincs.
Teljesen furcsa módon a Voivod is eszembe jutott, ami talán a fura énekstílusnak köszönhető, noha zeneileg korántsem annyira összetett a Septicmen, itt azért elég sok butácska téma sorakozik a zenében. Az utolsó dal volt a mélypont a cd-n, ami számomra megadta a kegyelemdöfést.
Illik 2006-ban hat évvel ezelőtti lemezt pontozni? Mondjuk azt, hogy nem, jó?
