Hozzanak bármit is az elkövetkező hónapok, az idei év szava már mindenképpen a karanténkoncert lesz. Sajnálatosan magabiztos kijelentésemet mi sem igazolja jobban, mint hogy február környékén még csak találgattuk volna a szó jelentését, három hónappal később viszont aligha kell a jelenség mibenlétét magyaráznom, szerintem mindenki tudja, hogy miről is van szó. Ebbe a kényszerű sorba állt be minden norvég avantgarde ikonok egyik legpatinásabbika, az Arcturus is. Oslo hősei a remekül sikerült Arcturian után újfent nagy csendben molyolnak a műhelyben (vagy annak környékén), a főnök, Sverd jobb híján egészen a tulajdonképpeni előd, a Mortem sírkövéig ásott vissza, és élesztette fel egy szintén nagyszerű munkával azt a halottnak vélt intézményt is. Meg nem mondom, hogy pontosan mi a helyzet most az Arcturus viszonylatában, koncertek azonban hellyel-közzel vannak, még a jelen, faramuci helyzetben is.
