Két nap, kétféle koncert, kétféle nézőközönség, gyökeresen más hangulat és miliő, egyik nap csúcsponton a bulihangulat és a látvány, másnap meg csúcsponton a csendesebb érzelemkavalkád. Szombaton a Volbeat az egekbe pörgette az adrenalinszintet, így másnap tökéletes levezetésnek tűnt egy csendes, akusztikus, merengős este Anneke van Giersbergennel a meglepően kellemesen megtelt Analog Music Hallban.
Közeledünk az idei év végéhez, de még mindig akad pár nagyágyú, akiket vétek lenne kihagyni. Főleg úgy, hogy a Volbeatet időközben a Barba Negrából átrakták a metálkoncertileg ezzel debütáló MVM Dome-ba, ami annyira friss épület (tavaly készült el), hogy konkrétan új illat lengte be a termet odabent. A méretesebb belső teret kihasználva rögtön elő ...
Egyezzünk meg valamiben: Sting egy intézmény. Hozzánk szinte hazajár, olyannyira, hogy nemrég Debrecenben is telt házat csinált . Utána meg októberben Budapesten. Persze ez is egy sokszor halasztgatott turné, mint a legtöbb most ősszel, így azért valahol borítékolható volt, hogy sokan lemaradnak erről is. Stinget meg látni kell, hiába járja a világot...
A fejünket kapkodva nézzük, miképp robogott tova gazellalábakon az idei október, és nem először fordult elő, hogy egy napra több olyan esemény került, ahova osztódni kellett volna. Akadt némi dilemma erre a szerdai napra is, de hát a The Cure az mégiscsak The Cure, tizenéveskori instant szerelem, és még csak egyszer láttam őket, az meg már épp hat é...
Kétszámjegyű infláció ide, közelgő fűtésszezon oda, a jelek szerint semmi sem tudta elvenni a közönség kedvét, hogy megnézzék ezt a bivalyerős összeállítást. A koncertet eredetileg a Blue Stage-re szervezték, de miután az betelt, átkerült az új, csepeli Barba Negrába, és még ezen a lényegesen nagyobb helyen is összejött egy erős félház a három nagy...
Lassan már „hazajárok" Csepelre: rövid időn belül negyedszerre indultam neki az estének, ezúttal két zenekart megnézni. Az előzőekben tapasztaltakhoz viszonyítva a levegőkérdés javult, bár ezúttal nem volt telt ház, de legalább az időjárás kegyesnek bizonyult: kellemes őszi meleg utáni egy enyhe este. Adott volt tehát minden egy remek estéhez.
Elképesztően hosszú virtuális udvarlás után csak összejött végül ez a randi a Cult Of Lunával, és az előzmények okán bizonyára nem csak nekem volt nagyon komoly hiányérzetem. Egy fullos, rájuk kihegyezett klubkoncert hírére legutóbb egyenesen Stockholmig szaladtunk (Julie Christmas érdemei ebben persze elvitathatatlanok), mi sem esett volna tehát j...
Nem mondhatnánk, hogy rekordgyorsasággal készült el ez a beszámoló, de talán elegánsabb úgy fogalmazni, hogy ugyanolyan sebességgel, mint amit amúgy zenéjében az Elder és a Pallbearer egyaránt preferál. Aki ismeri őket, pontosan tudja, hogy hányas a kabát, aki meg nem, annak legyen elég annyi, hogy leginkább doom metalról van szó, még ha kicsit más...
Nem akarok találgatni, mi volt az oka annak, hogy néhány nappal a koncert előtt a szervezők bejelentették: megköszönve a közönség Barba Negra iránt tanúsított lojalitását, ingyenessé teszik a Brainstorm és a Rage dupla headliner buliját. Azt csak remélem, hogy az így nyilván jelentősen megnövekedett nézőszám okozta fogyasztásnövekedés miatt ők sem ...
A találó Vikings & Lionhearts néven fut ez a turné, társult főattrakcióként a színtér két meghatározó csapatával, nyitóbandaként egy új-de-azért-annyira-mégsem formációval, és ameddig nem volt egyértelmű, mikor nyit a csepeli Barba Negra, elég méretes kérdőjelek formálódtak a fejekben. Lévén, ez a körút Nyugat-Európában konkrétan arénákban és n...
Mindennek eljön az ideje, így végre eljött annak is, hogy a sokáig híresztelésekből hallott új Barba Negra telephelyén töltsünk el egy igen vidám, energiában bővelkedő metálos estét. Essünk túl a nehezén: a helyet pár nappal korábban, a Kaleo koncertjén már megnéztem, ahhoz képest a levegő kicsit elviselhetőbb volt, de így is maradt a szauna és a ful...
Kaleo? Neked sem mond semmit ez a név? Nekem sem mondott túl sokat, mikor először jöttek a hírek, hogy hozzánk érkezik ez az izlandi formáció, élén a kölyökarcú, de időközben hosszú hajat növesztett, kicsit rockandrollosabbra vett fazonú Jökull Júlíussonnal, aki 2013-ban nemzetközileg is ismertté tette a zenekart a Vor í Vaglaskóg című dallal. Az e...
Mindössze néhány hónapja lépett fel a Lord Of The Lost nálunk
az Iron Maiden előzenekaraként
, most viszont már headlinerekként érkeztek hozzánk, hogy megörvendeztessék a hazai gothic fanokat. A szép számú közönség rendesen vette is az adást.
A kilencvenes évek közepe volt a progresszív metál aranykora. A műfaj nagy triumvirátusa ereje teljében tündökölt, hisz ekkor jelent meg az Awake , az Inside Out és a Promised Land , nyomukban pedig sorra jöttek az utóbb sajnos kérészéletűnek bizonyult, de akkoriban kifejezetten ígéretesnek tűnő követők. Ma már talán kevesen emlékeznek a Divine Regale-...
Sokszor és sokaktól hallottuk már temetni a műfajt olyan megállapítások alapján, hogy kevés a fiatal a koncerteken, amúgy sincs senki, aki a leköszönő nagy öregek helyébe lépjen, a mai tiniket pedig sokkal inkább hozza lázba a hip-hop, mint a rock and roll. Mindebben persze van igazság, de a helyzet talán mégsem olyan rossz, épp csak nem mindig a j...
Ha régi vágású thrash metal fan vagy, bizonyára emlékszel a német Necronomiconra. Anno a hőskorban négy nagylemezig jutottak, és 1994 után ugyan volt egy évtizedes rádiócsend náluk, tulajdonképpen sosem oszlottak fel. 2004 óta pedig három-négyévente jelentkeznek új anyagokkal, ennek ellenére azonban manapság már totál a radar alatt mozognak. Ez leh...
Szokatlan dolog zakós és jólöltözött, szépen sminkelt emberek között, parfümfelhőben angolnázni egy koncertre, ugyanakkor jól jelzi, mekkora az átfogása és vonzereje egy könnyűzenei ikonnak, aki a hetvenes évek óta ad ki slágereket, olyan slágereket, amelyekre a legrosszabb indulattal sem lehet ráfogni, hogy tucatmegoldásokat vagy lehangoló kliséke...
Vannak esetek, amikor egy-egy zenekar életművének a megítélése során szembeúszok a fősodorral. A Mötley Crüe-nek szerintem például egyetlen igazán jó lemeze van: a corabis , a Pokolgép számomra Rudán Joe-val volt a csúcson, az Adj új erőt!/ Vedd el, ami jár anyagokkal, a Nirvana In Uteró ja pedig nem egy mindenből és mindenkiből kiábrándult, életunt és h...
Úgy tűnik, Kátai Tamás és a Thy Catafalque meséjének sikertörténete egyelőre felfelé ível. Tavaszi első találkozásunk számomra katarzis-jellegű élményt okozott, de ez borítékolható volt, hiszen ha sokáig vársz valamire, ami végre megvalósul, az egyszeri és megismételhetetlen élménnyé válik. Így nem is vártam, hogy az őszi Thy Catafalque-koncert érzés...
Nem az első, és ahogy most áll, nem is az utolsó húzódott-tolódott koncert valósult meg múlt héten az Opeth / The Vintage Caravan kettősének színrelépésével. A szeánszot még a nyitott szabadtéri színpadon rendezték meg, ami a hirtelen bejött hideg/hűvösebb időnek köszönhetően nem volt teljesen ideális (az esőt szerencsére megúsztuk, nem úgy, mint p...
Már elolvashattad az oldalon a Lénárd Laci halálát követő napokban megjelent memoárban , hogy mit jelentett a színtérnek, illetve nekünk a Shock!-nál Laci. Akkor és ott mindent elmondtunk, az akkori gondolatokhoz pedig ma sem tudok mit hozzátenni, így a szomorú nosztalgiázás helyett inkább arra fogok koncentrálni az emlékkoncert kapcsán, ami teljesen...
Tudom, röhejes valahol, hogy 2022-ig vártam a Ganxsta-szüzességem elvesztésével, de lássuk be, nem vagyok egy Zubor Olly, aki egy férfias kikacsintás kíséretében már húsz évvel ezelőtt is tudta, mitől döglik a (dög)légy... és persze az is igaz, hogy olykor csak ki kell várni a minden tekintetben megfelelő alkalmat, amikor minden a helyére kerül. Ez...
A lengyel progrocker Riverside rendszeresen felbukkan nálunk, tizenéve rajta vagyunk már a térképükön, így az aktuális körút meghirdetése anno nem volt meglepetés, „vártam", és örömmel konstatáltam is. Maga ez a turné ezzel együtt minden más akkorival együtt covid-áldozat lett, csak tolódás után valósult meg, viszont végül nívósabb és méltóbb körül...
Immár egy kezemen pont meg tudom számolni, hogy hányszor voltam olyan családias, de szívvel-lélekkel épülő kis fesztiválon, mint a Prog Camp. Idén sem robbant fel a jegypénztár, nem volt tülekedés a merch-pultnál, és egy valamirevaló wall of death-hez is hiányzott vagy 50-60 ember (biztos a Hooligans bulin voltak két faluval arrébb), de a hangulat ...
Egyfajta tradícióvá vált számomra az évi egyszeri Subi-buli a Budapest Parkban, akkor is, ha nincs aktuális indoka a találkozásnak, és akkor is, ha van. Valahogy a mai napig nem sikerült ráunnom azokra a dalokra, amelyekkel annak idején megszerettették magukat velem, és emiatt – ekként is a nyár végét ünneplendő – egyszerűen most is újra feltámadt ...
Lassan kifutnak azért azok a turnék, amelyek a covid miatt nyúltak-tolódtak évekig akár, az egyik sereghajtó volt a Sabatoné most. Ez az esemény is több évet csúszott, némiképp át is alakult már, tekintve hogy időközben az új album is kijött. Sajnos a sokszori átütemezés a helyszínváltást is kikényszerítette, így végül a Barba Negrában kapott helye...
Tizenkét év veszett hosszú idő. Bizonyos bűncselekmények esetén ennyi a büntethetőségi korhatár; ekkora életév fölött már önállóan dönthet az ember arról, hogy szeretne-e covid elleni védőoltást, és ennyi év rabszolgaság pont elég volt egy rendkívül demagóg és gyenge filmnek ahhoz, hogy három Oscart is megnyerjen. És pontosan tizenkét éve lépett fel...
Facebook
Twitter