Utólag visszatekintve van benne valami egészen briliáns, hogyan fordította visszájára a dekadencia és a látványos külsőségek évtizedében az összes rocksztáros klisét Bryan Adams. Miközben mindenki tupírral meg sminkben tolta, ő farmerben, pólóban, bőrdzsekiben, rövid hajjal állt ki a deszkákra, és az lett az imázsa, hogy nincs imázsa: ő a rendes kölyök a szomszédból, akivel te is szívesen elmész meginni egy sört, és apád sem akarja reflexből elhajtani, amikor a húgod körül kezd legyeskedni. Hasonlóan briliáns bűvészmutatvány, hogy mindezt mindenféle erőlködés nélkül sikerült átmentenie negyven évvel későbbre is.




























